az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

06.05.2013 Views

elválasztásához használt HPLC összeállítása: Jasco PU-980 Intelligent HPLC pumpa, Rheodyne 7725i injektor és Jasco UV-975 Intelligent UV/VIS detektor. Állófázis: Hypercarb (100 x 4,6 mm, 5 μm) oszlop (Thermo Fischer Scientific, Waltham, MA, Amerikai Egyesült Államok). A HPLC elválasztás körülményei: a vizsgálati anyagok törzsoldatai 1 mg vizsgálati anyag 10 ml acetonitrilben való oldásával készültek. Injektált térfogat: 20 μl. Mozgófázis: metanol 43 v/v%; acetonitril 17 v/v%; vizes ammónium-acetát / ammónia puffer (pH = 9,2) 40 v/v%. Ammónium-acetát koncentrációja: 0,1 mol x dm -3 . Az elválasztáshoz izokratikus áramlást alkalmaztunk. Az eluens áramlási sebessége: 1,5 ml x perc -1 . Az UV/VIS detektor hullámhosszát 220 nm-re állítottuk. Az elválasztás 25 °C-ra temperált rendszerben történt. A holtidő (tR) a vizsgálati anyag törzsoldatának oldószerjelének megjelenéséig az injektálás óta eltelt idő. A kromatogramokat Borwin kromatográfiás szoftver (v. 1.21) segítségével rögzítettük. A retenciós időket a 7. Európai Gyógyszerkönyv definíciói szerint számoltuk. Vékonyréteg-kromatográfia: Állófázisként Merck Silica Gel 60 F254 lemezt használtunk. Mozgófázis A (szulfátészterek): butan-1-ol 45 v/v%; aceton 15 v/v%; tömény ecetsav 10 v/v%; víz 20 v/v%.Mozgófázis B (glükozidok): víz 10 v/v%; metanol 25 v/v%; tömény ecetsav 25 v/v%; diklóretán 40 v/v%. Glükozidok esetében az alábbi előhívó-reagenssel permeteztük a lemezt kifejlesztés és szárítás után: timolt (0,5 g) tömény kénsav (5 ml) és abszolút etanol (95 ml) elegyében oldottunk. Permetezés után 130 °C-n 15 percig hevítettük a lemezeket. 42

4. Eredmények Számos endogén vegyület és gyógyszermolekula fejti ki biológiai hatását aktív metabolitok képződése útján. Az irodalmi fejezetben részletesen bemutattam, hogy az évszázadok óta használt fájdalomcsillapító morfin metabolitjainak izolálása és szerkezeti azonosítása az 1970-es években kezdődött, de a fő metabolitok farmakológiai hatásainak részletes elemzése csak a 2000-es évek táján valósult meg. Kiderült, hogy egyes metabolitok a morfinnál többszörösen hatékonyabb származékok és a mellékhatás profiluk is lényegesen kedvezőbb lehet a morfinénál. Ezért napjainkban is tart az a fokozott szintetikus és farmakológiai érdeklődés a morfin metabolitok és analóg származékaik vizsgálata iránt, hogy megfejtsék a változó hatásprofil szerkezeti okait és ennek alapján fejlesszenek új előnyös tulajdonságokkal rendelkező fájdalomcsillapító gyógyszermolekulákat. A morfin két konjugátuma, a morfin-6-O-szulfát és a morfin-6-O- glükuronidtűnt ki elsősorban erős fájdalomcsillapító hatásával, ezért a morfin származékok körében a szubsztituált és módosított morfin származékok körében a szulfát észterek és glükozidok vizsgálatával foglalkoztunk a korábbi vizsgálatokra alapozva, azokat kiegészítve és a morfinkémia eszközeivel célirányosan továbbfejlesztve.Az Eredmények fejezetet a morfinszármazékok szulfátészterei és glükozidjai témában megjelent kettő közleményem felépítése szerint tagoltam. Először a szulfátészterek szintézisét mutatom be, amit a morfinszármazékok glükozidjainak előállításának leírása követ. A szintetizált szulfátészterek és glükozidok spektroszkópiai vizsgálatának elemzését, a glükozidok folyadékkromatográfiával kivitelezett elválasztását, valamint az anyagok előállításának részletes leírását (kísérleti rész) a Megbeszélés fejezetben ismertetem. 4.1. Szulfátészterek szintézise Szulfátésztereket a megfelelő szabad hidroxilcsoportot tartalmazó morfinszármazékok és feleslegben adott (3 mólekvivalens) piridin-SO3 komplex reakciójával állítottunk elő vízmentes piridinben, 60 °C-n 3,5 órán keresztül kevertetve. A morfin (1) és a dihidromorfin (62) két hidroxilcsoporttal rendelkezik, az általunk alkalmazott körülmények között mind a kettő készségesen reagál a piridin-SO3 komplexszel. AC-3 fenolos és a C-6 alkoholos hidroxilcsoport reaktivitása között nincs akkora különbség, ami lehetővé tenné a közvetlen regioszelektív reakciót, ezért a monoszubstituált szulfátészterek 43

