Kelemen Gábor- Életpolitika és modern társadalom.pdf
Kelemen Gábor- Életpolitika és modern társadalom.pdf
Kelemen Gábor- Életpolitika és modern társadalom.pdf
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
O LVASÓNAPLÓ | GYÓGYÍTÁS- JOG- ETIKA- KULTÚRA- TÁRSADALOM- FILOZÓFIA- ZENE...<br />
<strong>Életpolitika</strong> <strong>és</strong> <strong>modern</strong><br />
<strong>társadalom</strong><br />
<strong>Kelemen</strong> <strong>Gábor</strong><br />
Foucault, Michel: The Birth of Biopolitics.<br />
Lectures at the College de France 1978-79<br />
Hampshire: Palgrave Macmillan, 2008. 346 oldal.<br />
ISBN-13: 978-1-4039-8654-2<br />
Foucault-nak világszerte számottevô az olvasótábora.<br />
Különösen népszerûek a hatalom <strong>és</strong> kormányzás<br />
témakörével foglalkozó mûvei. Foucault<br />
véleménye szerint a <strong>modern</strong> <strong>társadalom</strong> nem annyira<br />
az <strong>és</strong>z diadala, mint a fegyelmez<strong>és</strong>, irányítás, normalizálás,<br />
szabványosítás <strong>és</strong> tömegtermel<strong>és</strong> új technikáinak<br />
szinte mindent átható, teljes populációra<br />
kiterjedô jelenléte. A felvilágosodás eme vívmányaihoz<br />
hozzátehetjük még a kísérletez<strong>és</strong>t <strong>és</strong> a képz<strong>és</strong>t/önképz<strong>és</strong>t.<br />
Éppen ez a két tevékenység volt az,<br />
amit Foucault személyes életében mindvégig szenvedélyesen<br />
folytatott. A <strong>modern</strong> állam új típusú hatalomgyakorlási<br />
technikáit Foucault egy szóval<br />
biohatalomnak nevezte. Szemben a korábbi büntetô,<br />
egy uralkodó személy alakjában szimbolikusan<br />
megjelenített hatalommal, a biohatalom az emberi<br />
életrôl való gondoskodás érdekében fejti ki befolyását.<br />
A lelkipásztorokra egyre kev<strong>és</strong>bé támaszkodó<br />
szekularizált világban a pásztori jellegû biohatalom<br />
kivitelezôi közt kiemelt szerepet kapnak az orvosok.<br />
Az életrôl való gondoskodás, az életpolitika<br />
egyik fô dimenziója a lakosság eg<strong>és</strong>zségével való törôd<strong>és</strong>.<br />
E törekv<strong>és</strong> – amelynek végsô célja az állampolgárok<br />
boldogulásának elôsegít<strong>és</strong>e – hívta életre a<br />
higiénét, s intézményesített rendelkez<strong>és</strong>eket a szület<strong>és</strong>szabályozás<br />
<strong>és</strong> az életesélyek növel<strong>és</strong>e érdekében.<br />
Ebbe a körbe tartoztak az eugenetikai intézked<strong>és</strong>ek<br />
is.<br />
Az életpolitika fogalma, annak ellenére, hogy maga<br />
Foucault nem adott közre módszeres mûvet a<br />
tárgykörrôl, az 1970-es évek második felétôl fogva<br />
folyamatosan jelen van a tudományos gondolkodásban.<br />
Éppen ezért tarthat érdeklôd<strong>és</strong>re számot A<br />
biopolitika szület<strong>és</strong>e címû, Foucault 1979-ben, a<br />
Collège de France-ban tartott elôadásait publikáló<br />
angol nyelven megjelent kötet. (E könyv egyébként<br />
a hatodik a Foucault egyetemi elôadásait kiadó,<br />
összesen 13 kötetre tervezett sorozatban.)<br />
Foucault, akit akkoriban a „Mit jelent emberhez<br />
méltó módon élni a XX. század végén?” kérd<strong>és</strong>e<br />
foglalkoztatott, ebben az évben megpróbálta lezárni<br />
az életpolitika kutatási tervét. A befejez<strong>és</strong>re tö-<br />
rekv<strong>és</strong>t felgyorsították azok az események, amelyeknek<br />
Foucault közvetlenül az 1979 januárjában<br />
induló elôadás-sorozat elôtt r<strong>és</strong>zese volt. Foucault<br />
ekkor már egy évtizede tevékenykedett a mindennapi<br />
élet megpróbáltatásaival szemben védelmet<br />
