az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

en valósítottunk meg. A feldolgozás során a reakcióelegyeket 10 %-os ammóniaoldattal
12 órán át állni hagytuk, ezalatt lejátszódott a C-3 acetilcsoportok hidrolízise (21. Ábra).
21. ábra: naloxon-14-O-szulfát (49) és naltrexon-14-O-szulfát (85) szintézise. (a)
Ecetsavanhidrid, NaHCO3, H2O, 25 °C, 1 h. (b) 1: DCC, 98 % H2SO4, DMF, 0 °C, 15
perc. 2: 10 % NH3, 25 °C, 12 h.
A morfin nitrogénatomján található metilcsoport szubsztitúciója hosszabb szénláncú
alkilcsoportokkal általában a fájdalomcsillapító hatás csökkenéséhez vagy teljes
megszűnéséhez (antagonisták) vezet. Ezzel a megfigyeléssel szöges ellentétben,
amennyiben a metilcsoportot (2-fenil)-etil csoporttal szubsztituálták, a morfinnál 14-szer
erősebb fájdalomcsillapító hatású anyaghoz, az N-feniletil-normorfinhoz (88) jutottak. 121 A
vegyület előállítható normorfinból (36) fenilacetil-kloriddal végzett acilezést követően
lítium-alumínium-hidrides redukcióval. 122 N-feniletil-normorfinból (88) kiindulva
előállítottuk a vegyület 6-O-szulfátészterét (90).A C-3 hidroxilcsoport acetilezése a
korábban leírt körülmények között (ecetsavanhidrid, tömény nátrium-hidrogénkarbonát
oldat) nem vezetett eredményre, ezért az anyagot vízmentes piridinben való feloldás után
ecetsavanhidriddel acetileztük. Ezt követte a szulfátészteresítés piridin-SO3 komplexszel,
majd a védőcsoport eltávolítása lúgos hidrolízissel (22. ábra). Mivel az N-feniletil-
normorfin (88) a morfinnál (1) erősebb fájdalomcsillapító hatással rendelkezik, valamint
jelentős hatáserősség-növekedés tapasztalható a C-6 helyzetben szulfátésztercsoportot
tartalmazó morfinszármazékok esetén, az N-feniletil-normorfin-6-O-szulfát (90)
feltételezésünk szerint erős fájdalomcsillapító hatással rendelkező anyag.
48