EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

Szemelvény
Napjainkban az európai integráció egyik legfontosabb kérdésévé vált a munkaerő mobilitása:
mennyiben lesz képes az európai integráció a technológiai fejlődés által megkövetelt mértékben mobil
munkaerőt biztosítani? Világossá vált, hogy a mind élesebbé váló gazdasági és legfőképpen
technológiai versenyben csakis akkor maradhat versenyképes az európai gazdaság, ha a permanens
változásokhoz folyamatosan alkalmazkodni képes munkaerőt tud felmutatni. Felmerül ugyanakkor a
kérdés, hogy a munkaerő magas fokú mobilitása nem jár-e a humán tőke és ezáltal a gazdasági
fejlődés koncentrálódásához egyes régiókban, míg leszakadáshoz másokban. Tanulmányunkban ezt a
kérdést vizsgáljuk, és a technológiai fejlődés, humán tőke és migráció hármas kapcsolatrendszerét
kiegészítjük a mobilitás jellegzetesen európai korlátaival valamint a társadalmi tőke szerepével.
Vizsgálódásunknak a Bologna-folyamat ad keretet, amely az Európai Unió egyik legmarkánsabb
törekvése a mobilitási probléma kezelésére.
Migráció és mobilitás Európában – felzárkózás vagy „agyelszívás”?
Mobilitás és a Bologna-folyamat
Sebestyén Tamás
A huszadik század második felében fokozatosan formálódó európai integráció nem titkolt célja,
hogy válaszokat adjon a világgazdasági versenyben az Amerikai Egyesült Államok részéről érkező
kihívásokra. Mivel a gazdasági növekedésnek mára kitüntetett tényezőjévé vált a munkaerő
képzettsége, valamint a technológiai haladás s e kettő megfelelő illeszkedése, hamar nyilvánvalóvá
vált, hogy az Egyesült Államok ebből a szempontból egy hallatlan előnnyel rendelkezik az európai
gazdasági térrel szemben: nevezetesen az ottani munkaerő nagyfokú mobilitásával, ami ezt az
illeszkedést elősegíti (Barakonyi, 2002a).
Erre a kihívásra az európai döntéshozók igyekeztek a probléma gyökeréhez nyúlni, s a Bolognai
Nyilatkozattal 1999-ben útjára indult a mára Bologna-folyamatnak elkeresztelt felsőoktatási koncepció
(Barakonyi, 2002a). Az időközben részletezett és konkrét célok formáját is öltő elképzelés [(Prágai
nyilatkozat, 2001), (Berlini nyilatkozat, 2003)] hat alapvető elemből tevődik össze, amelyek közül a
legfontosabb a transzparencia elve, azaz az átlátható képzési rendszer megteremtése. Ez a célkitűzés
további öt ponttal egészül ki (kétciklusú képzés, kreditrendszer, minőségbiztosítás, hallgatói és kutatói
mobilitás, európai identitás kialakítása), amelyek azonban végső soron az átláthatóság fenti célját
támogatják, így ezek alcélokként is felfoghatók (Barakonyi, 2002a, 2002b).
A Bologna Folyamat alapgondolata szerint az európai munkaerő immobilitásának hátterében
részben az európai országok felsőoktatási rendszereinek, különösen az együtt működés terén
tapasztalható, meglehetősen kaotikus volta áll. Ennek oka, hogy a jelenlegi sokszínű, de egymással
nem kommunikáló felsőoktatási intézmények által kibocsátott diplomákat, és képzettséget adó
bizonyítványokat a munkaadók nem tudják összehasonlítani: néhány nemzetközileg is elismert
egyetemen szerzett végzettség esetén erre lehetőség van, azonban a legtöbb intézmény nem, vagy
csak az adott országban ismert. Az átláthatóság tehát nem kizárólag a felsőoktatásnak szól, hanem
ugyanígy a leendő munkaadóknak is: az átlátható képzési rendszerek és a minőségbiztosítás lehetővé
teszik, hogy a munkaadó összehasonlíthassa a különböző országok felsőoktatási intézményei által
kibocsátott diplomákat.
A fő cél tehát egy olyan Európai Felsőoktatási Térség létrehozása, amely kiküszöböli a jelenlegi,
egymástól többé-kevésbé elszigetelt felsőoktatási intézmények átláthatatlan kapcsolatait, s helyére
egy egységes keretek között működő, azonban sokszínűségét megőrző rendszert állít (Bolognai
Nyilatkozat, 1999). Van az elgondolás mögött egy másik motiváció is, ez pedig az Európai Unión belüli
kutatás-fejlesztési tevékenység fejlesztésében nyilvánul meg. Ahhoz, hogy az egész európai
felsőoktatás versenyképes legyen az amerikaival, szükséges, hogy az egyetemi kutatóműhelyek
hasonlóan színvonalas munkát legyenek képesek végezni. Ma már látható, hogy ez csak az
intézmények és kutatóműhelyek széles körű együttműködésével valósítható meg, amelynek a feltételei
azonban jelenleg csak elszigetelt esetekben adottak.
222