értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

4. A ZENETANULÁS TRANSZFERHATÁSAI
1993-ban a Nature-ben Rauscher és munkatársai érdekes eredményrıl számoltak be
(Rauscher, Shaw, és Ky, 1993). A „Mozart-effektus” néven híressé vált tanulmány nagy érdeklıdést
és vitákat váltott ki szakmai és nem szakmai körökben egyaránt. Rauscher és munkatársai
fent említett tanulmányukban Mozart kétzongorás szonátája hallgatásának a térbeli
képességek fejlıdésére gyakorolt rövidtávú transzferhatását mutatják ki (Rauscher, Shaw, és
Ky, 1993). A vizsgálat reprodukálása nem minden esetben volt sikeres. Az effektus nagyon
érzékeny a legkisebb procedurális változásra is, elfogadottsága ezért a mai napig sem teljes
körő. Az óriási sajtónyilvánosság következtében ezekben az években nagyobb figyelmet kapott
a zene és zenetanulás. Georgia állam kormányzója például minden újszülött csecsemı
szüleinek komolyzenei CD-ket adatott, kérve ıket, hogy naponta hallgattassák azokat gyermekeikkel
(Rauscher, 1999).
A zenehallgatásból adódó jelenség érdekessége vitathatatlan, azonban a pedagógia számára
nagyobb jelentıségő kérdés lehet az, hogy segítséget nyújt-e a zenetanulás egyéb, nem
zenei készségek és képességek, vagy az intelligencia fejlıdésében, segíthet-e a tanulásban,
jobb tanulmányi eredmények elérésében. A kilencvenes évektıl kezdıdıen, részben a nagy
nyilvánosságot kapott „Mozart-effektus” eredményeinek köszönhetıen, a zenetanulás transzferhatásait
vizsgáló kutatások is kiszélesedtek. Értekezésünk negyedik fejezetében a zenetanulás
transzferhatás vizsgálatainak a következı területeken közölt eredményeit foglaljuk össze:
zenetanulás, zenei képességek és olvasás; zenetanulás és matematika; zenetanulás és intelligencia.
4.1. A zenei képességek és zenetanulás szerepe az olvasás elsajátításában
A beszéd- és a zenei feldolgozás közös területeit kiterjedt kutatások vizsgálják. A következıkben
ezeket a kutatási eredményeket foglaljuk össze. Majd az olvasási képesség értelmezése
és fıbb kutatási területeinek összefoglalását követıen az olvasás és zenei olvasás közötti
párhuzamokat elemezzük. Részletesen ismertetjük az olvasás elsajátításában alapvetı jelentıségő
beszédhanghallás és fonológiai tudatosság, valamint a zenei képességek közötti összefüggéseket
feltáró empirikus kutatások eredményeit. Végezetül a zenetanulás és az olvasás
közötti összefüggéseket feltáró empirikus tanulmányokat ismertetünk.
4.1.1. Zenei és beszédfeldolgozás
A zene és a beszéd észlelése a hallás területén a két legmagasabb szintő észlelési folyamat. Ez
a két akusztikus inger – amely az általunk észlelt két leginkább komplex hangmintázat – sok
jellemzıben osztozik, de sokban el is tér egymástól. A beszédre és a zenére egyaránt jellemzı,
hogy információt közöl, valamint meghatározott struktúrával rendelkezik. A beszéd beszédhangokba,
szavakba, majd mondatokba szervezıdik, a zene pedig zenei hangokon, motívumokon
keresztül szervezıdik nagyobb egységekbe (Csépe, Gyıri és Ragó 2007). A két inger
feldolgozásával kapcsolatban azonban kimutatható egy nagyon lényeges akusztikai eltérés. A
beszéd esetében ahhoz, hogy a mássalhangzók megkülönböztetéséhez szükséges formánsátmeneteket
megfelelıen tudjuk észlelni, a gyors idıbeli változások érzékelésére van szükség.
A zenében inkább a hangmagasság változásának pontos észlelése a fontos. Mind a beszéd,
mind a zene hasonlóan, meghatározott szabályok szerint építkezik a fonémák és a zenei hangok
viszonylag kevés számú elemeibıl. Az elemek alapján korlátlan számú, jelentést hordozó
70