az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

06.05.2013 Views

(abúzus). Az opioidfüggőség fokozatosan leépíti az érintettek kapcsolatát a külvilággal, meghatározó lesz számukra a kábítószerhez való hozzájutás és adagolás, ez pedig a társadalomból való kihulláshoz vezet; az érintettek elveszítik munkájukat, családjukat. A kábítószer-abúzus óriási terhet ró a társadalomra, a betegek követése és kezelése anyagilag rendkívül megterhelő, a közös tűhasználat elősegíti fertőzések, különösen az AIDS terjedését, a kábítószerhez való hozzájutás és felhasználás pedig sok esetben bűncselekmények elkövetéséhez vezet. Az elmúlt száz év opioidokkal kapcsolatos kutatásának egyik fő feladata nem véletlenül egy olyan szer kifejlesztése, amely nem okoz függőséget és lehetőleg hozzászokást sem, ezáltal alkalmazása sokkal kevesebb kockázattal járhatna. 1.5.A hatást befolyásoló félszintetikus módosítások A morfin (1) vázát és az azon található szubsztituenseket érintő kémiai változtatások különféle módon és mértékben befolyásolják a hatást. Morfinból (1), kodeinből (2) és tebainból (3) kiindulva számos hatásos, a klinikai gyakorlatban is felhasznált félszintetikus ópiát állítható elő. Az alábbiakban a szerkezetmódosítások és a hatás összefüggéseit foglalom össze röviden (9. ábra). 9. ábra: A farmakológiai hatást érdemben befolyásoló főbb szerkezeti változtatások lehetséges pozíciói a morfin (1) molekuláján A C-3 fenolos hidroxilcsoport éteresítésecsökkenti a fájdalomcsillapító hatást.Az éteresítés metil- vagy etilcsoporttal, esetleg telített heterociklusos szubsztituenssel előtérbe 22

helyezi az ópiátok köhögéscsillapító hatását. C-3 helyzetben metoxicsoportot tartalmazó ópiátok csökkentik az anyagok metabolizmusának sebességét a szervezetben, főként a morfinra jellemző first pass effektus visszaszorításával. Ezek a gyógyszerek orálisan is hatékonyak (pl. kodein (2), oxikodon (19)). A C-6 alkoholos hidroxilcsoport észteresítése a hatást növeli. Mindkét hidroxilcsoport észteresítése általában csökkenti a hatást, ugyanakkor a vegyület lipofilitása a morfinénál jelentősen nagyobbá válik, így az anyagok agyi penetrációja könnyebben végbemehet. A morfin (1) diacetil-észtere, a heroin (18) a morfinnál sokkal gyorsabban jut be az agyba, intenzívebb és szinte azonnali hatást fejt ki, ennek köszönhető abúzuspotenciálja, kábítószerként való felhasználása. C-5 helyzetbe metilcsoport bevitele a fájdalomcsillapító hatást növeli, az így kapott anyagok (metopon (28), 14-metoxi-metopon (29)) jó orális biohasznosíthatósággal és a morfinnál kevesebb mellékhatással rendelkeznek. A C-6 alkoholos hidroxilcsoport oxidációja ketonná a hatást növeli, csakúgy, mint a hidroxilcsoport szubsztitúciója azidocsoporttal. A C-6 hidroxilcsoport cseréje aminocsoportra, majd az ezt követő acilezés aktív vegyületekhez vezet, melyek között kevert agonista/antagonista hatásúakat is találunk (pl. β-funaltrexamin (26)). Szintén növeli a hatást a Δ7-8 kettős kötés redukciója (hidrogénnel való telítése). C-7 helyzetbe lipofil karakterű alkilcsoport bevitele a hatást jelentősen megnövelheti, a klinikai gyakorlatban a C-7 szubsztituált tebainszármazékok közül elsősorban a buprenorfinnak (24) van jelentősége, de ebbe a csoportba tartozik a nagytestű vadállatok elkábítására használt etorfin (30) is, mely a morfinnál mintegy ezerszer erősebb fájdalomcsillapító. A tericer nitrogénatom metilcsoportjának eltávolítása a hatást csökkenti, ugyanúgy, mint az etilszubsztitúció. Nagyobb térkitöltésű szubsztituensek bevitele (allil, ciklopropilmetil, ciklobutilmetil) az agonista hatást teljesen megszünteti, ellenben a receptorkötést nem befolyásolja hátrányosan: tiszta antagonista vegyületeket eredményez (naloxon (22), naltrexon (23)). A tercier aminocsoport kvaternerezése miatt a vegyület állandó töltéssel rendelkezik. A központi idegrendszeri hatás a lipofilitás, így az agyi penetrációs képesség jelentős csökkenése miatt megszűnik. Antagonista vegyületek (naloxon (22) és naltrexon (23)) aminocsoportjának kvaternerezése alakítása azonban agyi penetráció kiküszöbölése mellett az anyagok perifériás antagonistaként való alkalmazását teszi lehetővé: a vegyületek a bélcsatornában MOR-hoz kötődve képesek megakadályozni, illetve megszüntetni a MOR agonisták által kiváltott székrekedést. 43,44 C-14 helyzetben hidroxilcsoport bevitele a hatást 23

