EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

A munkáltató társadalombiztosítási hozzájárulása;
Továbbképzési költségek;
A munkaerő toborzásával kapcsolatos költségek;
A bérekhez kapcsolódó adó jellegű kifizetések, ill. kapott támogatások, amelyek a
munkavállaló költségeit növelik vagy csökkentik.
A KSH munkaügyi statisztikai útmutatója a munkaerő költségeket a következő elemek
együttesének tekinti:
1. Kompenzációs költségek (a kompenzációs költségek és a szociális juttatások összege)
1.1. Munkajövedelem
1.1.1. Kereset (munkaviszony keretében pénzben vagy természetben nyújtott díjazás – a
számviteli bérköltség)
1.1.2. Egyéb munkajövedelem (kötelezően vagy önként nyújtott juttatások, pl. étkezés,
vissza nem térítendő lakástámogatás és járulékaik)
1.2. Szociális költségek
1.2.1. A munkáltató által kötelezően teljesített járulékok, hozzájárulások (pl. tb járulék,
munkaadói járulék, rehabilitációs hozzájárulás)
1.2.2. Kollektív szerződés, ágazati megállapodás, egyedi munkaszerződés szerint teljesített
hozzájárulások, költségek (pl. biztosítási díjak, segély, végkielégítés)
2. Szakoktatás, képzés, továbbképzés költsége
3. Egyéb munkaerő költség (munkaerő toborzás és kiválasztás költségei, pl. hirdetés, alkalmassági
vizsgálat költsége)
4. Adók, támogatások (jelenleg adó teher nincs, lehetséges támogatás a foglakoztatás elősegítésért
kapott támogatás)
A munkaerő költségek mindkét bemutatott rendszere statisztikai céllal készült, ágazati, regionális
és nemzetközi összehasonlításokban használjuk és nem első sorban a szervezet menedzsmentjének
döntési kockázatát csökkentő információként. Ezek a költségcsoportosítások azonban alkalmasak a
kontrollingban történő felhasználásra. Mindkét munkaerőköltség meghatározására igaz, hogy nem
tartalmaznak minden, az emberi erőforrással kapcsolatban felmerült ráfordítást és költséget, így
kevésbé alkalmasak a befektetett érték meghatározására..
A ráfordítás alapú közelítés lehetővé teszi a humán tőke bizonyos mértékű szerepeltetését a
mérlegben.
13.2.2. Az emberi erőforrások a mérlegben
Az emberi erőforrások mérlegben való szerepeltetése régi probléma. A rabszolgatartás idejében a
rabszolgák koruknak, nemüknek, egészségi állapotuknak, tudásuknak megfelelően az USA déli
államaiban, mint "eszközök", meghatározott $ értékben szerepeltek a mérleg aktívái között. De
gondolhatunk ma a sportegyesületek professzionális sportolóinak "vételárára" is.
Az európai általános ajánlások és így a magyar számviteli előírások is tiltják az emberi erőforrások,
a "szellemi tőke" mérlegben való szerepeltetését.
Néhány kivétel van csak:
A magyar számviteli törvény szerint az új technológia elsajátításának (betanítás) díjai,
közvetlen költségei részét képezik a tárgyi eszközök bekerülési költségének.
Vállalkozások megvásárlásánál a "Good-will" sorában, az "Üzleti vagy cégérték"-ben lényeges
értéket képviselhet a megvásárolt, beolvasztott vállalkozásban dolgozók szellemi kapacitása,
az összeszokott csapatjátékból adódó "nyereségtermelő képessége". A K.P.M.G.
(könyvvizsgáló, tanácsadó) nemzetközi konszern 1991. december 31-i mérlegében például a
"Good-will" értéke 155.788 ezer DM értékkel szerepelt, míg mérleg főösszege 822.813 ezer
DM volt (összehasonlításul, a szoftverek értéke 988 ezer DM-ot képvisel a mérlegben).
230