Természetes hatóanyagok jelentőségének vizsgálata máj- és ...

Összefoglalva eredményeinket elmondható, hogy a standard diéta mellet adagolt
nagydózisú diozmin-heszperidin a májban, a plazmában és a vörösvértestben is okozott
szignifikáns eltéréseket az egyes vizsgált redoxi paraméterekben. A nagydózisú elő- és
utókezelések számos szöveti redoxi paramétert kedvezőtlen irányba befolyásoltak a
zsírmáj regenerációs periódusában. Az elő- és utókezelésben egyaránt részesült állatok
májában jelentősen nagyobb konjugáltdién-koncentrációt detektáltunk, mint a csak
utókezelt csoportban, azonban a többi vizsgált paraméterben hasonló eltérést okoztak.
5.3.4. NAGYDÓZISÚ DIOZMIN-HESZPERIDIN-KEZELÉS HATÁSA TIOACETAMID-
INDUKÁLT MÁJKÁROSODÁSRA
A tioacetamidot (TAA) széleskörűen használja a bőr-, textil- és papíripar, valamint a
gyógyszeranalitika (83, 199, 211). Ezeken a területeken dolgozók folyamatosan kitettek
a hepatotoxikus vegyszer káros hatásainak, mely a bőrön, a nyálkahártyán és a
légutakon keresztül könnyen bekerülhet a szervezetbe. A TAA hepatotoxicitásáért, a
tioacetamid-S-oxidból származó aktív, viszonylag stabil metabolitok a felelősek,
melyek a TAA monooxigenázok általi oxidációjakor keletkeznek (100, 221). A
tanulmányok többsége a TAA által előidézett májkárosodás etiológiájában az oxidatív
stressz szerepét mutatta ki patkányban és sejtkultúrákban. Ezek alapján a TAA fokozta a
lipidperoxidációt, változást idézett elő az alacsony molekulatömegű és az enzimatikus
antioxidáns védelemben. Különböző antioxidáns kezelés (dimetilszulfoxid, Nacetilcisztein,
aminoguanidin, rozmaring alkoholos kivonata, silymarin) protektív hatást
mutatott tioacetamid-indukálta májkárosodásban (2, 25, 57, 75). Azonban a tioacetamid
károsodás oxidatív stressz elméletét nem minden tanulmány tudta megerősíteni (235).
Kísérletünk célja volt a TAA (500 mg/l ivóvíz) hatását vizsgálni a máj, plazma és
vörösvértest redox-homeosztázisára 1 hónapos használatát követően. Továbbá
vizsgáltuk a nagydózisú diozmin-heszperidin tartalmú gyógyszer (425 mg/ttkg)
befolyását ebben a rendszerben a szöveti redox-homeosztázisra, a máj drogmetabolizáló
enzimrendszerére, különböző szövetek elemtartalmára.
A vizsgálatokhoz nőstény Wistar albino patkányokat (160-180 g) használtunk. Az
állatok mind a standard tápot, mind a gyógyszeres tápot ad libitum fogyasztották. A
108