értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

5. táblázat. A National Council of Teachers of Mathematics által ajánlott fıbb kapcsolódási
lehetıségek a matematika és a zeneoktatás között, óvodáskorban.
Fókuszpont Hogyan kapcsolódik a zenéhez
Számok és mőveletek: Az egész számok megértésének
fejlesztése, beleértve a megfeleltetést, számlálást,
számosságot, összehasonlítást.
Geometria: A formák azonosítása és a térbeli kapcsolatok
leírása.
Mérés: A mérhetı tulajdonságok azonosítása és
összehasonlítani a dolgokat az azonosítás segítségével.
Forrás: NCTM, 2008 idézi Kells 2009, 3. o.
91
Az ütések számolása (hány ütés van egy ritmikai
mintázatban), ütések összehasonlítása („kevesebb,”
„több”)
Kottakép (a hangok „magasabbak,” vagy „alacsonyabbak”)
A hangmintázatok szervezıdése
Tonalitás („magasabb” vagy „alacsonyabb”)
Gyorsaság („gyorsabb” vagy „lassabb” ritmus)
4.2.3. Zenetanulás, zenei képességek és matematika összefüggései
A transzferhatások kutatásában a zene, a zenetanulás lehetıségeivel összefüggı elméleti megközelítések
alapján a kutatók számos lehetıséget látnak a matematikai képességek zenei környezetben
történı fejlesztésére. Ahogyan arra az elızı – matematikai gondolkodást elemzı –
fejezetben már utaltunk, a kognitív idegtudományok eredményei alapján Spelke (2008) szerint
három alapvetı rendszer (core system) feltételezhetı a matematikai gondolkodás alapjaként:
az, amely a (1) számlálás, (2) a számok közelítı nagysága, illetve (3) a geometriai tulajdonságok
és kapcsolatok (speciálisan az euklideszi távolság és szög) kognitív reprezentációját szolgálja.
A kutatók feltételezik, hogy a zenei képzés aktiválhatja és fejlesztheti azokat a feldolgozási
folyamatokat, amelyek ezeket a rendszereket összekapcsolják. Spelke ezen feltételezéseken
alapuló kutatásának eredményei szerint az intenzív zenetanulás az absztrakt geometriai
viszonyokat reprezentáló matematikai rendszer (core system) hatékonyabb használatával társul.
Az intenzív zenei képzésben részesült gyerekek teljesítménye felülmúlta a zenét nem tanuló,
illetve a kevés zenei oktatást kapott gyerekek eredményeit a vizuális formák geometriai
tulajdonságainak azonosításának azon a folyamatában, melynek során az euklideszi távolsághoz
számszerő adatot rendelnek (Spelke, 2008).
Más kutatások a zenetanulás, ezen belül a zongoratanulás hosszú távú hatásait mutatják
ki óvodáskorú gyerekek térbeli-idıbeli gondolkodásával (spatial-temporal reasoning) összefüggésben
(Rauscher, 2003; Rauscher, Shaw, Levin, Ky és Wright, 1994; Rauscher, Shaw,
Levin, Wright, Dennis és Newcomb, 1997; Rauscher és Zupan, 2000). A felsorolt vizsgálatok
részletes ismertetésére az intelligenciával foglalkozó 4.3.4. fejezetben visszatérünk. Grandin,
Peterson és Shaw (1998) szerint a térbeli-idıbeli gondolkodás döntı fontosságú a matematikában.
Tanulmányukban azt vetik fel, hogy bizonyos matematikai és természettudományos
fogalmak, amelyekrıl ismert, hogy nehezen taníthatók, különösképpen korai életkorban jól
elsajátíthatók ST (spatial-temporal) gondolkodási módszerekkel. A zenetanulás fejlesztı hatása
a térbeli-idıbeli képességekre az utóbbi évtized kutatásainak köszönhetıen bizonyítottnak
tőnik (Heatland és Winner, 2004); (ld. még 2.5. fejezet).
Geoghegan és Mitchelmore (1996) egy zenei program hatását vizsgálták óvodáskorú
gyerekek matematikai fejlıdésére. Az eredmények alapján jobb teljesítményt nyújtott a zenei
képzésben résztvevı csoport, a kontrollcsoporttal összehasonlítva. A gyerekek azon csoportja,
akik részt vettek a zenei programban, jobb teljesítményt nyújtottak matematikából, mint azok,
akik nem vettek részt, és korlátozott zenei háttérrel rendelkeztek. Egy további elemzés azon-