03.05.2013 Views

értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

4.3. A zenetanulás, zenei képességek és az intelligencia<br />

Az elızı fejezetekben bemutatott empirikus kutatások megerısítik azt az elképzelést, hogy a<br />

zenetanulás hozzájárul az intellektuális fejlıdéshez. A vizsgálatok eredményei alapján a zenetanulás<br />

során fejlıdı zenei képességek, transzferhatások következtében hozzá-járulhatnak<br />

egyéb kognitív készségek és képességek fejlıdéséhez. Fontos kérdés lehet azonban az is,<br />

hogy létezik-e kimutatható kapcsolat a zenével történı rendszeres foglalkozás, a zenei képességek<br />

és az intelligencia között. A zenetanulás és intellektuális képességek vizsgálata területén,<br />

Magyarországon úttörı jelentıségő kutatások folytak, Kecskeméten a Kodály Iskolában<br />

Barkóczi Ilona és Pléh Csaba (1977) longitudinális vizsgálatát világviszonylatban is az elsı<br />

ilyen jellegő kutatások között tartjuk számon.<br />

A zenetanulás, zenei képességek, valamint az intelligencia kapcsolatát összefoglaló fejezet<br />

elsı részében az intelligenciakutatások történetét, az intelligencia szerkezetérıl alkotott<br />

modelleket foglaljuk össze. Majd a zenetanulás, zenei képességek és intelligencia vizsgálatára<br />

irányuló empirikus tanulmányokat ismertetünk.<br />

4.3.1. Intelligencia és kreativitás<br />

Az értelmi képességek egyéni különbségeinek hátterében a megismerı folyamatokban megnyilvánuló<br />

egyéni különbségek állnak. Ilyenek lehetnek például az emlékezet pontossága,<br />

vagy a felfogás gyorsasága. A pszichológusok számára a kezdetektıl fogva kihívást jelentett<br />

az, hogy tudományos módszerekkel mérhetıvé váljanak az értelmi képességek közötti egyéni<br />

különbségek. Az elsı empirikus vizsgálat, amely például olyan triviális összefüggésekkel<br />

hozta összefüggésbe az értelmi képességek közötti eltéréseket, mint a koponya mérete, a múlt<br />

század közepén történt és Sir Francis Galton nevéhez főzıdik. Az elsı intelligenciatesztet<br />

Cattell, Wundt tanítványa szerkesztette. Az elsı általánosan elterjedt intelligenciateszt összeállítója<br />

Binet. Binet és Simon a mindennapi élethez kapcsolódóan harminc kérdést tartalmazó<br />

tesztet dolgoztak ki a gyermekek iskolai alkalmasságának vizsgálatára, a mentális színvonal<br />

meghatározására. Binet az intelligencia három lényeges összetevıjét veszi figyelembe: (1.) a<br />

gondolkodás irányt szabó és irányt tartó tendenciája; (2.) az elgondolt célok megvalósításának<br />

képessége; (3.) kritika. Binet és munkatársai a korábbi felfogásokkal ellentétben már egy teljesítménybeli<br />

megnyilvánulásból indultak ki. A módszer lényege, egy adott életkorban elvárható<br />

feladatok kialakítása, a teljesítmény alapján tehát a gyermekek mentális életkora volt<br />

megállapítható. Binet és Simon 1911-ben utolsónak publikált tesztje már 12-15 éves korú fiatalok,<br />

sıt felnıttek intelligenciájának mérésére is alkalmas volt (Maltby, Day és Macaskill,<br />

2007). A teszt igen nagy népszerőséget ért el, sorra megszülettek a különbözı országokban<br />

alkalmazható változatai. Ma már azonban a Binet-teszt különbözı változatainak helyére általánosan<br />

a Wechsler-teszt lépett, Wechsler nem a feladatokat módosítja életkor szerint, hanem<br />

a skálát változtatja meg tíz évtıl egészen öregkorig. Az összesen tíz próbából álló teszt szóbeli<br />

és cselekvést kívánó feladattípusokat is tartalmaz. További elırelépést jelentett Stern munkássága,<br />

aki 1912-ben bevezette az intelligenciahányados fogalmát (intelligencia quotiens –<br />

IQ), amelynek értelmezése szerint az IQ=100 az életkornak megfelelı átlagos szintet jelenti.<br />

A képességek mibenlétének felderítése, mérési lehetıségeinek megteremtését követıen<br />

az értelem szerkezetének faktoranalízis technikák segítségével történı feltárására törekedtek.<br />

A faktoranalízis pszichológiai alkalmazásaként Spearman (1927) kidolgozta az intelligencia<br />

két-faktor elméletét (magának a faktoranalízisnek, mint matematikai módszernek az alapjait is<br />

ı fektette le). Ez tulajdonképpen az elsı pszichometriai elmélet volt. (A pszichometria lényegében<br />

a gondolkodás pszichológiai folyamataira keresi azokat a faktorokat, amelyek az intellektuális<br />

teljesítményt meghatározzák; mai értelmezés szerint a pszichológiai mérés statiszti-<br />

93

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!