EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENT - Munka

11.1.2. A munkaügyi kapcsolatok dimenziói
A munkaügyi kapcsolatok több dimenzió mentén, különböző formákban szerveződhetnek. A
legfontosabb típusképző ismérvek a következők:
a munkavállalók szabadon választhatnak individuális vagy kollektív érdekérvényesítési
stratégiát;
a két termelési tényező és a két szereplő kapcsolatrendszerében megkülönböztethetünk
gazdasági-piaci érdeket (a vállalkozás profitérdekét) és a munkaviszonyhoz kapcsolódó
érdekeket (bérek, munkafeltételek, szakmai érvényesülés). A kétfajta érdekegyeztetésére két
nagy eltérő terület alakult ki: a participáció, vagyis a munkavállalók részvétele menedzseri
döntésekben, illetve a munkaadó és a szakszervezet közötti kollektív tárgyalások;
a kapcsolatrendszer szerveződhet makro-, mezo- és/vagy mikroszinten;
minden megállapodás a munkaerő-piac spontán szabályozó hatásának felülbírálását jelenti, de
ez társadalmi feszültségek és a gazdasági károk megelőzése érdekében szükséges. A piaci
koordináció tiszteletben tartása érdekében a szükséges korrekciót maguk a piaci szereplők,
tárgyalásos egyeztetés útján teszik meg. Ezért a munkaügyi kapcsolatok alapvetően
kétoldalúak és ezt kiegészítve a kormány vagy önkormányzat képviselőivel háromoldalúak
lehetnek.
A munkaügyi kapcsolatok szerveződése annak szereplői, az együttműködés tartalma és a fenti
dimenziók különböző kombinációja alapján elég változatos formában történhet.
11.2. A munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek
Az érdekképviseletek alapvető társadalmi rendeltetése az egyedileg szétszórt, gyenge
érdekérvényesítési törekvések, illetve képességek összefogása. A munkavállalók az érvényesülés
esélyeit javítják azzal, hogy érdekeiket közös fellépéssel védik. Az érdekképviseleti szervezet ehhez
nyújt ismert, legitim szabályozott szervezeti keretet.
11.2.1. A munkavállalói érdekképviseletek fő formái
A munkavállalói érdekképviseletek fő formái a szakszervezetek, esetenként kamarák vagy egyéb
szövetségek.
A szakszervezetek önkéntesen és hosszú távra létesített munkavállalói érdekszövetségek,
amelyeket a munkavállalók az egyesülési szabadság alapján, saját gazdasági, szociális helyzetük,
illetve munkafeltételeik megóvása és javítása céljából hoznak létre.
A szakszervezetek alapvető küldetése az, hogy képviseljék és védjék a munkavállalói érdekeket,
ennek megfelelően igyekezzenek a külső és belső munkaerő-piaci eseményeket a munkavállalók
javára befolyásolni, alakítani. Ebben az összefüggésben kiemelendő, hogy a szakszervezet csak a
munkavállalóknak a munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeit képviseli és védi. A szakszervezeti
szerveződésnek nincs egységes piacgazdasági modellje. Ezek országonként, de azon belül is
meglehetősen változatos képet mutatnak, a különböző szerveződési elvek egymás mellett, gyakran
egy szervezeten belül is megjelennek.
A szakszervezetek tagolódása
A horizontális tagozódás szerinti alaptípusnak a szakmai és az ágazati szerveződés tekinthető. A
vertikális tagozódás alapján pedig országos, helyi, (vagy regionális szövetségeket) és vállalati
szakszervezeteket különböztethetünk meg.
A szakmai szakszervezetek egy adott szakma munkavállalóit képviselhetik (pl. nyomdászok,
mozdonyvezetők, stb.) megfelelő vertikális tagoltságú szövetségi rendszerben (helyi, üzemi, regionális
vagy makroszintű szakmai szövetségek).
196