értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem
Share Embed Flag
Download ePaper

értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

edu.u.szeged.hu
from edu.u.szeged.hu More from this publisher
03.05.2013 Views

elınyben részesítik ugyanannak a dallamnak a magasabb hangon történı elıadását. A szerzık szerint ez egyrészt abból fakadhat, hogy az újszülöttek jobban érzékelik a magasabb frekvenciatartományba esı hangokat, másrészt a magasabb hangon történı éneklés, valamint a magasabb hangú beszéd – ami a felnıttek gyermekekhez intézett beszédének hanghordozására szintén jellemzı – magasabb érzelmi töltést jelent a gyermekek számára (Trainor és Zacharias, 1998b). Melson és McCall (1970; idézi Dowlong, 1999) korai vizsgálata óta számos kutatás kimutatta, hogy a csecsemık érzékelik a melódia változásait. Chang és Trehub vizsgálatában öthónapos csecsemık nem vették észre egy hat hangot tartalmazó dallamban a három félhangnyi változást, ha a dallamvonal nem változott, viszont ha a változások a dallamvonalat is érintették, akkor „meglepetten” reagáltak (Chang és Trehub, 1977). Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy jelentıs minıségi hasonlóság van a csecsemık és felnıttek dallammemóriája között. Mind a csecsemık, mind a felnıttek képesek észrevenni – kedvezı körülmények között – intervallum- és hangmagasságbeli különbségeket a dallamban, de mindketten sokkal szembetőnıbbnek tartják a dallamkontúrbeli változásokat. A hangmagasság-információ feldolgozásában a fı különbség a gyermekek és felnıttek között abból az akkulturációs eltérésbıl ered, ami a felnıttek esetében az adott kulturális közegben elterjedt tonális skálarendszer határoz meg. A világ szinte valamennyi kultúrájában van legalább egy minta, amelyhez a hangmagasság-osztályok szervezıdése igazodik, és amely oktávról-oktávra ismétlıdik. A legelterjedtebb ilyen mintát a nyugat-európai zenében a dúr-skála szolgáltatja (Dowling és Harwood, 1986). Egy nyugat-európai felnıtt számára könnyebb feladatot jelent az olyan dallamoknak a kódolása és memorizálása, amelyek ehhez a mintához igazodnak. A kultúrák közötti különbségek azonban azt mutatják, hogy az ilyen minták – amint erre már korábban is kitértünk – nem velünk született módon vannak jelen. Egy gyermek esetében tehát nincs a priori oka annak, hogy valamelyik mintával könnyebben tudjon bánni egy másikhoz képest (Cuddy, Cohen és Mewhort, 1981). Kutatások azt mutatják, hogy a tonális érzék szintén kulturális hatások eredményeként alakul ki. A tonalitásnak kultúránként igen eltérı szabályi lehetnek. Trainor és Trehub kísérlete alapján, a csecsemık még bármely kultúra hangrendszere iránt egyaránt fogékonyak (Trainor és Trehub, 1993). Az is bizonyított, hogy nyugati kultúrában élı zeneileg képzetlen felnıttek is rendelkeznek egyfajta implicit tudással a nyugati zene hangrendszerével kapcsolatosan (Trainor és Trehub, 1992). A nyugati kultúrában felnövekvı gyerekek már egyéves korban ismerısnek érzik a dúr és a moll hangrendszert bármiféle fejlesztés nélkül. Különbözı kutatások egyetértenek abban, hogy a tonális érzék alakul ki legkésıbb. A dallam észlelésében elıször a kontúrok a meghatározóak, majd egyre pontosabbá válnak az egyes hangközök, majd ezek hatására válik ki a rendezıelv, ami a dallam hangjainak hierarchiáját, a tonalitást adja (Turmezeyné, Máth és Balogh, 2005) Erıs és munkatársai a melódiahallást egyrészt a hangköz- és a dallamhallás segítségével vizsgálták. Mindkét összetevı esetében két-két feladattal, a hallás utáni megkülönböztetés és az éneklés segítségével. A tonalitás érzéket dallam-kiegészítési feladattal mérték. A hangközök visszaéneklése összetevıjével kapcsolatosan a magyar háromévesekrıl az mondható el, hogy legtöbben a lefelé lépı kis tercet oldották meg hibátlanul (22%) és 12-13%-uk adott helyes választ a szintén lefelé lépı nagy szekund, nagy terc és tiszta kvint hangközökre (Erıs, 1993). Szembetőnı, hogy a gyerekek azokat a hangközöket éneklik helyesen és ismerik föl nagyobb arányban, amelyek gyakori hangközei az ebben a korban gyakran énekelt gyermekdaloknak. Erıs szerint a háromévesek vizsgálata azt mutatta, hogy a hangközhallás kialakulása a kisebb intervallumokkal kezdıdik, és összefügg az óvodai ének-zene foglalkozások anyagával. A mérés következı pontján, hatéves korban, a szukcesszív hangközhallás jelentısen fejlıdött. A hatévesek számára a fel- és lelépı kis szext, nagy szext, kis szeptim és nagy szeptim voltak a legnehezebbek. Legtöbb helyes válasz a szekundokra, a lelépı tiszta kvintre és tiszta kvartra született. Tízéves korra a kisebb intervallumok visszaéneklésében jelentıs 60

