Természetes hatóanyagok jelentőségének vizsgálata máj- és ...

5.3.5. NAGYDÓZISÚ DIOZMIN-HESZPERIDIN UTÓKEZELÉS HATÁSA A TIOACETAMID
ÁLTAL KÁROSÍTOTT MÁJ REGENERÁCIÓJÁBAN
A következőkben azt vizsgáltuk, hogy az emlős szervezetben a tioacetamiddal 30
nap alatt létrehozott változások a vegyszer elhagyásával hogyan változnak; a 14 napos
megfigyelési periódus alatt képes-e a szervezet önmagát regenerálni, és jelent-e
bármilyen előnyt vagy hátrányt, ha ebben a fázisban diozmin-heszperidin tartalmú
gyógyszer jut a szervezetbe. Megfigyeléseink középpontjában a máj, a plazma és a
vörösvértest redoxi paraméterei álltak. A gyógyszer terápiás dózisát lecsökkentettük,
miután a terápiás dózis 7-szerese bizonyíthatóan oxidánsként viselkedett az előbbiekben
bemutatott vizsgálati körülmények között. Kíváncsiak voltunk, hogy a Detralex terápiás
dózisának ötszöröse (315 mg/ttkg), vajon prooxidáns vagy antioxidáns karaktert mutat
ebben a vizsgálati rendszerben.
A vegyszeres kezelést ezúttal is 30 napon keresztül folytattuk, majd ennek
elhagyásával 14 napig standard tápot vagy gyógyszerrel kiegészített tápot kaptak az
állatok. A vizsgálatokhoz nőstény Wistar albino patkányokat (160-180 g) használtunk.
A kontrollcsoporton (I. csoport) és a tioacetamiddal (TAA) kezelt csoporton (III.
csoport; n=10) kívül a II. csoportba tartoztak azok az állatok (n=10), melyek standard
tápba kevert gyógyszert kaptak (3,7g Detralex/kg táp); a IV. csoportban (n=10) pedig a
gyógyszerrel és TAA-val (500 mg TAA/l ivóvíz) párhuzamosan kezelt állatok voltak. A
30 napos kezelést követően az V. és a VI. csoport (n=10-10) esetében megszüntettük a
hepatotoxikus TAA adagolását, az V. csoport standard tápot, a VI. csoport gyógyszerrel
kiegészített tápot kapott két héten keresztül. A 30 (n=5) és a 44 napon (n=5) keresztül
tartott kontrollállatok különböző paraméterei nem tértek el egymástól számottevően,
ezért az ábrákon és a táblázatokban egységes kontrollként kerültek feltüntetésre.
119