értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

sás elsajátítása során a beszélt nyelv, illetve a zene legkisebb egységeire irányul. Hansen és
Bernstorf szerint a bető-hang megfeleltetés, illetve a zenei szimbólumoknak a zenei hangokkal
történı megfeleltetése mind az olvasás, mind a kottaolvasás esetében hasonló készség
mőködését igényli. A fonológiai tudatosság és zenei képességek közötti – az empirikus kutatások
által feltárt – összefüggések elemzésére a késıbbiekben még visszatérünk. A nyelv és a
zene esetében párhuzamos készségként tekinthetjük a helyesírási tudatosságot (orthographic
awareness) is. E készség alapja arról való tudásunk, hogy a betők, illetve a zenei szimbólumok
reprezentálják a nyelvet, illetve a zenei nyelvet. Annak a megértését jelenti, hogy a betőket
és más szimbólumokat egy írásrendszer elemeiként használjuk. Hansen és Bernstorf szerint
a zenében e képesség annak megértését jelenti, hogy a skálákból adódó különféle mintázatok
képezik a melódia alapját, továbbá a különféle hangmintázatok sorozatai és a ritmus
szervezıdése egy szabályos, megjósolható rendszerben jelennek meg a lejegyzés folyamán.
Párhuzamot vonhatunk még egy szó jelentésének a szövegkörnyezetbıl történı meghatározása,
illetve a zenei jelentésnek a zenei környezetbıl történı meghatározása között (cueing
systems awareness). Ha adott a zenében egy bizonyos zenei stílus, kultúra, periódus, vagy
zeneszerzı, e képesség birtokában eldönthetı, hogy a zenei szöveg, vagy egy adott hang jónak
tőnik-e az adott stílusban, az adott zenei környezetben. A folyékonyság (fluency), mint a
megfelelıen elsajátított olvasás egyik összetevıje, jellemzıje, a zenei olvasás során is megjeleníthetı.
Erıfeszítés nélküli zenei elıadást, technikai problémáktól mentes szabadságot, automatizmust,
az elıadás zenei korrektségét érthetjük alatta (Hansen és Bernstorf, 2002). Gyakorlott
kottaolvasók, a gyakorlott olvasókhoz hasonlóan nem hangonként olvasnak, hanem
elızetes tudásuk alapján tömbösített információkat használnak fel. Például egy gyakorlott
kottaolvasó a különbözı skálákat, akkordfőzéseket, vagy egy zenei stílusra jellemzı tipikus
fordulatokat tömbösítve, egy-egy információtömbként kezeli. Ezzel szemben a kottát ismerı,
de gyakorlatlan kottaolvasó a hangokat egyenként olvassa el. Egy gyakorlott kottaolvasó például
egy hármashangzatban egységnyi információt lát – automatikusan felméri, hogy az milyen
hármashangzat – ezzel szemben a gyakorlatlan olvasó a három darab hangot egyenként
olvassa el. A kottaolvasásnak ezek a különbözı fejlettségi szinteket jelzı készségei Nagy Józsefnek
az olvasásképesség szervezıdésérıl kialakított rendszerében (Nagy, 2006a) a betőolvasó,
szóolvasó, illetve mondatolvasó készségeknek feleltethetık meg. Sloboda (1976 idézi
Turmezeyné és Balogh, 2009) kutatása azt is igazolta, a kottaolvasásban gyakorlottak ugyanúgy
hajlamosak átsiklani a kottában megjelenı sajtóhibákon, mint ahogyan az gyakorlott olvasókkal
szövegolvasáskor, ismerıs szavak, szófordulatok olvasásakor is gyakran elıfordul.
Sloboda kísérletében zongoristáknak olyan, tonális zenei, kottát adott, amelyben egyes hangokat
a zenei értelemmel ellentétes módosítójelekkel látott el. A tapasztalt kottaolvasók nem
vették észre a hibát, hanem magától értetıdıen az odaillı hangot játszották. A jó kottaolvasók
tehát az egyes hangokat értelmes zenei egységként észlelik. Ezt támasztja alá a kottaolvasás
közbeni szemmozgások vizsgálata is. Waters, Underwood és Findaly, 1997; Goolsby, 1994
idézi Turmezeyné és Balogh, 2009) kimutatták, hogy a jó kottaolvasók tekintetükkel nem fixálnak
minden egyes hangra. Tekintetük elıbbre tart, de vissza is pillantanak a realizálódó
hangra. A kevésbé jól olvasók szemmozgásai pedig kaotikusak.
A kottaolvasás elsajátításában az olvasáshoz hasonlóan mind a vizuális, mind az akusztikus
észlelésnek fontos szerepe van. A hang-bető asszociáció kialakulásában a betőforma
vizuális, az ahhoz kapcsolt hangképzés pedig akusztikus észlelést vesz igénybe (Fazekasné,
2006b). Zenei olvasáskor a jel-hangzás kapcsolat hasonlóképpen valósul meg. A betőírás és -
felismerés lényeges része a betők és a betőelemek téri helyzetének biztos megítélése (Fazekasné,
2006b). A kottakép jellegébıl adódóan a zenei hangok szimbólumai, a hangjegyek
elhelyezkedése, mind horizontális, mind vertikális irányban jelentéstartalommal bír. A kottakép
dekódolása során tehát a szövegolvasásnál nagyobb szerephez jut a térbeli észlelés és
térbeli feldolgozás képessége. A kottaolvasással kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok megfon-
78