elırelépés mutatkozott, illetve ez a tendencia lényegesen lelassulva, de tovább tart az általános iskola végéig, majd 14 és 16 éves kor között a fejlıdés megtorpan (Erıs, 1993). A szukcesszív hangközök összehasonlítását kérı feladatokat csak tízéves kortól alkalmazták. A tízévesek, a zenei tagozatos 14 évesek és a fıiskolások mindkét feladattípust megközelítıen azonos eredménnyel oldották meg. A nem zenei tagozatos 14 évesek és 16 évesek esetében az éneklés teljesítménye alacsonyabb volt az összehasonlítást kérı feladatoknál. Erıs a dallamhallás eredményeinek elemzésekor a visszaéneklésnél a rövid és hosszú motívumok közötti sikerességre hívja fel a figyelmet, valamint a tartalmi jellemzıktıl való meghatározottságot emeli ki. Szerinte „a dallam hosszúsága a legfıbb meghatározója a visszaéneklésnek, a hallás szorosan összefügg a memória fejlettségével” (Erıs, 1993. 58. o.). Az iskolás korcsoportokban még a hangkészlet szerinti megoszlás nyomon követhetıségére is felhívja a figyelmet. A tízévesek számára például a rövid, módosítás nélküli dallamok voltak a legkönnyebben elénekelhetıek, majd a négy ütemes pentaton és a két ütemes alterált hangos motívumok következnek, és a hosszú, módosított hangú dallamok bizonyultak a legnehezebbnek. A dallampárok összehasonlításakor legtöbben a megegyezı dallampárokra adtak helyes választ. Ahol az elsı hang tért el, ott kevesebb jó megoldás született. Az utolsó elıtti hang változásának felismerése bizonyult a legnehezebbnek. A korcsoportonkénti eredmények összehasonlítása azt mutatta, hogy a sikerességben nagyobb szerepe volt az életkornak, mint a zenei képzettségnek. A hallás utáni megkülönböztetés és a visszaéneklés együttes értékei alapján a melódiahallás két összetevıje közül Erıs vizsgálatában a hangközhallás nagyobb fejlettsége volt kimutatható a dallamhallással szemben. Addig, amíg a tízéveseknek például több mint a fele kialakult hangközhallással rendelkezett, dallamhallásukban csak a fejlettség középsı szakasza dominált. Hasonló arányok a zenei tagozatos gyerekek esetében is megjelentek. Erıs keresztmetszeti vizsgálata alapján a melódiahallás igen korán megmutatkozó képesség. Az óvodáskor végére már a fejlıdés középsı szakasza dominál. Tízéves korig intenzív emelkedés figyelhetı meg, az ötödik osztályos tanulók 81%-a sikeresen oldotta meg a hallási feladatokat. Kialakult képességre utaló, 86%pont fölötti teljesítmény csak a zenei képzésben részt vevık és a (zenei) fıiskolás korcsoportban mutatkozott. Erıs összefoglalása alapján a melódiahallással kapcsolatosan a következı néhány összefüggés rajzolódik ki. Egyrészt az óvodai, iskolai dalanyag jellemzı vonásai tükrözıdnek a hallás szerkezetében. A zenei elemek szervezıdése több ponton hasonlóságot mutat a hozzájuk társuló képesség pszichikus szerkezetével. Az általános képességek fejlettsége, pl. a figyelem, vagy a memória, feltehetıen befolyásolja a hallást. Továbbá az éneklési képesség, a hangi adottságok összefüggést mutatnak a melódiahallás fejlıdésével (Erıs, 1993). Turmezeyné és Balogh vizsgálati eredményei szerint, a felbontásban hallott (szukceszszív) hangközök azonosságának, illetve különbözıségének megállapítása jóval nehezebbnek bizonyult a két dallam összehasonlítását kérı feladathoz képest. Turmezeyné szerint az a tény, hogy a hangmagasság-különbség megfigyelése a dallam zenei folyamatában könnyebb, bizonyítékul szolgálhat a dallam egészleges felfogása mellett (Turmezeyné és Balogh, 2009). A dallam tehát nem az azt alkotó hangközökön keresztül észlelhetı, hanem egészlegesen dolgozzuk fel. A két teljesítmény közötti különbségnek az évek során történı csökkenése viszont azt mutatja, hogy a fejlıdés eredményeképpen válik lehetıvé a dallamot alkotó hangközök analizálása. Turmezeyné, Máth és Balogh longitudinális vizsgálatában a hallás utáni éneklést, a melódiahallás vizsgálatának másik lehetıségét a zenei tapasztalatok szintjén, de azoktól elkülönülve kezeli, az éneklést kitüntetett szerepőnek értékeli. A másik, motoros komponenst tartalmazó zenei képesség, a ritmustapsolás képessége is a zenei tapasztalatok között kapott helyet, azonban nem különül el a többi diszkriminatív képességtıl. Turmezeyné és Balogh szerint a ritmustapsoláshoz szükséges mozgáskoordináció hamarabb fejlıdik, a tiszta éneklés képessége azonban nem alakul ki mindenkinél az életkor elırehaladtával (Turmezeyné és Ba- 61

