értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

elosztására, szervezıdésére vonatkozik. Fontos és csakis a zenei ritmusra jellemzı azonban
egyfajta hierarchikus szervezıdés. A zenei hangok hangmagassággal, hangerıvel, hangszínnel
és idıtartammal rendelkeznek, illetve a hangokat szünetek választják el egymástól. A hangok
idıtartamát, a zenedarab „gyorsaságát” a tempójelzés határozza meg. A ritmikai elemek egy
magasabb szintő szervezıdése a metrikus lüktetés, melyet a hangsúlyos és hangsúlytalan
ütemrészek váltakozása idéz elı. Jackendoff és Lerdahl (2006) összefoglalása alapján a ritmikai
szervezıdés a zenében két önálló szervezıdést mutat, a csoportosítást és a metrumot. A
csoportosítás során a kisebb egységek nagyobbakba rendezıdnek, amelyek még nagyobb egységekbe
szervezıdnek. Ily módon egy hierarchikus szervezıdés valósul meg. A metrum szintén
hierarchikus szervezıdés, a ritmus szabályos lüktetése adja. Erıs, Gárdonyi alapján arra
hívja fel a figyelmet, hogy a ritmikai struktúrák alapja – a dallamhoz hasonlóan – a relatív
viszonyítás, az értékek egymáshoz mérése. Ennek köszönhetıen a ritmikában is lehetséges
transzponálás, melynek során az értékek idıtartam-viszonya nem módosul, de az értékek idıtartama
megváltozik (augmentáció, diminució) (Gárdonyi, 1949, 9. o; idézi Erıs, 1993). Erıs
azt is megemlíti, hogy nincs kialakult egységes álláspont abban a tekintetben, hogy a tempó
beletartozik-e a zenei ritmus fogalmába. Mindazonáltal a legtöbb zenei tesztben a ritmusérzéket
vizsgáló feladatok között a tempóváltozások megítélésére vonatkozó feladatokat is találunk.
3.4.2.2. Dinamika
A dinamikában, mint zenei dimenzióban az idıtartam és a hangerısség adódik össze, tehát
szintén a zenei hang szukcesszív, idıkomponenső dimenzióját adja. A dinamika változásainak
követésekor idıben végbemenı hangerısség változást, folyamatot követünk. A hang erısségét
a hang létrejötte során keletkezett légnyomás értékével, az amplitúdóval, vagy az intenzitással
jellemezhetjük. A hangerı mérésére a gyakorlatban praktikus okokból egy harmadik
mértékegységet, a decibelt is bevezették (Csépe, Gyıri és Ragó, 2007). A dinamikában a
hangerısség kérdése mindig relatív, mindig a konkrét elıadás körülményei között viszonyítunk.
A mindenkori elıadás középerıs (mezzoforte) hangzásából kiindulva értelmezzük a
halk (piano), illetve az erıs (forte, fortissimo) hangzásokat. A különbözı dinamikai fokozatok
között az átmenet lehet fokozatos, vagy történhet váratlanul is, más-más hatást váltva ki a
hallgatóból. A hangerı és a késıbbiekben bemutatott hangszínhallás közös jellemzıje, hogy
egyiket sem kezelhetjük tisztán zenei képességként, hiszen a hangerı és hangszín információtartalmának
észlelése és értékelése a mindennapi életben is fontos szerepet tölt be
(Turmezeyné és Balogh, 2009).
3.4.2.3. Melódia
A harmadik idıkomponenső zenei dimenzió a zenei hangok szekvenciális szervezıdése, a
melódia, azaz, a hangmagasság és az idıtartam összegzésének az eredménye. A zenei hangok
dallamként való felfogását több összetevı is segíti. Jellemzıek a viszonylag kis hangközlépések
(Jackendoff és Lerdahl, 2006). Ennek egyik oka lehet a dallamok gyakori énekléssel történı
elıadása, illetve az észlelés során nagyobb valószínőséggel azonosítjuk dallamként a
kisebb hangközlépéseket tartalmazó hangok sorozatát. Tekintélyes mennyiségő bizonyíték
szól amellett, hogy a melódia feldolgozása sokkal hatékonyabb, ha inkább kis hangközlépésekbıl
tevıdik össze, mint nagyokból (Deutsch, 1999b). A dallam további jellegzetessége,
hogy a dallamot alkotó mintázat különbözı hangmagasságokban, hangszereken és különbözı
tempóban elıadva is megırzi a felismerhetıségét. Turmezeyné és Balogh (2009) összefoglalá-
56