EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

egyfelől magára az egyetem működésére „rátelepülő” szolgáltatások, másfelől pedig az egyetem által
képzett munkaerőt foglalkoztató vállalkozások számára, azonban legfontosabb a második tényező. Az
egyetem által vonzott és éppen ezért humán tőke-intenzív vállalatok a magasan képzett munkaerő
nagyarányú foglalkoztatása révén ismét csak a humán tőke koncentrált központjait alakítják ki, amely
utána a legtöbb esetben dinamikus fejlődést és gazdasági növekedést eredményez. Így egy
szegregációs folyamat második lépcsőjére lépünk, amely a gazdaságilag prosperáló térség és
központjában az egyetem számára újabb lehetőségeket nyit meg, mondhatni az adott régió
nemzetközi és világviszonylatban mért vonzereje folyamatosan nő.
Arról van tehát szó, hogy a migráció elméletében kimutatott szegregációs tényező, nevezetesen a
humán tőke koncentrálódása ebben az esetben már nem csupán a megélhetési költségek eltérése
miatt megy végbe, hanem ezt a tényezőt még felerősíti az adott régióban működő felsőoktatási
intézménynek szintén a humán tőkét koncentráló ereje. Az így kialakuló ördögi kör mellett azonban a
két említett, szegregációt eredményező tényező (életszínvonal és egyetemek vonzereje) arra is
lehetőséget nyújthat, hogy egy fejletlenebb, azonban egy erős, nemzetközileg elismert egyetemmel
rendelkező régió gazdaságilag is felzárkózzon a vezető európai központokhoz, vagy éppen egy
gazdaságilag prosperáló régió egyeteme fejlődhet dinamikusabban. (Ez utóbbi esetben persze inkább
e fejlett térség előnyének növekedéséről beszélhetünk, mint felzárkózásról.)
Látni kell azonban, hogy a bemutatott migrációs és szegregációs tendenciák hátterében mindvégig
a munkaerő mobilitása áll. A mobilitási hajlandóság, mint szubjektív tényező igen erőteljesen
befolyásolja az egyéni döntéseket azokban a modellekben, amelyek a migrációt elemzik. Ha a
vándorlási hajlandóság magas fokú, úgy a képzett munkaerő, a képzettségi prémium kis különbségei
következtében hajlandó lakó- és munkahelyet változtatni s így a humán tőke koncentrációja gyorsan
végbemegy, a fejlődő régiók előnye gyorsan növekszik. Ugyanakkor minél kevésbé mobil a munkaerő,
annál nagyobbnak kell lennie a fejlett és a fejletlenebb régió életszínvonala között meglévő
különbségnek ahhoz, hogy a migrációs döntések a humán tőke koncentrációját okozzák: az egyént a
lakó- és munkahely-változtatás szubjektív költségeiért magasabb anyagi haszonnal kell kompenzálnia.
Ez azonban azt jelenti, hogy a fejlettségbeli különbségek adott szintjén az alacsonyabb mobilitási
hajlandóság a humán tőke lassúbb koncentrációját eredményezi, így a területi szegregációs tendencia
ugyan nem szűnik meg, de üteme lassabbá válik.
A fentiek alapján felmerül a kérdés, hogy a Bologna Folyamat mobilitást növelő céljai milyen
hatással lehetnek a migrációra és a migrációval járó, fent bemutatott folyamatokra? A válasz
egyértelműnek tűnik s részben az is. Ahogyan eddig is tapasztalható volt, az Európai Unió
legfejlettebb államai óriási vonzerőt jelentenek a perifériáról érkező munkaerő (és legfőképpen a
magasan képzett munkaerő) számára. Ha e szakképzett munkaerő Európán belüli mozgása könnyebbé
válik (akár a felsőoktatási transzparencia tényleges megvalósítása, akár más egyéb tényezők révén),
úgy a kevésbé fejlett régiók, s köztük kiemelten az újonnan csatlakozók számára, olyan
versenyhátrány alakul ki, amelyet önerőből nehezen lesznek képesek leküzdeni. Ebből kifolyólag az
Unió költségvetésének területfejlesztési kiadásai nem hogy nem csökkenhetnek, de jelentősen nőniük
is kell, hogy elkerüljük azt a helyzetet, amikor a fejlett országok a szabad piac elvei alapján jelentő
lépéselőnnyel haladnak a periféria országai előtt.
A mobilitás európai meghatározói és a társadalmi tőke
A fenti elemzés alapján azt mondhatnánk, hogy a Bologna Folyamat célkitűzése az európai
munkaerő mobilitása szempontjából nem biztos, hogy annyira hasznos, mint azt a döntéshozók
gondolják. Mielőtt azonban végleges ítéletet mondunk a bolognai célok felett, fel szeretnénk hívni a
figyelmet néhány olyan tényezőre, amelyek az európai munkaerő mobilitásának más dimenzióit is
megvilágítják: ezek a kulturális kötődések, a honvágy, valamint a társadalmi tőke vetületei.
Habár az Európai Unió sok tekintetben hasonlítja magát az Amerikai Egyesült Államokhoz, és sok
tekintetben valóban hasonlóak is, egy rendkívül fontos különbség azonban mindig szembeötlik, s ezt a
különbséget mind az Unió hivatalos politikái, mind pedig a Bologna Folyamat is hangsúlyozza: ez a
különbség Európa kulturális sokszínűsége.
Minden bizonnyal jelentős korlátokat jelentenek azok az adminisztrációs akadályok, amelyek
megnehezítik az egyes országokban szerzett oklevelek és képesítések felhasználását máshol, azonban
az európai munkaerő amerikaival azonos szintű mobilitás előtt sokkal inkább kulturális akadályok
224