az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

06.05.2013 Views

5.1.2. Szulfátészterek kiroptikai spektrumainak értelmezése Morfinszármazékok királis tulajdonságainak, illetve az ezeket befolyásoló szerkezeti tényezők vizsgálatára elterjedt érzékeny módszer a CD és ORD spektroszkópia. 133-137 A morfin szulfátészterei tartalmaznak egy kiváló UV kromofór szubsztituált aromás gyűrűt, két hidroxilcsoportot, amelyek képesek hidrogénkötések kialakítására, és egy étercsoportot (4,5-epoxicsoport). A morfinszármazékok szulfátésztereinek nagyfokú polaritással jellemezhető, állandó töltéssel rendelkező, ikerionos szerkezete befolyásolhatja az anyagok királis tulajdonságait a szolvatációs készség befolyásolása és hidrogénkötések kialakítása által. A 27. ábra néhány kiválasztott 3-O-szulfátészter és 6-O-szulfátészter UV, CD és ORD spektrumát ábrázolja. A CD és ORD spektrumokban szembetűnő különbségek figyelhetők meg, melyek magyarázata a C és D gyűrűk különböző szubsztituensei és konformációs állapotai által okozott intenzívebb π-π* és n-π* Cotton-effektusok. A 6-O-szulfátok UV spektruma a morfinéval (1) megegyező (λmax = 285,2 nm), de a morfin-3-O-szulfát (33) spektrumában hipszokróm eltolódás fedezhető fel (λmax = 281,8 nm). A szulfátészterek és a morfin CD spektrumainak összehasonlítása során megállapítottuk, hogy az anyavegyülethez képest jellegzetes különbségek a 3-O-szulfátok esetében figyelhetők meg. A vegyületek alacsony negatív Cotton-hatást mutatnak a 286 nm körüli 1 Lb elnyelési sávban (−75 - −13 degcm 2 dmol −1 ), intenzívebb pozitív moláris ellipticitással rendelkeznek az 1 La elnyelési sávban 242 és 246 nm között 6-O-szulfátok (+250 - +450 degcm 2 dmol −1 ), valamint 235 és 236 nm között 3-O-szulfátok esetében (+120 - +160 degcm 2 dmol −1 ). Az 1 B elnyelési sávok 210 és 218 nm között meglehetősen intenzívek (-540 - −1300 degcm 2 dmol −1 ). A vegyületek közti legnagyobb különbségek is az 1 B elnyelési sávban találhatók. Az itt jelentkező negatív ellipticitások intenzitásának abszolút értéke a következő sorrendben növekszik: 1

hullámhossz-érték felé tolódott az 1 B és 1 La sávok (220 nm), és magasabb hullámhossz- értékek felé az 1 La és 1 Lb sávok között (276 nm). A 3-O-szulfátok jellegzetes CD spektrális viselkedésüknek köszönhetően élesen elkülönülnek a többi vizsgált morfinszármazéktól. Összehasonlítottuk a morfin és szulfátésztereinek ORD spektrumait is. A morfin szulfátészter származékai széles maximummal (245 - 260 nm) és intenzív minimummal (280 - 300 nm) jelennek meg a spektrumokban. Jelentős különbséget csak az izokodein-6- O-szulfát (80), a kodein-6-O-szulfát (107) 6β-epimerének spektrumában találunk, itt a többi anyagra jellemző alacsony hullámhossznál jelentkező maximum nem jelenik meg. Az ORD spektrumok hasonlósága alapján megállapítható, hogy a morfin szulfátésztereiben található kiralitáscentrumok abszolút konfigurációja megegyezik az anyavegyületekével, a konfiguráció a szulfátészteresítési reakciók körülményei között nem változik meg. A CD és ORD spektrumokban megfigyelhető jelentős intenzitás- és lefutásbeli különbségekből arra lehet következtetni, hogy a szulfátésztercsoport megjelenése a molekulában megváltoztatja a C gyűrű konformációját, valamint kiterjeszti a molekula szolvátburkát. A C-3 és C-6 helyzetben található poláris csoportok között egy vízmolekula vagy akár ammóniumion részvételével kölcsönhatások jöhetnek létre. A CD spektrumokban észlelt hipszokróm eltolódások és a NOE spektrumokban megfigyelt intenzív keresztcsúcsok alátámasztják ilyen kölcsönhatások meglétét. A kvaterner származékok esetében számottevő különbségeket nem figyeltünk meg a CD és ORD spektrumokban; a nitrogénatom metilezése nem befolyásolja a gyűrűkonformációt és az esetleges intramolekuláris kölcsönhatásokat. 138 61

hullámhossz-érték felé tolódott <strong>az</strong> 1 B és 1 La sávok (220 nm), és magasabb hullámhossz-<br />

értékek felé <strong>az</strong> 1 La és 1 Lb sávok között (276 nm). A 3-O-szulfátok jellegzetes CD spektrális<br />

viselkedésüknek köszönhetően élesen elkülönülnek a többi vizsgált morfinszárm<strong>az</strong>éktól.<br />

Összehasonlítottuk a morfin és szulfátésztereinek ORD spektrumait is. A morfin<br />

szulfátészter szárm<strong>az</strong>ékai széles maximummal (245 - 260 nm) és intenzív minimummal<br />

(280 - 300 nm) jelennek meg a spektrumokban. Jelentős különbséget csak <strong>az</strong> izokodein-6-<br />

O-szulfát (80), a kodein-6-O-szulfát (107) 6β-epimerének spektrumában találunk, itt a többi<br />

anyagra jellemző alacsony hullámhossznál jelentkező maximum nem jelenik meg. Az ORD<br />

spektrumok hasonlósága alapján megállapítható, hogy a morfin szulfátésztereiben található<br />

kiralitáscentrumok abszolút konfigurációja megegyezik <strong>az</strong> anyavegyületekével, a<br />

konfiguráció a szulfátészteresítési reakciók körülményei között nem változik meg.<br />

A CD és ORD spektrumokban megfigyelhető jelentős intenzitás- és lefutásbeli<br />

különbségekből arra lehet következtetni, hogy a szulfátésztercsoport megjelenése a<br />

molekulában megváltoztatja a C gyűrű konformációját, valamint kiterjeszti a molekula<br />

szolvátburkát. A C-3 és C-6 helyzetben található poláris csoportok között egy vízmolekula<br />

vagy akár ammóniumion részvételével kölcsönhatások jöhetnek létre. A CD<br />

spektrumokban észlelt hipszokróm eltolódások és a NOE spektrumokban megfigyelt<br />

intenzív keresztcsúcsok alátámasztják ilyen kölcsönhatások meglétét. A kvaterner<br />

szárm<strong>az</strong>ékok esetében számottevő különbségeket nem figyeltünk meg a CD és ORD<br />

spektrumokban; a nitrogénatom metilezése nem befolyásolja a gyűrűkonformációt és <strong>az</strong><br />

esetleges intramolekuláris kölcsönhatásokat. 138<br />

61

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!