4. Eredmények<br />

Számos endogén vegyület és gyógyszermolekula fejti ki biológiai hatását aktív<br />

metabolitok képződése útján. Az irodalmi fejezetben részletesen bemutattam, hogy <strong>az</strong><br />

évszázadok óta használt fájdalomcsillapító morfin metabolitjainak izolálása és szerkezeti<br />

<strong>az</strong>onosítása <strong>az</strong> 1970-es években kezdődött, de a fő metabolitok farmakológiai hatásainak<br />

részletes elemzése csak a 2000-es évek táján valósult meg. Kiderült, hogy egyes<br />

metabolitok a morfinnál többszörösen hatékonyabb szárm<strong>az</strong>ékok és a mellékhatás profiluk<br />

is lényegesen kedvezőbb lehet a morfinénál. Ezért napjainkban is tart <strong>az</strong> a fokozott<br />

szintetikus és farmakológiai érdeklődés a morfin metabolitok és analóg szárm<strong>az</strong>ékaik<br />

vizsgálata iránt, hogy megfejtsék a változó hatásprofil szerkezeti okait és ennek alapján<br />

fejlesszenek új előnyös tulajdonságokkal rendelkező fájdalomcsillapító<br />

gyógyszermolekulákat. A morfin két konjugátuma, a morfin-6-O-szulfát és a morfin-6-O-<br />

glükuronidtűnt ki elsősorban erős fájdalomcsillapító hatásával, ezért a morfin szárm<strong>az</strong>ékok<br />

körében a szubsztituált és módosított morfin szárm<strong>az</strong>ékok körében a szulfát észterek és<br />

glükozidok vizsgálatával foglalkoztunk a korábbi vizsgálatokra alapozva, <strong>az</strong>okat<br />

kiegészítve és a morfinkémia eszközeivel célirányosan továbbfejlesztve.Az Eredmények<br />

fejezetet a morfinszárm<strong>az</strong>ékok szulfátészterei és glükozidjai témában megjelent kettő<br />

közleményem felépítése szerint tagoltam. Először a szulfátészterek szintézisét mutatom be,<br />

amit a morfinszárm<strong>az</strong>ékok glükozidjainak előállításának leírása követ. A szintetizált<br />

szulfátészterek és glükozidok spektroszkópiai vizsgálatának elemzését, a glükozidok<br />

folyadékkromatográfiával kivitelezett elválasztását, valamint <strong>az</strong> anyagok előállításának<br />

részletes leírását (kísérleti rész) a Megbeszélés fejezetben ismertetem.<br />

4.1. Szulfátészterek szintézise<br />

Szulfátésztereket a megfelelő szabad hidroxilcsoportot tartalm<strong>az</strong>ó morfinszárm<strong>az</strong>ékok és<br />

feleslegben adott (3 mólekvivalens) piridin-SO3 komplex reakciójával állítottunk elő<br />

vízmentes piridinben, 60 °C-n 3,5 órán keresztül kevertetve. A morfin (1) és a<br />

dihidromorfin (62) két hidroxilcsoporttal rendelkezik, <strong>az</strong> általunk alkalm<strong>az</strong>ott körülmények<br />

között mind a kettő készségesen reagál a piridin-SO3 komplexszel. AC-3 fenolos és a C-6<br />

alkoholos hidroxilcsoport reaktivitása között nincs akkora különbség, ami lehetővé tenné a<br />

közvetlen regioszelektív reakciót, ezért a monoszubstituált szulfátészterek<br />

43

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!