értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

an azt derítette ki, hogy a kimutatott matematikai teljesítmények közötti különbség inkább az
otthoni zenei háttérnek volt köszönhetı, mint magának a zenei programnak.
Gardiner, Fox, Knowles és Jeffrey kísérletében zenei és vizuális mővészeti oktatásban
részesülı gyerekek matematikában és olvasásban felülmúlták a hagyományos tantervő osztályokban
tanulók eredményeit. Ebben a vizsgálatban azonban nem különíthetıek el világosan a
két mővészeti ág hatásai, nem látható tisztán, hogy az eredmények a vizuális mővészeti oktatásnak,
a zenetanulásnak, esetleg a mővészetben gazdag oktatás együttes hatásának tulajdoníthatóak-e
(Gardiner, Fox, Knowles és Jeffrey, 1996). Szintén a zenét tanulók jobb olvasási
és matematika teljesítményeit mutatja ki Babo (2004). Többszörös regresszióanalízis alapján a
legerısebb kapcsolat az olvasás és nyelvi teljesítményben jelenik meg. A zenetanulás és jobb
matematika teljesítmény között szintén kimutatható kapcsolat, azonban az eredmények ellentmondásosabbak.
Haly (2001) negyedik osztályos tanulók zenei programokban való részvételét
(zenekar, fúvószenekar), illetve a zenetanulás és tanulmányi eredmények közötti kapcsolatot
vizsgálta. Eredményei alapján azok a gyerekek értek el matematikában jobb teljesítményt,
akik még a negyedik osztály elıtt kezdtek el zenét tanulni. (Haly, 2001).
A zenetanulás hosszabb távon megjelenı hatásai is kimutathatóak. Zanutto doktori értekezésében
közölt (1997) longitudinális vizsgálata során öt éven keresztül követte hangszeres
zeneoktatásra beiratkozott tanulók tanulmányi eredményét. Az évente történı mérések alapján
a hangszeres zenetanulásban résztvevık következetesen jobb eredményt értek el matematikában
és természettudományos tantárgyakban, és csekély mértékő elınyt mutattak angol nyelvben
a zenét nem tanulókkal összehasonlítva. A zenét tanulók olvasásban is jobb teszt eredményeket
mutattak (Zanutto, 1997, idézi: Babo). Cheek és Smith (1998) vizsgálatában azok a
középiskolás tanulók, akik egyéni hangszeroktatást kaptak legalább két évig, szignifikánsan
jobb eredményt értek el az Iowa Test of Basic Skills (ITBS) matematikai részében.
Whitehead (2001) nem publikált doktori értekezésében Orff-módszerrel tanított középiskolások
és egyetemi hallgatók matematikai teljesítményét vizsgálta. A kísérlet résztvevıit
véletlenszerően három csoportra osztották. Az elsı csoport heti öt alkalommal ötven perces
zenei foglalkozásokon vett részt. A második csoport heti egy alkalommal és egy harmadik
pedig nem kapott zenei képzést. Húsz hét elteltével a heti ötszöri zenei órákat kapott csoport
mutatta a legnagyobb, szignifikáns teljesítménynövekedést, korlátozottabb növekedést mutatott
a heti egy órás csoport, és a legkevesebb matematikai fejlıdést, a zenei oktatásban nem
részesült tanulók produkálták (Whitehead, 2001 idézi Hodges és O’Connell, 2005).
Magyarországon Kokas Klára vetette fel elıször annak lehetıségét, hogy a Kodálymódszerrel
történı zenei nevelés egyéb iskolai tárgyak tanulására is pozitív transzferhatást
gyakorol. Zenei óvodásokkal és ének-zene tagozatos elsı és második osztályos iskolásokkal,
valamint állami gondozott gyerekekkel végzett mérései megerısítik ezt az elképzelést (Kokas,
1972). Vizsgálatai többek között a matematikát is érintették. A matematikai feladatok során
megállapítható volt, hogy a zenei tagozatosok gyorsabban és hatékonyabban dolgoztak, szignifikánsan
kevesebbet hibáztak.
A kutatásoknak egy másik, kevésbé kutatott területe, amelyet vizsgálatunk is érintett, a
matematikai és zenei képességek kapcsolata. E téren Anvary, Trainor, Woodside és Levy
(2002) vizsgálata szerint a korai matematikai képességek nem mutattak kapcsolatot a zenei
képességekkel.
92