nyújtó, a köznapi valóságból kiemelô elit kutatóközpontban.<br />
Ám nem elégítette ki az egyetem, illetve<br />
akadémia biztonságos falain belüli, elméleti felk<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>re<br />
korlátozódó képz<strong>és</strong>. Ahogy az ókori filozófusok,<br />
úgy ô is terapeutikai feladatot látott a tudományban;<br />
nem öncélú diskurzust, hanem egyr<strong>és</strong>zt<br />
a felesleges emberi szenved<strong>és</strong> csökkent<strong>és</strong>éhez,<br />
másr<strong>és</strong>zt az emberi élet fejlôd<strong>és</strong>éhez, transzformálásához<br />
való hozzájárulást. Nemcsak beszélni kívánt<br />
a tudományról, hanem megtapasztalni, élni is akarta<br />
azt. Úgy vélte, a tudomány akkor tölti be hivatását,<br />
ha segíti a létez<strong>és</strong> még ismeretlen, új dimenzióinak a<br />
felfedez<strong>és</strong>ét <strong>és</strong> élményszerû megvalósítását. Az állam<br />
kormányzásának kérd<strong>és</strong>ét egyre inkább összekapcsolta<br />
önmagunk kormányzásának problematikájával.<br />
Sôt, a következô, 1980-as évtôl fogva már az<br />
önmagunkkal való törôd<strong>és</strong> került az elôadások<br />
gyújtópontjába. Elégedetlen volt továbbá azzal a<br />
nyugati trenddel, amely során a bátor <strong>és</strong> csodálatra<br />
méltó tetteket felváltotta <strong>és</strong> kiszorította a hibák,<br />
bûnök, vágyak <strong>és</strong> titkok beismer<strong>és</strong>ének, mintegy<br />
meggyónásának divatja. Míg a derék kiállással az<br />
ember az életét teszi kockára, addig a gyónással legfeljebb<br />
valamely álarcának szétzúzását veszélyezteti.<br />
Foucault önnön életében is létre akarta hozni a gondolkodásában<br />
bekövetkezett váltást. 1978 ôszén<br />
nagy reményeket fûzött az iráni nép forradalmához.<br />
Az iráni sah elleni felkel<strong>és</strong>ben milliók tették kockára<br />
az életüket. Foucault véleménye szerint ilyen<br />
kockázatvállalásra a jóléti társadalmak tömegei már<br />
nem volnának hajlandók. A felkel<strong>és</strong><br />
támogatása érdekében, személyes veszélyt<br />
vállalva, kétszer is Iránba utazott,<br />
találkozott a felkelôk vezetôjével,<br />
s lelkesítô cikkeket publikált a<br />
forradalmi eseményekrôl. Foucault a<br />
progresszív keleti erkölcsi tradíciók <strong>és</strong><br />
társadalmi érintkez<strong>és</strong>i formák Nyugat<br />
számára is tanulságos megújulását<br />
várta az iráni forradalomtól. Azt hitte,<br />
írásaival <strong>és</strong> kiállásával maga is inspirálja<br />
a megújulást. Ehelyett a hatalomra<br />
került új vezetô, Khomeini Ayatollah iszlám köztársaságnak<br />
nyilvánította Iránt, majd leszámolt az addig<br />
ôt támogató liberálisokkal, baloldaliakkal <strong>és</strong> demokratákkal,<br />
s rabszolgasorba taszította a nôket.<br />
Foucault tehát csalódott. A spontán tömegmegmozdulások<br />
iránya nem a többség akaratát követte.<br />
A terrorisztikus kormányzást bevezetô, vallási alapú<br />
új perzsa birodalom semmi esetre sem volt a haladó<br />
keleti hagyomány ôrzôje, s egyáltalán nem nyitott<br />
teret társadalmi innovációk, az élet gyakorlásá-<br />
A <strong>modern</strong><br />
állam új típusú<br />
hatalomgyakorlási<br />
technikáit Foucault<br />
egy szóval<br />
biohatalomnak<br />
nevezte.<br />
<strong>Kelemen</strong>: <strong>Életpolitika</strong> <strong>és</strong> <strong>modern</strong> <strong>társadalom</strong> LAM 2009;19(10):637–639. 637<br />
Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.<br />
ASZKLEPION
ASZKLEPION<br />
Terapeutikai<br />
feladatot látott a<br />
tudományban; nem<br />
öncélú diskurzust,<br />
