értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

e domináns szerepet, és mintegy „átível” a zenei dimenziókon, másrészt a média hatásának
köszönhetıen a nyugati kultúra harmóniavilága mindenkit elér és mindenki számára ismerıs.
A hallási teljesítményt az akkordok belsı szerkezetével összefüggésben elemezve Erıs
25 évvel korábbi vizsgálata alapján a csak tercekbıl álló hármashangzatokra több tanuló adott
helyes választ, mint a szekund+kvart együtthangzására. Továbbá azt a szeptim akkordot,
amelynek minden hangköze terc volt – tehát nem volt szekund disszonancia a hangzásban – a
tanulók jelentıs része három hangnak jelölte. Az is gyakori tévedés volt, hogy a szekund
hangközt tartalmazó hármashangzatot négyes hangzatnak hallották. Tehát a szekund disszonancia
általában a ténylegesnél több hang érzetét kelti, a konszonáns hangközökbıl álló akkordokra
pedig inkább a hangoknak az összeolvadása a jellemzı. A hármashangzatok visszaéneklésének
képessége tízéves korban még kialakulatlan. A 14 évesek 32%-a énekelte vissza
hibátlanul a hármashangzatok hangjait, és 16 éves korban további fejlıdés mutatkozott. A
teljesítményeket jellemzi azonban, hogy még a zenei tagozatosok teljesítménye sem érte el a
60 %pontot. Az is megállapítható, hogy a teljesítmények fejlıdése összefüggést mutat az iskolai
tananyaggal. A hangzatpárok összehasonlításában az egymással megegyezı hangzatok
összehasonlítása volt könnyebb feladat. A középsı hangokkal szemben a szélsı hangok változását
könnyebben felismerték a tanulók, valamint a különbözı akkordok felismerése akkor
tőnt könnyebb feladatnak, ha alaphelyzető akkordot egy fordítással kellett összehasonlítani.
Nehézséget okozott a dúr és moll akkordok megkülönböztetése is. A moll akkord után következı
dúr akkord változásának a felismerése valamennyi korcsoport számára könnyebb feladat
volt. Egy harmadik összetevı szerinti vizsgálatban – az akkordhangok számának megállapításában
– a legtöbb korcsoport eredményei hasonlóan alakultak, az akkordhangok számának
növekedésével csökkent a jó megoldások aránya. Erıs vizsgálatai azt mutatják, hogy a harmóniahallás
nem fejlıdik olyan gyorsan és spontán módon, mint a dallamhallás (Erıs, 1993).
3.6. Az éneklés fejlıdése
A hétköznapi gyakorlatban a jó éneklési készséggel rendelkezı embereket általában muzikálisnak
tartjuk, és az éneklési készséget gyakran a zenei tehetséggel azonosítjuk. A jó éneklési
készség láttán jó zenei képességekre következtetünk. Legtermészetesebb „hangszerünk”, az
énekhang, az önkifejezésnek már az óvodás gyerekek által is kedvelt eszköze. Az óvodás
gyermekek szívesen énekelnek, idınként azt is megfigyelhetjük, hogy csak úgy szórakozásképpen
maguk által kitalált szövegekre „halandzsázva” énekelgetnek. Davis szerint (1986;
idézi Elmer, 2009) ez a „mővészeti forma” olyan érzéseket válthat ki a gyermekekbıl, amelyeket
nem ismerhetnek meg más módon. Az is feltőnı, hogy a muzikális gyermekek szívesen
és sokat énekelnek. Ennek ellenére kérdéses azonban, hogy következtethetünk-e az éneklés
képessége alapján a zenei képességek fejlettségére. Sloboda és munkatársai szerint az éneklés
képességére a világ minden táján úgy tekintenek, mint az egyéni muzikalitás mértékére
(Sloboda, Wise és Peretz, 2005). Továbbá hajlamosak vagyunk még saját magunkat is egy
bipoláris kategória mentén „felcímkézni” aszerint, hogy tudunk, vagy nem tudunk énekelni.
Ez a kérdés Turmezeyné, Máth és Balogh (2005) kutatásában héttıl tízéves gyermekek vizsgálata
során is fölmerült. E vizsgálat megerısíti azt az elıfeltevést, hogy „számos olyan gyerek
van, akik gyengébb pszichomotoros képességeik miatt nem képesek a zenei kognitív struktúráiknak
megfelelı énekes tevékenységre.” (Turmezeyné, Máth és Balogh, 2005). Az éneklési
készség szignifikáns fejleszthetıségérıl számol be Goetze, Cooper és Brown (1990).
Davidson vizsgálatában pedig azt találta, hogy zeneileg képzetlen felnıttek szignifikáns mértékben
„nyomják össze” a „Happy Birthday” kezdető születésnapi köszöntı dal harmadik
sorának hangterjedelmét és fejezik be más hangnemben, mint a gyerekek (Davidson, 1993).
63