értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

3.4.1. A zenei észlelés képessége
A zenei megismerési folyamat elsı lépését az akusztikus ingerek érzékelése jelenti. Az akusztikus
ingerekhez való mindennapi beállítódással szemben azonban a „zenei beállítódás” során
a hang „harmóniateremtı tulajdonságai” állnak a figyelem középpontjában – függetlenül a
hangforrástól (Tarnay, 2007). A kognitív elméletek a zenei észleléssel kapcsolatosan a mintázat-felismerést
emelik ki. „E mintázatokat nem csupán akusztikai jellemzıkkel írják le, hanem
azok belsı szerkezete szerint, mely kognitív szinten meghatározott elvárásokat hoz létre az
alanyokban.” (Tarnay, 2007. 176.o.) Ezek az elvárások egy többé-kevésbé tanult mechanizmus
alapján jönnek létre. Tarnay szerint az alanyok számára nem az a felmerülı kérdés, hogy
mi történt, hanem az, hogy mi fog történni. Ha a zenei szerkezetek felismerését a maga egészében
nézzük, megállapíthatjuk, hogy a fizikai-akusztikai jellemzık által hordozott információ
nem egyszerően a hangmintázatokban rejlı invarianciák érzékelése, hanem kognitíve vezérelt
szelektív folyamat. Tarnay szerint zenei érzékünk kifinomultsága felülmúlja pl. a vizuális
információk feldolgozásának „szemcsézettségét”. Szerinte e különbség okán tekinthetünk
úgy a zenei percepcióra, mint ami a látással szemben nem funkcionális. A zenei észlelésben
rejlı specifikusságot csak egy „érdek nélküli tetszéshez”, az esztétikai beállítódáshoz kapcsolhatjuk.
Az észlelés, így a zenei észlelés is, elválaszthatatlan a kogníciótól. Séra megfogalmazásában
„… az agy értelmezi az érzékleteket, rendet és jelentést adva azoknak. Az észlelés
révén az érzékszervekre ható ingerekbıl jelentıséggel bíró dolgok lesznek” (Séra, 2004.
192.o.). A zenei kognitív sémák a hang fizikai tulajdonságainak megfelelı jelenségek reprezentációinak
tekinthetıek.
A zenei észlelésen a korábbi szakirodalom által a zenei hallás képességére adott meghatározásokat
értjük. Michel több évtizeddel korábbi definíciója szerint „zenei hallásnak az
akusztikai-zenei viszonyok befogadásának, megkülönböztetésének, felismerésének, újrafelismerésének
és aktivizálásának képességét nevezzük.” (Michel, 1974, 53. o.) Az újabb kutatások
a zenei hallásra, mint megismerési folyamatra tekintenek. A zenei hallás fogalmát ezért az
újabb kelető szakirodalom már kevésbé használja, ehelyett a zenei információ feldolgozására
helyezi a hangsúlyt, a zene befogadásának és feldolgozásának kognitív folyamatait vizsgálja,
a kognitív megközelítés vált dominánssá a zenepszichológiában. E megközelítést példázza
Deutsch nagy hatást gyakorló munkássága, pszichológiai tanulmányozása például a hangnem,
hangközök és skálák, valamint a melódia észlelésének és a zenei memóriának (vö. Hargreaves,
1986). Deutsch (1999a) összefoglalása alapján hallási feldolgozó rendszerünk a zenei
hangok „folyamának” akusztikai feldolgozása során a következı csoportosításokkal dolgozik.
(1.) A spektrális komponensek egyesítése és elkülönítése. Ide tartoznak: harmonicitás;
szinkronicitás; auditorikus kontinuitás; frekvenciamoduláció; amplitúdómoduláció; (2.) Nagyléptékő
csoportosítások. (3.) A hangok gyors szekvenciáinak csoportosítása. Ide tartoznak:
hangmagasság-szomszédság és dallamképzıdés; idıbeli koherencia, mint a hangmagasság,
szomszédság és a tempó függvénye; a repetált hangok csoportosításának feldolgozása; a
hangközelség és a temporális kapcsolat feldolgozása; hangszín általi csoportosítás; az idıbeli
közelség alapján történı feldolgozás; a jó folytatás elve; az amplitúdó szerinti csoportosítás;
(4.) A térben különbözı helyeken megszólaló hangok sorozatainak feldolgozása. Ide tartoznak:
a skála illúzió és ezzel kapcsolatos jelenségek; az oktáv illúzió. Deutsch (1999b) egy
másik tanulmányában azt vizsgálja, hogy melyek azok az absztrakt kategóriák, amelyeket a
hangmagassággal kapcsolatban érdemes bevezetni, annak érdekében, hogy a hangmagasságkombinációk
feldolgozási folyamatait jobban megértsük. Ezek a kategóriák a feldolgozási
folyamatok alapjául szolgáló neurofiziológiai mechanizmusok tekintetbe vételén alapulnak.
Deutsch szerint a vizuális formaérzékeléshez hasonló mechanizmusok játszanak fontos szerepet
a zenei formák analízise során is. Azon absztrakciók közötti megkülönböztetés, mint a
lentrıl fölfelé (bottom up), illetve a föntrıl lefelé (top down) a zenében is fontosak. Deutsch a
54