Természetes hatóanyagok jelentőségének vizsgálata máj- és ...

39. táblázat: Diozmin-heszperidin-kezelés hatása a plazma ásványi elemtartalmára
tioacetamid-indukált májkárosodásban (μg/g, átlag ± SD, n=5)
elemek K KD T TD
Cu 1,18 ± 0,12 1,07 ± 0,25 0,86 ± 0,02* 0,73 ± 0,02 #
Fe 2,78 ± 0,16 3,54 ± 0,05* 5,49 ± 0,50* 2,80 ± 0,39 #
Mg 19,80 ± 0,54 20,92 ± 3,18 19,13 ± 0,79 20,11 ± 0,78
Mn 0,01 ± 0,005 0,01 ± 0,006 0,02 ± 0,005 0,02 ± 0,004
P 148,9 ± 157,3 147,7 ± 25,91 166,9 ± 14,65 208,8 ± 37,69
S 918,8 ± 49,47 845,2 ± 34,48* 970,1 ± 44,01* 855,2 ± 21,25 #
Zn 1,16 ± 0,09 0,97 ± 0,05* 1,32 ± 0,27 1,23 ± 0,13
n = 20; * szign. vs K; # szign. vs T, p < 0,05
A fémelem-analízis a TAA-kezelt máj vaskoncentrációjának nem szignifikáns
növekedését mutatta, mely szabadgyök-termelő folyamatokat indukálhat. Ez a jelenség
lehet az egyik oka a májban detektált oxidatív károsodásnak. A nagydózisú flavonoidkezelés
tovább növelte a máj vastartalmát, melynek hatása ugyancsak megnyilvánult a
máj szabadgyökfogó-kapacitásának csökkenésében. A T-csoport májában a mangán-,
foszfor-, kén- és cinktartalom nem szignifikánsan csökkent az egészséges állatok
értékeihez képest. A diosmin-heszperidin-kezelés a foszfor koncentrációját
szignifikánsan növelte a KD-csoportban a kontrollhoz viszonyítva, míg a réztartalmat
szignifikánsan csökkentette a TD-csoportban a T-csoporthoz képest (40. táblázat).
40. táblázat: Diozmin-heszperidin-kezelés hatása a máj ásványi elemtartalmára
tioacetamid-indukált májkárosodásban (μg/g szövet nedves, átlag ± SD, n=5)
elemek K KD T TD
Cu 2,09 ± 0,10 2,14 ± 0,03 2,06 ± 0,04 1,85 ± 0,02 #
Fe 159,0 ± 24,04 136,7 ± 1,53 176,5 ± 17,7 187,0 ± 14,14
Mg 109,5 ± 2,12 108,0 ± 1,01 110,5 ± 0,71 106,5 ± 6,36
Mn 1,26 ± 0,11 1,19 ± 0,02 1,09 ± 0,04 1,10 ± 0,06
P 2005 ± 40,31 2127 ± 21,78 * 1987 ± 15,56 1957 ± 12,73
S 1277 ± 17,68 1288 ± 13,43 1240 ± 41,7 1237 ± 4,24
Zn 16,5 ± 0,71 15,0 ± 1,00 14,5 ± 0,71 17,5 ± 2,12
n = 20; * szign. vs K; # szign. vs T, p < 0,05
115