az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola az értekezés - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

06.05.2013 Views

Eufória. A morfin (1) adagolása azonnal erős elégedettségérzést, jó közérzetet okoz, különösen intravénás adagolás esetén. A fájdalom csillapításának ez fontos komponense, hiszen vele együtt a fájdalmas betegséget vagy sérülést kísérő szorongás megszűnik. Az eufória mértéke azonban jelentősen függ a betegek állapotától: szorongó, a fájdalomtól szenvedő egyéneknél sokkal inkább fellép, mint azoknál, akik a krónikus fájdalom elviseléséhez már hozzászoktak. Az eufóriát a MOR közvetíti, és némileg ellensúlyozza a KOR aktivációja által kiváltott diszfória (rossz közérzet, depresszió), ebből kifolyólag a különböző receptorszelektivitással rendelkező opioidok eltérő pszichés reakciót váltanak ki. A gyenge MOR agonista kodein (2) nem képes euforizálni, a parciális KOR agonista nalbufin (25)megfelelő dózisban való alkalmazását az analgetikus hatásmellett diszfória kíséri. Légzésdepresszió. MOR agonisták esetében már a fájdalomcsillapításra általában használt alacsony dózis mellett is fellép a légzésdeprimáló hatás: gyengül a légzés, csökken a lélegzetvétel térfogata. Ennek következtében megnövekszik az artériás vérben a szén- dioxid parciális nyomása. A jelenség magyarázata a légzőközpont szén-dioxid érzékenységének csökkenése. A légzésdepresszió az egyik legveszélyesebb mellékhatás, akut ópiátmérgezés esetén a leggyakoribb halálok. Köhögéscsillapítás. A légzésdepressziótól függetlenül egyes opioidok hatékony köhögéscsillapítók, a hatás mechanizmusa nem ismert. A morfinánvázas származékok C-3 hidroxilcsoportjának éteresítése jelentősen csökkenti az analgetikus hatást, így előtérbe kerül a vegyületek köhögéscsillapító hatása. A kodein (2) és a folkodin (27) alacsony, fájdalomcsillapításra nem alkalmas dózisban is jelentősen csillapítja a köhögési ingert. Gasztrointesztinális hatások. Az emésztőrendszer számos területén a morfin (1) jelentősen csökkenti a motilitást és növeli az izomtónust.A bélcsatorna simaizmainak tónusát részben a bélfalban található opioid receptorok (főként MOR és DOR) aktivációja okozza, de a morfint közvetlenül az agykamrába adva is megfigyelhető motilitáscsökkenés, tehát központi idegrendszeri eleme is van a szabályozásnak. A hatások eredője súlyos székrekedés, amely a betegek komfortérzetét jelentősen rontja, ráadásul befolyásolja az orálisan adagolt gyógyszerek felszívódását is. Összehúzódás az epehólyagban és az 20

epevezeték záróizmában is megfigyelhető, ezért epekövet kísérő fájdalom ellen morfinszármazékok nem használhatók. Egyéb farmakológiai hatások.Morfinnal kezelt betegek körülbelül felénél jelentkezik émelygés és hányás. Az anyag az agy kemoszenzitív trigger zónáját ingerli, ami reflexesen hányást okoz. Ismételt adagolás esetén általában nem jelentkezik.A nucleus nervi oculomotorii (a közös szemmozgató ideg magja) MOR és KOR által közvetített ingerlése extrém pupillaszűkületet okoz, amelyhez hozzászokás sincsen. A morfin (1) hisztamin felszabadulását idézi elő a hízósejtekből. Ezt a hatást nem opioid receptorok közvetítik. Kiütéseket, pirosodást és viszketést okoz, különösen az injekció környékén, de kiválthat hörgőszűkületet és vérnyomásesést is. Nagydózisú opioid bradycardiát és alacsony vérnyomást okoz. Opioidok mindezeken kívül összetett immunszuppresszív hatást is kifejtenek, krónikus kábítószer-felhasználók fertőzésekkel szembeni ellenálló képessége ennek következtében csökkent. Hozzászokás. Morfin (1) adagolását követően alig néhány órával fellépnek a hozzászokás (tolerancia) jelei: adott fájdalomcsillapító hatáshoz egyre nagyobb dózisok bevitele szükséges. Megvonás esetén a szervezet egy idő után visszaáll eredeti érzékenységére. A hozzászokás kiterjed az opioidok legtöbb hatására, a fájdalomcsillapító hatáson kívül csökken a hányinger, hányás gyakorisága, az eufória és légzésdepresszió erőssége. A pupillaszűkülethez, valamint a székrekedéshez azonban hosszú ideig tartó kitettség esetén sincs hozzászokás, krónikus morfinfüggők az átlagos klinikai dózis több tízszeresét is képesek magukhoz venni anélkül, hogy komolyabb légzésdepresszió jelentkezne náluk, pupillájuk azonban extrém szűk és súlyos székrekedéssel küzdenek. Tolerancia fellép mind a három opioid receptor esetén, ugyanazon receptoron ható szerek alkalmazásakor kereszttolerancia jelentkezésével is számolni kell. Függőség. A fizikai függőség (dependencia) jól jellemezhető azáltal, hogy a szer megvonása elvonási tüneteket okoz. Opioidok esetén többek között ingerlékenység, súlyvesztés, abnormális viselkedés, hasmenés, remegés, libabőrözés és a szer adagolása utáni vágy jelentkezik, ezek mértéke eltérő az egyes betegekben, de nagyon kifejezett kábítószerfüggőknél. A morfint (1) és néhány egyéb opioidot, különösen a heroint (18) kábítószerként fogyasztják: nem gyógyászati célra, önkezűleg adagolják, visszaélnek vele 21

