értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

4.3.3. A zenetanulás és az intelligencia vizsgálatára irányuló külföldi empirikus
kutatások
Szintén a Kodály-koncepció szerinti oktatáshoz kapcsolódik Hurwitz, Wolf, Bortnick, és
Kokas kutatása (Hurwitz, Wolf, Bortnick, és Kokas, 1975). A vizsgálat szignifikáns effektust
mutatott ki a fiúk esetében (p = 0,05) a WISC, 1974 teszt térbeli képességek – térbeli vizualizáció
összetevıjében. A kísérletben elsı osztályos gyerekek 7 hónapon keresztül napi rendszerességgel
Kodály zenei nevelési koncepció szerinti ének-zeneoktatásban részesültek.
Hanson (2003) vizsgálata – öt- és hatéves gyerekek hét hónapig tartó Kodály zenei nevelési
koncepció szerint történı oktatása után – nem mutatott ki szignifikáns hatást sem a térbeli
tesztekben, sem az intelligencia más összetevıiben.
Schellenberg (2004) 144, hatéves gyereket osztott négy csoportba. A gyerekek egy mővészeti
képzésre feladott hirdetés alapján jelentkeztek. Két zenei csoport, egy Kodály zenei
nevelési koncepció szerint tanuló ének- és egy zongoracsoport, egy drámacsoport, és egy kiegészítı
képzésben nem részesülı negyedik csoport alakult. A kísérlet elıtt és a végén a
Wechsler-féle intelligenciateszt harmadik kiadása került felhasználásra (WISC-III) (Wechsler,
1991); az alteszteket úgy kombinálták, hogy teljes skálájú IQ eredményt adjon (FISQ). Az
intelligenciateszt mellett, alapvetı tanulási teljesítményeket is mértek, például matematikai
alkalmazások, olvasás, dekódolás, spelling, olvasás-szövegértés, számolás. Szociális képességeket,
és a szülıi hátteret mérı teszt is volt. Az eredmények szerint, a két zenei csoport szerény
IQ növekedést produkált, míg a két kontrollcsoport nem.
– Zongoracsoport: elıtte 102,6; utána 108,7;
– Kodály-csoport: elıtte 103,8; utána 111,4.
A 12 altesztbıl kettı kivételével (aritmetika, információ), a két zenei csoport szignifikánsan
nagyobb növekedést mutatott a két kontroll csoportnál (p