értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

egyetlen hangot is leütnének a zongorán. Módszere nem terjedt el általánosan, valószínőleg
annak köszönhetıen, hogy megvalósulásához igen fejlett belsı hallásra van szükség, amelynek
ilyen szintő megszerzése komoly erıfeszítést és eltökéltséget igényel. A felsorolt néhány
– közöttük „gyakorlati” példa is – a kottaolvasás-írás és az ebbıl fakadó hangelképzelés jelentıségét
szemlélteti. Turmezeyné megfogalmazásában „a zenei írás-olvasás és a zenérıl való
gondolkodás kart karba öltve járnak: kölcsönösen feltételezik, és egyben fejlesztik is egymást,
egyik sem nélkülözheti a másikat a magasabb szintő zenei megismerésben” (Turmezeyné és
Balogh, 2009. 260. o.). Longitudinális kutatásuk során azt is megvizsgálták, mennyire fontos
e képesség fejlettsége a zenei képességek összességében. Az elsı mérés eredményeképpen
hétéves korban, fontossági sorrendben a ritmusolvasás, majd a ritmus és a dallam hallás utáni
diszkriminációja következett. A következı évben a dallamolvasás és a dallami ismeretek mutatkoztak
a legfontosabb képességeknek. A harmadik mérés pedig jelentıs változást hozott, a
fejlıdés során ekkorra a dallamírás vált mintegy központi magjává a zenei képességek rendszerének.
A legszélsı pozíciót minden évben a ritmikai ismeretek, valamint a hangszín és a
hangerı hallás utáni diszkriminációja foglalta el. A ritmikai ismeretekrıl bebizonyosodott,
hogy azok zenei tevékenység nélkül, logikai úton is elsajátíthatóak, a hangszín és hangerı
észlelése pedig nem csak a zenei tevékenységekhez kapcsolódik, ezzel magyarázható, hogy a
többi zenei képességgel lazább összetartozást mutat. A 10-11 évesek esetében tehát leginkább
a dallamírás képességének fejlettségébıl lehet következtetni a zenei képességek fejlettségére.
Turmezeyné és Balogh szerint a zenei képességek fejlıdésében a zenei írás azért meghatározó,
mert elsajátítása segíti a zenei megértés kognitív folyamatát. A tapasztalati úton megszerzett
tudás új szempontú rendezését teszi lehetıvé. Továbbá azt is hangsúlyozzák, hogy „annak
ellenére, hogy a tantervi követelmények láthatóan nem teljesíthetık e területen, a zenei írásolvasás
fejlesztı hatásáról a mindinkább szorító idıhiány ellenére sem szabad a közoktatásban
lemondani” (Turmezeyné és Balogh, 2009. 264. o.).
3.8. A zenei észlelés és feldolgozás idegrendszeri háttere
A zenei feldolgozás idegrendszeri hátterét vizsgáló mőszeres kutatásoknak, képalkotó eljárásoknak
köszönhetıen ma már jelentıs ismeretekkel rendelkezünk a zenei feldolgozás, a különbözı
zenei tevékenységek során fellépı agymőködési folyamatokkal kapcsolatosan.
Az emberi agy nagyfokú plaszticitásának köszönhetıen a környezethez való alkalmazkodás
során folytonos változásokra képes. Az emberi idegrendszer, különösen fiatal korban,
rendkívül plasztikus, így fejlıdését kedvezıen befolyásolhatják korai zenei hatások. Az idegrendszer
plaszticitását egyrészt az óriási idegsejtszám (kétszázmilliárd) és a nagyságrendekkel
több szinapszis teszi lehetıvé, másrészt az agy nagyon hosszúra nyújtott posztnatális, születés
utáni fejlıdése, ami „idıt ad” egy jelentıs, szelekciós differenciálódásra és az ezt követı stabilizálódásra
(Hámori, 2005). Szintén a fejlıdés, fejleszthetıség, valamint a korai zenei hatások,
zenetanulás jelentısége fogalmazódik meg Shanin, Roberts és Trainor (2004) munkája
alapján. A vizsgálatban a korai zenei tapasztalatok hatására az agy fejlıdésében történı, mőszeres
vizsgálatokkal kimutatható változásokat, a speciális auditorikus tapasztalatok – zenehallgatás,
hangszertanulás – feldolgozásának fejlıdését mutatja ki óvodáskorú Suzukimódszerrel
tanuló hegedősök körében.
A zenei feldolgozás nem egy közeli fejlıdés eredménye, archeológiai leletek is bizonyítják,
pl. egy 43000 éves furulyalelet, hogy a zene már a korai ember számára is fontos volt
(Wong, 1997). A zenei tevékenységek sokrétőségének köszönhetıen elmondható, hogy ezekben
a tevékenységekben valamilyen formában az egész agy érintve van. Bizonyítékok vannak
arra, hogy csak úgy, mint a hangkontúr, a hangmagasság-távolság is automatikusan kódolva
van, a nem zenészek esetében is. E bizonyítékok azt mutatják, hogy hallási útvonalaink
66