epevezeték záróizmában is megfigyelhető, ezért epekövet kísérő fájdalom ellen<br />

morfinszárm<strong>az</strong>ékok nem használhatók.<br />

Egyéb farmakológiai hatások.Morfinnal kezelt betegek körülbelül felénél jelentkezik<br />

émelygés és hányás. Az anyag <strong>az</strong> agy kemoszenzitív trigger zónáját ingerli, ami reflexesen<br />

hányást okoz. Ismételt adagolás esetén általában nem jelentkezik.A nucleus nervi<br />

oculomotorii (a közös szemmozgató ideg magja) MOR és KOR által közvetített ingerlése<br />

extrém pupillaszűkületet okoz, amelyhez hozzászokás sincsen. A morfin (1) hisztamin<br />

felszabadulását idézi elő a hízósejtekből. Ezt a hatást nem opioid receptorok közvetítik.<br />

Kiütéseket, pirosodást és viszketést okoz, különösen <strong>az</strong> injekció környékén, de kiválthat<br />

hörgőszűkületet és vérnyomásesést is. Nagydózisú opioid bradycardiát és alacsony<br />

vérnyomást okoz. Opioidok mindezeken kívül összetett immunszuppresszív hatást is<br />

kifejtenek, krónikus kábítószer-felhasználók fertőzésekkel szembeni ellenálló képessége<br />

ennek következtében csökkent.<br />

Hozzászokás. Morfin (1) adagolását követően alig néhány órával fellépnek a<br />

hozzászokás (tolerancia) jelei: adott fájdalomcsillapító hatáshoz egyre nagyobb dózisok<br />

bevitele szükséges. Megvonás esetén a szervezet egy idő után visszaáll eredeti<br />

érzékenységére. A hozzászokás kiterjed <strong>az</strong> opioidok legtöbb hatására, a fájdalomcsillapító<br />

hatáson kívül csökken a hányinger, hányás gyakorisága, <strong>az</strong> eufória és légzésdepresszió<br />

erőssége. A pupillaszűkülethez, valamint a székrekedéshez <strong>az</strong>onban hosszú ideig tartó<br />

kitettség esetén sincs hozzászokás, krónikus morfinfüggők <strong>az</strong> átlagos klinikai dózis több<br />

tízszeresét is képesek magukhoz venni anélkül, hogy komolyabb légzésdepresszió<br />

jelentkezne náluk, pupillájuk <strong>az</strong>onban extrém szűk és súlyos székrekedéssel küzdenek.<br />

Tolerancia fellép mind a három opioid receptor esetén, ugyan<strong>az</strong>on receptoron ható szerek<br />

alkalm<strong>az</strong>ásakor kereszttolerancia jelentkezésével is számolni kell.<br />

Függőség. A fizikai függőség (dependencia) jól jellemezhető <strong>az</strong>által, hogy a szer<br />

megvonása elvonási tüneteket okoz. Opioidok esetén többek között ingerlékenység,<br />

súlyvesztés, abnormális viselkedés, hasmenés, remegés, libabőrözés és a szer adagolása<br />

utáni vágy jelentkezik, ezek mértéke eltérő <strong>az</strong> egyes betegekben, de nagyon kifejezett<br />

kábítószerfüggőknél. A morfint (1) és néhány egyéb opioidot, különösen a heroint (18)<br />

kábítószerként fogyasztják: nem gyógyászati célra, önkezűleg adagolják, visszaélnek vele<br />

21

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!