értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

(pathways) erısen „huzalozottak” a zenei stimulusok feldolgozására (Trainor, McDonald, és
Alain, 2002; Peretz, Blood, Penhune és Zatorre, 2001). A legkorábbi beszámolók a zenei feldolgozás
agykérgi lokalizációjával kapcsolatosan azok a kutatások, amelyeket olyan emberekkel
végeztek, akik valamilyen baleset következtében elveszítették teljes, vagy részleges
zenei képességeiket. Az egyik leghíresebb eset Ravel betegsége, aki afáziában (a szavak elvesztése),
alexiában (olvasási képtelenség) és agráfiában (írásképtelenség) szenvedett. Ennek
következtében lassan elveszítette komponáló képességét, nem tudta leírni a zenét. Ravel bal
agyféltekéje károsodott. Már a kialakuló betegsége idején írta a Bolerót, amelyben hallhatóan
inkább a hangszín – mint a melodikus komplexitás – dominál, amelynek feldolgozása inkább
jobb agyféltekei mőködésekhez köthetı (Sergent, 1993).
Andrade és Bhattacharya (2003) összefoglalása alapján a jobb agyfélteke sérülései a
következı zenei feldolgozásokat érintik: nehézség a hangoknak, mint zenei hangoknak az
azonosításában; a ritmusérzék elvesztése; a hangszínérzék elvesztése. Andrade és
Bhattacharya szerint a zenei észlelés és feldolgozás fontos aspektusait fedik fel az amúzia
(dallamsüketség) kutatások. Egyrészt mind a melódia, mind az idıbeli észlelés lokális és globális
hallási feldolgozást igényel. A melódia észlelésén belül a hangköztávolságok lokális
észlelést, a dallamvonal globális feldolgozást igényel. A ritmus lokális megközelítést igényel,
de a metrum már globális feldolgozást.
A képalkotó eljárásokkal végzett kísérletek lehetıvé teszik a kérgi és a kéreg alatti területek
zene által történı aktiválódásának megfigyelését. Ezek alapján a jobb agyfélteke
specializációja a hangokkal kapcsolatos munkamemória, a zenei mintázatok rövidtávú megtartása.
A bal agyfélteke specializálódott a ritmus, valamint a zenei jelentés információinak
feldolgozására, pl. melódiák azonosítása és felismerése. Továbbá a jobb hallókéreg felelıs a
hangszín és hangnem feldolgozásáért (Tervaniemi, Kujala, Alho, Virtanen, Ilmoniemi és
Naatanen, 1999; Tervaniemi, Medvedev és Alho, 2000; Zatorre, 1998). A hangmagasságmegkülönböztetés
bilaterális feldolgozást mutat, az agyi területek között szétosztott anatómiai
és funkcionális hierarchia érvényesül. Például szimmetrikus aktiváció tapasztalható a zajra és
fixált hangmagasságokra. Jobb oldali aszimmetria tapasztalható a zenei melódiára, az egymást
követı hangszínváltozásokra. Hátsó agyi területek aktivizálódnak a relatív hangmagasság
megkülönböztetéskor, amikor a munka memóriára is szükség van, pl. hang összehasonlítás
feladatban (Zatorre, Evans és Meyer, 1994).
Schmithorst és Wilke (2002) szerint a zenetanulást, a hangszerjátékot jellemezhetjük
úgy, hogy az magában foglal számos neurológiai folyamatot, úgymint finom motoros képességek
mőködtetését; hallási feldolgozást; matematikai képességeket a számlálásban, törtek
fogalmának megértésében, és ismétlıdı mintázatok feldolgozásában; vizuális és térbeli feldolgozást
a zenei olvasás és írás folyamatában; valamint a zenei folyamatok elemzésében
résztvevı feldolgozási folyamatokat. Valószínősíthetıen éppen e felsorolt feldolgozási folyamatok
gyakori igénybevételének köszönhetıen neurológiai strukturális különbségek mutathatóak
ki kísérleti bizonyítékok alapján felnıtt hivatásos zenészek és nem zenész felnıttek között
(Schmithorst és Wilke, 2002).
Kutatások bizonyítják, hogy zenei képzés hatására egyrészt a zenei hangok agyi feldolgozásának
a helye megváltozik, de a képzett zenészek agya anatómiailag is különbséget mutat
a nem zenészekkel összehasonlítva. Az agyi aktivitást tehát nagymértékben befolyásolják a
megelızı tanulási tapasztalatok. Kutatások sora igazolja, hogy a képzett zenészek agyában
más területek lépnek mőködésbe a kutatások által vizsgált zenei tevékenységeknél, mint a
zeneileg képzetlen egyéneknél. A képzett zenészek jellemzıen tudatosabban dolgozzák fel a
zenét, ezért náluk a zenei feldolgozás során inkább a bal agyfélteke dominál, amíg a zeneileg
képzetlen egyének zenei feldolgozására inkább jobb féltekei agymőködés jellemzı.
A képzett zenészek és nem zenészek agyi anatómiájának összehasonlítása azt mutatja,
hogy a hosszan elnyúló zenetanulás a kéz területek (hand area) és a motor cortex megnagyob-
67