EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

A munkaügyi kapcsolatok rendszere participáció esetében a következő alapelvekre épül:
Autonómia. A képviselő, illetve a képviselet független a menedzsmenttől, de a választáson és
a visszahíváson túl, független a választótól is;
Együttműködés. A képviselő kötelessége az üzem jóléte érdekében együttműködő,
kompromisszumkész és békés magatartást tanúsítani;
Bizalom. Az együttműködés feltételezi a felek egymás iránti kölcsönös bizalmát. A folyamatos
együttműködés fenntartása érdekében a konfliktust ezen a szférán kívülre helyezik.
A legfontosabb döntési szinteknek megfelelően participáció is alapvetően két szinten jelenhet meg:
vállalati szinten, ahol tulajdonosi stratégiai döntések születnek, illetve üzemi szinten, ahol a
menedzserek mindennapi működési döntéseibe avatkozhatnak be és ezzel a munkafeltételeket is
alakíthatják.
11.5. A munkaharc
A munkaharc a munkavállalók és a munkaadók közötti nyílt konfrontációt jelent. Ennek a harcnak
a belső lényege a károkozás: kárt, veszteséget előidézni a másik oldalon, korlátozni a megtámadott
felet anyagi érdekeinek érvényesítésében (a profit, illetve a bér megszerzésében).
A munkaharc gyakorlatilag a munkaerőpiacon folyó árharc, a bruttó társadalmi termék (a vállalati
nettó hozam) elosztásáért.
A kemény fellépés természetesen nem marad válasz nélkül, illetve a maga a harc is jelentős
költségeket okoz, vagyis a munkaharc végül is kölcsönösen mindkét oldalon veszteséggel jár. A
munkaadó számára komoly veszteséget jelent a termelés kiesése, az ebből eredő jövedelem- vagy
presztízs veszteség. A munkavállalók viszont erre az időre elesnek a munkajövedelemtől. A munkaharc
gyakorisága és intenzitása a társadalom, és egy gazdaság konfliktusságát, a munkaügyi kapcsolatok
működésének hiányosságát jelzi.
11.5.1. A munkavállalók harci eszközei
A munkavállalók alkalmazhatnak olyan figyelemfelkeltő formákat, amelyek még nem jelentenek
károkozást, például:
agitáció, aláírásgyűjtés, szimpátianyilatkozatok;
demonstrációk, munkásgyűlések;
cikkek szórólapok, olvasói levelek.
A munkavállalónak vannak a sztrájkhoz hasonló, de kevésbé kemény harci eszközei is, amelyek
károkat okoznak, de nem járnak munkabeszüntetéssel, például:
passzív ellenállás, az azonosulás elvesztése;
tudatos teljesítmény-visszafogás;
lassított munkavégzés;
az „előírás szerinti munkavégzés”, a szabályok legpontosabb betartása.
A munkaharc legismertebb eszköze a sztrájk, amely nyílt és kollektív munkamegtagadás. A
sztrájknak különböző formái lehetségesek:
a spontán (vagy vad) sztrájk, amely nem a szakszervezet által vagy esetleg éppen vele
szemben szerveződik;
a figyelmeztető sztrájk, amelyik rövid, nem károkozás a célja, hanem erődemonstráció;
200