értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

osztályban sem okozott különösebb nehézséget, az egymást követı két dallam tempójának
összehasonlítása azonban már ennél nehezebbnek bizonyult. Erıs vizsgálata alapján is a tempóváltozás
felismerése volt a könnyebb feladat az állandó tempók közötti különbségek megállapításához
képest. Turmezeyné és Balogh vizsgálatában a ritmustapsolás képességének fejlıdése
mutatta legnagyobb elırehaladást a longitudinális vizsgálat három egymást követı évében.
Turmezeyné feltételezése alapján a ritmikai tapasztalatok gyarapodása mellett a mozgáskoordináció
fejlıdésének is szerepe lehet a teljesítmény ugrásszerő javulásában.
Thackray a ritmuspercepció teszt eredményeinek, a különbözı összetevıknek a ritmus
észleléséhez történı hozzájárulása vizsgálatához faktoranalízist alkalmazott. Megállapította,
hogy a ritmikai struktúrák felfogása, memorizálása és egységes egészként való felfogása, valamint
ezek tudatos analizálása alapvetı a ritmus észlelésében. A tanulóknak a ritmikai produkció
tesztekben nyújtott teljesítményei jobbak voltak, mint a tesztnek az általános ritmikai
képességek mértékét jelzı eredményei (Thackray, 1969 idézi Shuter-Dyson, 1999). Gerard és
Drake öt- nyolcéves gyermekekkel folytatott vizsgálatában a hatévesek már képesek voltak
felfogni és reprodukálni egyszerő ritmikai mintázatokat, azonban a ritmikai hangsúlyok intenzitásbeli
különbségeit még a nyolcévesek is ritkán tudták reprodukálni (Gerard és Drake,
1990).
3.5.2. A dinamika és hangszín észlelésének fejlıdése
A dinamika és a hangszín észlelése egyben a környezet hangjainak felismerését is jelenti, az
evolúció során tehát e két képesség fejlettsége a túlélést is szolgálta. A hangerı észlelése területén
a csecsemık magasabb ingerküszöbét mutatták vizsgálatok, mely a hallószervek érési
folyamatával magyarázható (Bredberg, 1985). Újszülötteknél 25-30 decibellel magasabban
van az a határ, amelytıl a hangokat meghallják.
A hangszín- és dinamika-észleléssel kapcsolatos adatokkal, az óvodás korosztállyal kapcsolatosan
a hazai kutatások alapján nem rendelkezünk. Erıs és munkatársai vizsgálatában a
hangszínhallás és a dinamikaérzék már tízéves korban egyaránt magas fejlettséget mutat. A
hangszín viszonyítása eredményesebb volt azokban a feladatokban, ahol a zenei anyag változatlan
maradt. A hangszín függetlenítése a dallami és a ritmikai struktúráktól nehezebb feladatnak
bizonyult, a vizsgálatban csak a fıiskolások voltak képesek arra, hogy a hangszínt a
zenei anyag egészébıl kiemelve értékeljék (Erıs, 1993). A hangszín-feladatok eredményessége
Turmezeiné és Balogh vizsgálatában is hasonlóképpen alakult. A hangerı teljesítménye a
három év során szignifikánsan növekedett. Turmezeyné véleménye szerint a hangerıfeladatok
megoldását nehezíthette a zenei vonatkozású fogalomhasználat (hangosabbhalkabb)
és ennek tudható be a hangszín valamivel magasabb teljesítménye.
3.5.3. A melódia észlelésének fejlıdése
A melódia észlelésének egyik feltétele, a hangmagasság-megkülönböztetés képessége vizsgálati
eredmények szerint már igen korai életkorban megjelenik. Netschajeva (1954 idézi
Michel, 1974) eredményei alapján három- négyhónapos gyermekek már képesek az oktáv,
öthónapos korban pedig a kvint felismerésére. Továbbá hét-nyolchónapos kortól – egyénenként
különbözı érzékenységgel – képesek a kis szekundtól a kis tercig terjedı hangközök
megkülönböztetésére is. Egyes kutatók szerint az is feltehetı, hogy a különbözı hangmagasságokra
való fogékonyság veleszületett képesség, ami – mint egyes veleszületett reflexek – a
késıbbiekben kialszik, de a kognícióval újra felépíthetı (Bruhn és Oerter, 1993 idézi
Turmezeyné, Máth és Balogh, 2005). Trainor és Zacharias vizsgálata alapján az újszülöttek
59