helyezi <strong>az</strong> ópiátok köhögéscsillapító hatását. C-3 helyzetben metoxicsoportot tartalm<strong>az</strong>ó<br />

ópiátok csökkentik <strong>az</strong> anyagok metabolizmusának sebességét a szervezetben, főként a<br />

morfinra jellemző first pass effektus visszaszorításával. Ezek a gyógyszerek orálisan is<br />

hatékonyak (pl. kodein (2), oxikodon (19)). A C-6 alkoholos hidroxilcsoport észteresítése a<br />

hatást növeli. Mindkét hidroxilcsoport észteresítése általában csökkenti a hatást,<br />

ugyanakkor a vegyület lipofilitása a morfinénál jelentősen nagyobbá válik, így <strong>az</strong> anyagok<br />

agyi penetrációja könnyebben végbemehet. A morfin (1) diacetil-észtere, a heroin (18) a<br />

morfinnál sokkal gyorsabban jut be <strong>az</strong> agyba, intenzívebb és szinte <strong>az</strong>onnali hatást fejt ki,<br />

ennek köszönhető abúzuspotenciálja, kábítószerként való felhasználása. C-5 helyzetbe<br />

metilcsoport bevitele a fájdalomcsillapító hatást növeli, <strong>az</strong> így kapott anyagok (metopon<br />

(28), 14-metoxi-metopon (29)) jó orális biohasznosíthatósággal és a morfinnál kevesebb<br />

mellékhatással rendelkeznek. A C-6 alkoholos hidroxilcsoport oxidációja ketonná a hatást<br />

növeli, csakúgy, mint a hidroxilcsoport szubsztitúciója <strong>az</strong>idocsoporttal. A C-6<br />

hidroxilcsoport cseréje aminocsoportra, majd <strong>az</strong> ezt követő acilezés aktív vegyületekhez<br />

vezet, melyek között kevert agonista/antagonista hatásúakat is találunk (pl. β-funaltrexamin<br />

(26)). Szintén növeli a hatást a Δ7-8 kettős kötés redukciója (hidrogénnel való telítése). C-7<br />

helyzetbe lipofil karakterű alkilcsoport bevitele a hatást jelentősen megnövelheti, a klinikai<br />

gyakorlatban a C-7 szubsztituált tebainszárm<strong>az</strong>ékok közül elsősorban a buprenorfinnak<br />

(24) van jelentősége, de ebbe a csoportba tartozik a nagytestű vadállatok elkábítására<br />

használt etorfin (30) is, mely a morfinnál mintegy ezerszer erősebb fájdalomcsillapító. A<br />

tericer nitrogénatom metilcsoportjának eltávolítása a hatást csökkenti, ugyanúgy, mint <strong>az</strong><br />

etilszubsztitúció. Nagyobb térkitöltésű szubsztituensek bevitele (allil, ciklopropilmetil,<br />

ciklobutilmetil) <strong>az</strong> agonista hatást teljesen megszünteti, ellenben a receptorkötést nem<br />

befolyásolja hátrányosan: tiszta antagonista vegyületeket eredményez (naloxon (22),<br />

naltrexon (23)). A tercier aminocsoport kvaternerezése miatt a vegyület állandó töltéssel<br />

rendelkezik. A központi idegrendszeri hatás a lipofilitás, így <strong>az</strong> agyi penetrációs képesség<br />

jelentős csökkenése miatt megszűnik. Antagonista vegyületek (naloxon (22) és naltrexon<br />

(23)) aminocsoportjának kvaternerezése alakítása <strong>az</strong>onban agyi penetráció kiküszöbölése<br />

mellett <strong>az</strong> anyagok perifériás antagonistaként való alkalm<strong>az</strong>ását teszi lehetővé: a vegyületek<br />

a bélcsatornában MOR-hoz kötődve képesek megakadályozni, illetve megszüntetni a MOR<br />

agonisták által kiváltott székrekedést. 43,44 C-14 helyzetben hidroxilcsoport bevitele a hatást<br />

23

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!