az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

előállított glükozidok H-1’ és H-2’ hidrogénatomjai diaxiális térállásúak, tehát a képződött
glükozidok β-anomerek.
A glükozid metabolitok és szintetikus analogonjaik esetén az anomer, H-1’ protonok a
cukoregységek 1 H-jelhozzárendelésének kiindulópontját képezik. 2D COSY és TOCSY
pulzusszekvenciák alkalmazása lehetővé teszi az egyes monoszacharid alegységek összes
proton rezonancia-jelének azonosítását. A morfin C-6 hidroxilcsoportjának térállása és
konfigurációja nem változott a glikozilezés során, amelyet a H-5 és H-6 protonok hasonló
csatolási állandói igazolnak.A glikozilcsoport hatásai azonban érzékelhetőek a morfinváz
érintett régióiban elhelyezkedő atomjai esetén a kémiai eltolódások kismértékű
változásaiban. A 6-O-glükopiranozilmorfin és 6-O-glükopiranozildihidromorfin H-1 és H-2
protonjai mintegy 0,4 ppm-mel alacsonyabb kémiai eltolódásnál jelentkeznek, mint az
anyavegyületeké. Emellett a morfinhoz képest UV és CD spektrumukban jelentős batokróm
eltolódás figyelhető meg, a 6-O-glükopiranozilmorfin CD spektrumában ráadásul az 1 Lb
sáv esetében pozitív Cotton-effektus is jelentkezik (6. táblázat). A H-1 és H-2 protonok
szokatlanul alacsony kémiai eltolódását eddig más morfinszármazék esetében nem
figyeltük meg. A 6-O-glükozidok spektrális viselkedése arra enged következtetni, hogy a
korábban tárgyalt szulfátészterekhez hasonlóan valamilyen kölcsönhatás jön létre a C-3
fenolos hidroxilcsoport és a C-6 helyzetben található szubsztituens, a glükozidok esetében
feltehetően a glükóz rész valamelyik hidroxilcsoportja között.
5.4. Glükozidszármazékok folyadékkromatográfiás elválasztása
Gyógyszeranyagok és metabolitjaik vizsgálatának elengedhetetlen része azok biológiai
mintákból történő izolálása és elválasztása. Opioidok esetében is az izolálás és elválasztás
célravezető módszere a HPLC. 141 A morfin glükozidmetabolitjait izoláló kutatócsoport a
morfin glükuronidjainak és glükozidjainak folyadékkromatográfiás elválasztását egy C18 és
egy amino oszlop tandem kombinációjával valósították meg. 57 A morfin és poláris
metabolitjainak gyors, egyszerű és hatékony elválasztásához azonban előnyös egyféle
kromatográfiás oszlop használata. Erre a célra a porózus grafit (PGC) töltetű oszlop
kiválóan megfelel: ezen az állófázison az egyes anyagok retenciós viselkedése független a
polaritásuktól, az elúciós sorrend inkább az anyagok és a grafitfelület elektronrendszere
között kialakuló kölcsönhatások függvénye. PGC oszlop segítségével korábban már
64