elırelépés mutatkozott, illetve ez a tendencia lényegesen lelassulva, de tovább tart az általános<br />

iskola végéig, majd 14 és 16 éves kor között a fejlıdés megtorpan (Erıs, 1993). A szukcesszív<br />

hangközök összehasonlítását kérı feladatokat csak tízéves kortól alkalmazták. A tízévesek,<br />

a zenei tagozatos 14 évesek és a fıiskolások mindkét feladattípust megközelítıen<br />

azonos eredménnyel oldották meg. A nem zenei tagozatos 14 évesek és 16 évesek esetében az<br />

éneklés teljesítménye alacsonyabb volt az összehasonlítást kérı feladatoknál. Erıs a dallamhallás<br />

eredményeinek elemzésekor a visszaéneklésnél a rövid és hosszú motívumok közötti<br />

sikerességre hívja fel a figyelmet, valamint a tartalmi jellemzıktıl való meghatározottságot<br />

emeli ki. Szerinte „a dallam hosszúsága a legfıbb meghatározója a visszaéneklésnek, a hallás<br />

szorosan összefügg a memória fejlettségével” (Erıs, 1993. 58. o.). Az iskolás korcsoportokban<br />

még a hangkészlet szerinti megoszlás nyomon követhetıségére is felhívja a figyelmet. A<br />

tízévesek számára például a rövid, módosítás nélküli dallamok voltak a legkönnyebben elénekelhetıek,<br />

majd a négy ütemes pentaton és a két ütemes alterált hangos motívumok következnek,<br />

és a hosszú, módosított hangú dallamok bizonyultak a legnehezebbnek. A dallampárok<br />