hanem egyr<strong>és</strong>zt a<br />
felesleges emberi<br />
szenved<strong>és</strong><br />
csökkent<strong>és</strong>éhez,<br />
másr<strong>és</strong>zt az emberi<br />
élet fejlôd<strong>és</strong>éhez,<br />
transzformálásához<br />
való hozzájárulást.<br />
638<br />
O LVASÓNAPLÓ| GYÓGYÍTÁS- JOG- ETIKA- GAZDASÁG- KULTÚRA- IRODALOM- KOMMUNIKÁCIÓ- TÖRTÉNELEM- KÉPZ<br />
nak új, kreatív módjai számára. Talán az esemény túl<br />
közeli volta miatt, Foucault az életpolitikáról szóló<br />
elôadásaiban nem tér ki közvetlenül az iráni fejleményekre,<br />
viszont az állam <strong>és</strong> egyház szétválasztását,<br />
s a vallásszabadság fontosságát hangsúlyozó liberalizmus<br />
eszméire, továbbá a tervezett <strong>és</strong> spontán<br />
folyamatok közti dinamika beható vizsgálatára való<br />
koncentrálása jelzi, hogy mennyire<br />
mélyen foglalkoztatta ez a történet. A<br />
történethez tartozik, hogy a vallási újjászület<strong>és</strong><br />
nem korlátozódott Iránra<br />
<strong>és</strong> az arab világra, hanem Nyugaton is<br />
megjelent, r<strong>és</strong>zben a nagy, r<strong>és</strong>zben a<br />
kis egyházakban egyfajta vallási új<br />
hullámként. A kommunistaellenes<br />
lengyel pápa szinte globális spirituális<br />
irányadó személyiséggé vált. Maga<br />
Foucault pedig, a jóslat meghiúsulásának<br />
ellenére, a <strong>társadalom</strong>alakítás elméleti<br />
megalapozása szempontjából<br />
szinte Marx szerepét vette át.<br />
Az elôadások üzenete, e háttér-információk<br />
nélkül, bizonyára fejtör<strong>és</strong>t<br />
okoz a Foucault-t értelmezôk számára.<br />
A fókusz, ahonnan az életpolitikát<br />
átlátja, nem egyezik követôinek nézôszögével. Foucault<br />
alapvetô mondanivalója az, hogy az életpolitika<br />
számára a liberalizmus gondolatrendszere biztosított<br />
elméleti <strong>és</strong> gyakorlati keretet. Ez a megállapítás<br />
igen meglepô egy olyan idôszakban, az 1970-es<br />
évek végén, amikor a piac mûköd<strong>és</strong>ébe való állami<br />
beavatkozás szükségességét hirdetô keynesianizmust<br />
élesen szembeállították a piac önjavító mechanizmusában,<br />
a szabad vállalkozások összhangjában<br />
bízó liberalizmussal. Foucault-t azonban nem<br />
annyira a válaszkeres<strong>és</strong>, mint a probléma keretbe<br />
helyez<strong>és</strong>e foglalkoztatta. Ennek érdekében újra <strong>és</strong><br />
újra megpróbálja más nézôpontból, új kiindulásból<br />
tárgyalni a témát. Így jut el a liberalizmushoz, amely<br />
véleménye szerint nem csupán elméleti fogódzó,<br />
hanem az életpolitika keretfeltétele. Nem annyira a<br />
klasszikusokra, mint inkább azokra a nyugatnémet<br />
<strong>és</strong> angolszász gondolkodókra támaszkodik, akik a<br />
jóléti állam virágzásának idején is ébren tartották a<br />
liberalizmus szellemét. Magát az életpolitika kategóriáját<br />
is egy német gondolkodótól, Alexander<br />
Rüstowtól kölcsönözte. Rüstow a szolidaritásra,<br />
esélyegyenlôségre, a javak méltányos újraelosztására<br />
törekvô szociálpolitikával szemben a Vitálpolitikát a<br />
munkások teljes életszituációját, anyagi helyzetét,<br />
erkölcsi higiénéjét, társadalmi integrációját felügyelô<br />
igazgatásként határozta meg.<br />
Foucault az angol empirizmusból, mindenekelôtt<br />
az eredetileg orvosként mûködô filozófus, John<br />
Locke munkásságából kiinduló liberalizmust a nyugati<br />
szellem olyan átalakulásának tartja, amely az<br />
egyének új vállalkozó, választó, saját érdekeit követô<br />
típusának megjelen<strong>és</strong>éhez <strong>és</strong> elterjed<strong>és</strong>éhez vezetett.<br />
