értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem
értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem
értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
korlátok közé szorítják a gondolkodást, és inkább a konvergens gondolkodást vizsgálják. Ezzel<br />
szemben a gondolkodást vizsgáló divergens feladat azt várja el, hogy a vizsgált személy<br />
egyszerre több irányba haladva, új, önálló gondolatokat fogalmazzon meg. Az ilyen típusú<br />
feladatokban nincs rossz válasz, a válaszok értékelési szempontjai a következık:<br />
• Fluencia (folyékonyság, válasz-szám): azt értékeli, hogy megadott idı alatt hány<br />
választ tudott adni a vizsgált személy.<br />
• Flexibilitás (hajlékonyság): annak a mutatója, hogy a kapott válaszok hány kategóriába<br />
sorolhatók.<br />
• Originalitás (eredetiség): a válaszok egyediségét mérı mutató.<br />
A kreativitás mérésére Guilford a „Szokatlan használat” tesztjét dolgozta ki, amely a divergens<br />
szemléletet – egy-egy tárgy használatának a szokványos módjától való elszakadást,<br />
újszerő felhasználási lehetıségek kitalálásának képességét – méri. Guilford elmélete alapján<br />
az intelligencia 120 független képesség összességét jelenti, ezek az általános képességek három<br />
csoportba sorolhatók (Maltby, Day és Macaskill, 2007):<br />
• Mőveletek: a mentális feldolgozást jelenti. Öt típusa: kiértékelés, konvergens és<br />
divergens produkció, memória, kogníció.<br />
• Tartalom: azok az ismeretek, amelyek birtokában eldöntjük, mely mőveletket<br />
használjuk. Öt típust különböztet meg: vizuális, hallási, szimbolikus, szemantikai,<br />
viselkedés.<br />
• Produkció: azokból a formákból áll, amely formákban az információ tárolódott, és<br />
amelyek alapján az ember asszociációk, vagy kapcsolatok kialakítására képes. Hat<br />
típust különböztet meg: egységek, osztályok, kapcsolatok, rendszerek, transzformáció<br />
és implikáció.<br />
Cropley (2001) az alkotó ember fıbb jellemzıit a következıképpen foglalja össze:<br />
• változásra törekvés, merészség;<br />
• impulzivitás (kevésbé képes kontrollálni magát);<br />
• hajlam a fegyelmezetlenségre (az elérni kívánt cél érdekében viszont nagy önfegyelemre<br />
képesek);<br />
• nyitottság az új elképzelések iránt;<br />
• non-konformizmus, a tekintély megkérdıjelezése;<br />
• új helyzetekre való gyors és rugalmas reagálás;<br />
Eysenck összefoglalása alapján a kutatók a kreativitás következı jellemzı jegyeit hangsúlyozzák<br />
(Eisenck, 1997):<br />
• önállóság<br />
• non-konformizmus<br />
• az ingerek iránti fogékonyság<br />
• rugalmasság<br />
• a dolgok több irányból történı megközelítése<br />
• inner directedness<br />
• erıs egó<br />
A kreativitás életkori sajátosságait illetıen Cropley a következı megválaszolandó kérdéseket<br />
veti fel: (1.) A kreativitás csak a gyerekek gondolkodásmódját jellemzi legfı-képpen? (2.)<br />
Hasonló-e a gyermeki és a felnıtt kreativitás? (3.) Hogyan ırizhetik meg a felnıttek kreatív<br />
képességeiket? A válaszokat a következıképpen foglalja össze: a felnıttek képesek a kreatív<br />
gondolkodásra, újdonságok produkálására, azonban ezt a képességet kortól függı változások<br />
jellemzik. Tipikus különbségek vannak a gyerekkori és a felnıttkorra jellemzı kreativitás<br />
között. A kor elırehaladtával a kutatások az információ-feldolgozás gyorsaságának változását,<br />
a munkamemória terjedelmének csökkenését és a figyelem szelektiv módon való felhasználá-<br />
96