EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

Mint látható, a Bologna Folyamat által megcélzott mobilitás (s ez különösen vonatkozik a hallgatók
és kutatók mobilitására, amellyel a Bolognai Nyilatkozat külön is foglalkozik) óriási lehetőségeket
nyithat meg a végzett diplomások előtt. Fontos azonban rámutatnunk néhány tendenciára, amelyek
megmutatják a beindult változások lehetséges árnyoldalait is. Amennyiben a Bologna Folyamat
célkitűzései megvalósulnak, úgy jelenleg nem az európai élvonalba tartozó intézmények számára két
alternatíva vázolható fel: felzárkózás, vagy a közkeletű kifejezéssel agyelszívásnak nevezett jelenség.
A felzárkózásra természetesen minden reális esély adott, hiszen a várhatóan kialakuló Európai
Felsőoktatási Tér a maga minőségbiztosítási rendszerével együtt esélyt teremt bármely intézménynek
arra, hogy az „európai” színvonalat elérje. A megfelelő oktatási és kutatási programok beindításával,
megfelelő minőségű oktatói gárda kialakításával, az eddig „középmezőnybe” tartozó egyetemek,
főiskolás is az élvonalba kerülhetnek, különféle ösztöndíj-programokkal jó képességű hallgatókat
szerezhetnek, kiváló kutatási projektekben vehetnek részt. Az eddig periférián lévő egyetemek
számára ez a lehetőség minden kétséget kizáróan adott és kihasználható, azonban számos korlátozó
körülménnyel kell szembenéznünk ezen az úton.
Az olyan méltán nagyhírű egyetemek, mint Oxford, Cambridge, Sorbonne a maguk patinájával és
valóban kiváló teljesítményükkel, olyan tőkével rendelkeznek, amely a kisebb intézmények számára
szinte elérhetetlen. Ez a tőke, tekintve, hogy jórészt oktatói és kutatási tevékenységben realizálódik,
egyben anyagi erőforrás-többletet is jelent, amely révén ezek az intézmények a fejlesztéseket, a
világszínvonalú kutatási projekteket valóban versenyképes színvonalon képesek kivitelezni, és ezáltal
további versenyelőnyre szert tenni. Értelemszerűen ez az „induló tőke” a kisebb, periférikus
egyetemek számára nem adott. Anyagi erőforrások híján pedig ezek az egyetemek kénytelenek
lesznek szembenézni azzal az eddig is tapasztalt ténnyel, hogy a kiváló mobilitási lehetőségeket
biztosító Európai Felsőoktatási Tér révén legjobb hallgatóik, kutatóik és oktatóik a vezető egyetemekre
vándorolnak.
Migráció és mobilitás
Az előbb bemutattuk, hogy a magasabb „induló tőkével” rendelkező egyetemek vagy kutatási
központok a magasan képzett oktatók, kutatók, valamint a legjobb képességű hallgatók számára
többlet-vonzerővel bírhat. Ebben az esetben azonban e központok vonzereje a térségben vélhetően
egyenletesen „képződő” jó képességű egyének eloszlását megváltoztatja, s az így kialakuló
„tudásközpontok” a humán tőke jelentős része fölött fognak diszponálni.
A közgazdasági szakirodalom régóta kiemelt figyelmet szentel a migráció és a képzettség
kapcsolatának, s a legtöbb empirikus vizsgálat egyértelműen kimutatja a tudásközpontok kialakulását,
azaz a humán tőke koncentrációját (Gianetti, 2003). Azok a területek, ahol a gazdasági növekedés
valamilyen oknál fogva dinamikusabb, vagy amely terület például egy kiváló felsőoktatási intézmény
révén eleve magához gyűjti a humán tőkét, a technológiai fejlődésnek és adaptációnak magasabb
fokát képes elérni. Ez a folyamat a teljes tényezőtermelékenység növekedésén keresztül a képzett
munkaerő bérének növekedése irányában hat, miközben az árakon keresztül a megélhetési költségek
is növekednek. Mivel a képzetlen munkaerő bérének növekedése nem tart lépést az általános
drágulással, e csoportok számára egy idő után az elvándorlás válik az egyetlen megvalósítható
alternatívává: olyan területekre költöznek, ahol a növekedés lassabb, s így a megélhetési költségek is
alacsonyabbak. A képzett munkaerő számára pedig éppen a fejlődő régiók jelentik a vonzerőt, hiszen
itt a magasabb technológiai fejlődés és gazdasági növekedés végett a képzettségi prémium mértéke
magasabb, mint a stagnáló régiókban. Ez a folyamat nyilvánvalóan egyfajta területi szegregációhoz
vezet, aminek eredménye a fejlett térségek további dinamikus fejlődése a jól képzett munkaerő
koncentrálása révén, valamint a lemaradó térségeknek a centrumtól való további leszakadása a
hiányzó képzett munkaerő miatt Gianetti, 2003).
Itt tehát a migrációnak egy olyan alapvető törvényével állunk szemben, amely a Bologna Folyamat
szempontjából több problémát is felvet. Egyfelől meg kell vizsgálnunk, hogy a fejlett régiók egyetemei
milyen versenyelőnnyel rendelkeznek a fejletlenebb területek felsőoktatási intézményeivel szemben.
Abból kiindulva, hogy a jövendő Európai Felsőoktatási Térség egyetemei közül minden bizonnyal lesz
néhány kiemelkedő intézmény (múltja, vagy éppen jelenbeli erőforrásai révén), azt mondhatjuk, hogy
ezek a kutatási-oktatási központok óriási húzóerőt jelenthetnek majd az adott térség gazdaságának.
Egy nagy vonzerővel rendelkező felsőoktatási intézmény kedvező befektetési lehetőségeket kínál
223