A liberalizmus gyökeres szakítás az államérdek<br />
koncepciójával. A liberális gondolkodók az állam<br />
mûköd<strong>és</strong>ének olyan elemzôi <strong>és</strong> kritikusai, akik<br />
rendre az állam szervei általi beavatkozás mérsékl<strong>és</strong>ére,<br />
a „túl sok”, a „mértékvesztô” irányítás felismer<strong>és</strong>ére<br />
<strong>és</strong> visszaszorítására törekszenek. Az életpolitika<br />
mûköd<strong>és</strong>ét, változását az e politikát folytonosan<br />
bíráló, s a bírálat eredményeként a megfelelô<br />
jogszabályi változásokat kikényszerítô liberális<br />
szellem teszi lehetôvé. E bírálat nélkül az orvosok<br />
talán még ma is azt a sok – fölösleges beavatkozásra<br />
okot teremtô – babonát hirdetnék a szexualitásról,<br />
mint a XIX. században. Egyebek közt ezzel a<br />
példával illusztrálja Foucault a szisztematikus kritika<br />
fontosságát. Liberális vívmánynak tekinti a nem<br />
zéró összegû játszmára törekvô mentalitás meghonosodását.<br />
Amíg a zéró összegû játszmában az egyik<br />
szereplô nyereségét vagy vesztességét pontosan kiegyenlíti<br />
a másik szereplô vesztesége vagy nyeresége,<br />
addig a nem zéró összegû játszma az összes szereplô<br />
érdekeit tekintetbe vevô, kölcsönösen elônyös<br />
megoldást keresô hozzáállást követel. Az ilyen hozzáállás<br />
beivódása, automatikussá válása több generációt<br />
vesz igénybe. Az életpolitika regulatív szabályai,<br />
hatóságok által elôírt normái, irányelvei mélyebb,<br />
a regulációt korlátozó, azok alapjaként szolgáló<br />
jogokat, kötelezettségeket, konfliktuskezel<strong>és</strong>i<br />
módokat szervezô konstitutív elvekre épülnek. A<br />
piac lényegéhez tartozó verseny akkor mûködik jól,<br />
ha a szereplôk nemcsak a vetélytársat, hanem a szövetségest<br />
is <strong>és</strong>zreveszik a másikban. A regulatív <strong>és</strong><br />
konstitutív szabályok viszonya hasonló a tervezett<br />
rendszer <strong>és</strong> spontán rend viszonyához. Jóllehet, e fogalmakat<br />
Friedrich Hayek tette közismertté, Foucault<br />
Polányi Mihályban ismeri fel a kategóriák kútfôjét.<br />
A mesterségesen tervezett rendszerek, mint<br />
például a katonaság, mechanikus végrehajtó gépezetként<br />
mûködnek. A spontán rend, a spontán kialakuló<br />
szabályok ellenben szándékos tervez<strong>és</strong> nélkül<br />
jönnek létre. A nyelv vagy a viselked<strong>és</strong>i formák<br />
kialakulása konszenzusra épülô spontán emberi cselekv<strong>és</strong><br />
eredménye, viszont senki nem tervezte meg<br />
azokat elôre, hanem önszabályozó mechanizmusok<br />
formálták. (Amikor mégis megtervezi valaki, mint<br />
Ludwik Zamenhof az eszperantó nyelvet, akkor kiderül,<br />
hogy nem állja a versenyt a spontán nyelvfejlôd<strong>és</strong>sel.)<br />
A spontán nem azonos a véletlennel.<br />
Foucault a tervezett <strong>és</strong> spontán kölcsönhatásának<br />
tükrében folytat gazdasági elemz<strong>és</strong>t, s ennek fényében<br />
tér ki az életpolitikai gondoskodás speciális célpontjai,<br />
a családok, az idôsek, a fogyatékkal élôk, a<br />
pszichiátriai betegek, az alkoholisták, drogfüggôk<br />
<strong>és</strong> bûnözôk kezel<strong>és</strong>ének dilemmáira. Aránylag r<strong>és</strong>zletesen<br />
foglalkozik a drogpolitika témakörével. A<br />
kiemelt érdeklôd<strong>és</strong>nek fôként a Richard Nixon,<br />
amerikai elnök által 1971-ben meghirdetett Háború<br />
LAM 2009;19(10):637–639. <strong>Kelemen</strong>: <strong>Életpolitika</strong> <strong>és</strong> <strong>modern</strong> <strong>társadalom</strong><br />
Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.
