értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

kéhez hasonlatosak, annak ellenére, hogy implicit tudásuk a rendszerspecifikus skálák és
harmóniák esetében még nem alakulhatott ki (Trainor és Heinmiller, 1998a).
3.5. A zenei észlelés fejlıdése
A zenei képességekkel kapcsolatosan megállapítható, hogy azok igen korán, már a születés
utáni hetektıl-hónapoktól kezdıdıen megmutatkoznak. A következıkben a zenei észlelés
életkori sajátosságait mutatjuk be a hazai és nemzetközi kutatási eredmények alapján.
3.5.1. A ritmikai képességek fejlıdése
A ritmikai érzék, a ritmus iránti fogékonyság igen korán – kutatások szerint már újszülött
korban is megnyilvánul. Winkler és munkatársai kutatása újszülöttek esetében alátámasztja azt
a feltételezést, hogy a zenei ütések érzékelése veleszületett tulajdonság. Mőszeres vizsgálatuk
igazolta, hogy a rendszeres, egyenletes zenei ütések után, az elmaradó ütések esetében várakozás
alakult ki az újszülötteknél (Winkler, Háden, Ladinig, Sziller és Honing, 2009). Silver
és Trainor kísérlete pedig azt igazolta, hogy hét hónapos csecsemık számára a mozgás segít a
ritmikai mintázatok feldolgozásában. „Hallgatjuk a zene dallamát, de érezzük a ritmust”
(Silver és Trainor, 2005, 1430. o.). Az enkulturáció korai szerepe mutatható meg 12 hónapos
gyermekek zenei ritmikai mintázatokra adott válaszai alapján. Hannon és Trehub vizsgálatukban
12 hónapos gyerekeknek a zenei ritmusokra adott felnıtt-szerő – kultúra-specifikus –
válaszait mutatták meg. Ezzel szemben a hat hónapos gyermekek zenei ritmikai mintázatokra
adott válaszai még nem kultúrafüggıek. Egy további kísérletük során az is bebizonyosodott,
hogy egy rövid ideig tartó külföldi (idegen) zenei hatás képessé teszi a 12 hónapos gyermekeket
a ritmikai különbségek érzékelésére az idegen zenei kontextusban, a felnıttek számára
ugyanannyi idı azonban kevésnek bizonyult. Ezek az eredmények azt is megmutatják, hogy
ez az idıszak különösen érzékeny periódus a ritmikai mintázatoknak különbözı kontextusokban
történı elsajátítására (Hannon és Trehub, 2005).
Piaget-nak (1997) az idıérzék kialakulására tett megállapításai szerint az idı tagolására,
amely a ritmikai feldolgozás alapfeltétele, másfél éves kora után képes a gyermek. Továbbá
kétéves kora körül válik lehetıvé, hogy a jelen pillanatot elhatárolja a múlttól és a jövıtıl.
Winkler és munkatársai, valamint Silver és Trainor vizsgálatai alapján a ritmikai fogékonyság
korai megjelenésének formái ebbıl a szempontból érdekes adalékokkal szolgálhatnak további
kutatások számára.
Kutatások alapján hároméves korban a gyermekek egynegyede képes egy ritmus eltapsolására,
illetve ebben az életkorban csak két különbözı hosszúságú értéket használnak
(Moog, 1968; idézi Turmezeyné, Máth és Balogh, 2005; Rainbow és Owen, 1979) Erıs és
munkatársai vizsgálata során a hároméves gyerekek 32%-a volt képes hibátlanul eltapsolni az
egy negyed és az azt követı két nyolcad ritmusképletet. Erıs szerint a felezı értékek észlelését,
az 1:2 ritmusarányt tekinthetjük a ritmusérzék fejlıdésének kezdeteként. A mérésük következı
pontján, hatéves korban már az együtemes képletek mindegyikét 50% feletti megoldási
arány jellemezte. Itt már a ritmusképletek között triola és tizenhatodok is szerepeltek.
Tízéves korig gyorsütemő fejlıdést tapasztaltak, amely 14 éves korra lelassult. A ritmussorok
nem egymás utáni hangokként, hanem struktúrában való rögzítésének jelei a zenei tagozatosoknál
mutatkozott meg elsıként, ez a tendencia fıiskolai hallgatóknál is nyomon követhetı.
A ritmussorok szakaszokra osztása, a szerkezeti egységekben való gondolkodás a ritmusérzék
minıségi mutatója (Erıs, 1993). Turmezeyné és Balogh vizsgálatában az egymás után felhangzó
dallam ritmusának azonossága és különbözıségének megállapítása már a második
58