összehasonlításakor legtöbben a megegyezı dallampárokra adtak helyes választ. Ahol az elsı<br />

hang tért el, ott kevesebb jó megoldás született. Az utolsó elıtti hang változásának felismerése<br />

bizonyult a legnehezebbnek. A korcsoportonkénti eredmények összehasonlítása azt mutatta,<br />

hogy a sikerességben nagyobb szerepe volt az életkornak, mint a zenei képzettségnek. A hallás<br />

utáni megkülönböztetés és a visszaéneklés együttes értékei alapján a melódiahallás két<br />

összetevıje közül Erıs vizsgálatában a hangközhallás nagyobb fejlettsége volt kimutatható a<br />

dallamhallással szemben. Addig, amíg a tízéveseknek például több mint a fele kialakult hangközhallással<br />

rendelkezett, dallamhallásukban csak a fejlettség középsı szakasza dominált.<br />

Hasonló arányok a zenei tagozatos gyerekek esetében is megjelentek. Erıs keresztmetszeti<br />

vizsgálata alapján a melódiahallás igen korán megmutatkozó képesség. Az óvodáskor végére<br />

már a fejlıdés középsı szakasza dominál. Tízéves korig intenzív emelkedés figyelhetı meg,<br />

az ötödik osztályos tanulók 81%-a sikeresen oldotta meg a hallási feladatokat. Kialakult képességre<br />

utaló, 86%pont fölötti teljesítmény csak a zenei képzésben részt vevık és a (zenei)<br />

fıiskolás korcsoportban mutatkozott. Erıs összefoglalása alapján a melódiahallással kapcsolatosan<br />

a következı néhány összefüggés rajzolódik ki. Egyrészt az óvodai, iskolai dalanyag<br />

jellemzı vonásai tükrözıdnek a hallás szerkezetében. A zenei elemek szervezıdése több ponton<br />

hasonlóságot mutat a hozzájuk társuló képesség pszichikus szerkezetével. Az általános<br />

képességek fejlettsége, pl. a figyelem, vagy a memória, feltehetıen befolyásolja a hallást. Továbbá<br />

az éneklési képesség, a hangi adottságok összefüggést mutatnak a melódiahallás fejlıdésével<br />

(Erıs, 1993).<br />

Turmezeyné és Balogh vizsgálati eredményei szerint, a felbontásban hallott (szukceszszív)<br />

hangközök azonosságának, illetve különbözıségének megállapítása jóval nehezebbnek<br />

bizonyult a két dallam összehasonlítását kérı feladathoz képest. Turmezeyné szerint az a tény,<br />

hogy a hangmagasság-különbség megfigyelése a dallam zenei folyamatában könnyebb, bizonyítékul<br />

szolgálhat a dallam egészleges felfogása mellett (Turmezeyné és Balogh, 2009). A<br />

dallam tehát nem az azt alkotó hangközökön keresztül észlelhetı, hanem egészlegesen dolgozzuk<br />

fel. A két teljesítmény közötti különbségnek az évek során történı csökkenése viszont<br />

azt mutatja, hogy a fejlıdés eredményeképpen válik lehetıvé a dallamot alkotó hangközök<br />

analizálása.<br />

Turmezeyné, Máth és Balogh longitudinális vizsgálatában a hallás utáni éneklést, a melódiahallás<br />

vizsgálatának másik lehetıségét a zenei tapasztalatok szintjén, de azoktól elkülönülve<br />

kezeli, az éneklést kitüntetett szerepőnek értékeli. A másik, motoros komponenst tartalmazó<br />

zenei képesség, a ritmustapsolás képessége is a zenei tapasztalatok között kapott helyet,<br />

azonban nem különül el a többi diszkriminatív képességtıl. Turmezeyné és Balogh szerint<br />

a ritmustapsoláshoz szükséges mozgáskoordináció hamarabb fejlıdik, a tiszta éneklés<br />

képessége azonban nem alakul ki mindenkinél az életkor elırehaladtával (Turmezeyné és Ba-<br />

61

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!