- KÉPZÕMÛVÉSZET- TÁRSADALOM- FILOZÓFIA- ZENE- SZOCIOLÓGIA- PSZICHOLÓGIA- EGÉSZSÉG- POLITIKA...<br />
a drogok ellen adott aktualitást. Foucault a korabeli<br />
kutatási eredmények alapján bírálja a kínálatcsökkent<strong>és</strong>re<br />
összpontosító drogháborút. M. H. Moore<br />
<strong>és</strong> Billy J. Eatherly vizsgálataira támaszkodva rámutat<br />
arra, hogy a kínálat csökken<strong>és</strong>e nem téríti el a<br />
krónikus szerhasználókat a fogyasztástól. Ôk k<strong>és</strong>zek<br />
megfizetni a hiány miatti magas árat is, amire<br />
kriminális aktivitásuk növel<strong>és</strong>e révén lesznek képesek.<br />
A kínálatcsökkentô intézked<strong>és</strong>ek a drogkereskedelem<br />
monopolizálódását segítik elô. A dílerek kettôs<br />
stratégiát folytatnak: drágán adják áruikat a krónikus<br />
fogyasztóknak, ellenben olcsó „drogmintákat”<br />
kínálnak az újonnan próbálkozóknak, a kezdôknek.<br />
Foucault emellett a drogokban, ahogy a szerelemben,<br />
az élet esztétizálása lehetôségét, határhelyzetek átél<strong>és</strong>ének<br />
eshetôségét látta. Az ókori perzsák minden<br />
ügyet kétszer tárgyaltak, egyszer italmámorban, egyszer<br />
pedig tiszta fejjel. Foucault rokonszenvesnek<br />
találta ezt a megközelít<strong>és</strong>t.<br />
Elôadásaiban arra a következtet<strong>és</strong>re jut, hogy az<br />
emberi tôke kimûvel<strong>és</strong>e az életpolitika egyik fontos<br />
eredménye. A humán tôke a használat során nem<br />
amortizálódik, hanem fejlôdik. A szakember minél<br />
több tapasztalatot szerez, annál nagyobb kompetenciával,<br />
annál több k<strong>és</strong>zséggel fog rendelkezni. Az<br />
eg<strong>és</strong>zség a humán tôke megôrz<strong>és</strong>ének <strong>és</strong> fejleszt<strong>és</strong>ének<br />
alapvetô záloga. Ezt segíti a magas színvonalú<br />
eg<strong>és</strong>zségügy. Ugyanakkor az eg<strong>és</strong>zségügyi technológiák<br />
alkalmazása humán tôkét igényel. A humán<br />
tôke szinte önfenntartó, ám a létrehozásához befek-<br />
Illusztráció: Fodor Tímea<br />
tet<strong>és</strong>re van szükség. Foucault hivatkozik azokra a<br />
vizsgálatokra, amelyek a humán tôkébe való módszeres<br />
állami befektet<strong>és</strong> <strong>és</strong> a gazdasági-társadalmi<br />
fejlôd<strong>és</strong> között oksági összefügg<strong>és</strong>t mutattak ki.<br />
Foucault ugyan a pártállam kormányzási technikáinak<br />
elemz<strong>és</strong>ében megadva az irányt, ígéretet tett<br />
az életpolitika kutatási projektjének<br />
folytatására, azonban a spontán folya-<br />
matok maguk alá gyûrték a tervezett<br />
menetet. Az életpolitikai kutatások<br />
lezárulásában szerepet játszhatott az<br />
is, hogy a liberalizmus neoliberalizmusként<br />
– az I. világháború óta tartó<br />
hosszú szünet után – a gazdaságilag<br />
legfejlettebb társadalmakban éppen<br />
ekkor vált újra domináns gazdaságpolitikai<br />
elvvé. A neoliberalizmus<br />
ugyanakkor sok tekintetben megváltoztatta<br />
a gazdasági élet <strong>és</strong> a pénzvilág<br />
játékszabályait. Mire azonban ennek kitapintható<br />
következményei lettek, Foucault már nem volt az<br />
élôk sorában.<br />
A tanulmány a K 68619 számú OTKA-kutatás támogatásával<br />
k<strong>és</strong>zült.<br />
A szerzô addiktológus, a Pécsi Tudományegyetem<br />
Bölcs<strong>és</strong>zettudományi Karának egyetemi docense<br />
Az ókori perzsák<br />
minden ügyet<br />
kétszer tárgyaltak,<br />
egyszer<br />
italmámorban,<br />
egyszer pedig<br />
tiszta fejjel.<br />
<strong>Kelemen</strong>: <strong>Életpolitika</strong> <strong>és</strong> <strong>modern</strong> <strong>társadalom</strong> LAM 2009;19(10):637–639. 639<br />
Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.<br />
ASZKLEPION
Change language