értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

1987–88). A hangmagasságtesztben a vonósok „jó”, illetve „kiváló” eredménye minden korosztályban
megmutatkozott, míg a zongoristák e tekintetben tág kategóriák között mozogtak
és legnagyobb hányaduk a „közepes” teljesítményt ért el. A hangerısség- és hangszíntesztekben
viszont a zongorát tanulók értek el jobb teljesítményt. A vizsgálat arra is rámutat, hogy a
Seashore-teszt lehetıséget adott a differenciálás lehetıségére még a kiváló hallási adottságú
résztvevık között is, ami egyúttal azt is megmutatja, hogy a hallás egyes komponensei, még a
kiváló adottságú egyének esetében is gyengébbek lehetnek.
Dombiné (1992) beszámol Gordon (1989b) közép- és fıiskolások számára készült tesztjével
történt vizsgálatáról. Gordon tesztsorozata a belsı hallás vizsgálatára irányul. A Gordon
által bevezetett fogalom, az „audiation”, a zenei hangok észlelése és megismétlése mellett a
belsı hallásra, a megértésre utal. Gordon tesztje az analitikus zenei képességeket teszi próbára,
de egyben a szintézis megteremtését is igényli. A 30 feladatot tartalmazó teszt elvégzése
során azt kell megmondani, hogy a másodszorra hallott dallam ugyanaz-e vagy dallamilag,
esetleg ritmikailag változott-e. Az 55 fıs fıiskolás mintán két alkalommal elvégzett vizsgálat
alapján általánosságban a teszt feladatai közül az azonosság felismerése okozta a nagyobb
problémát. A dallami változások felismerésénél pedig a ritmikai változások felismerése könynyebb
volt. A ritmus változása esetén két feladatban is született 100%-os eredmény, de volt
olyan ritmikai feladat, ahol csak kilenc százalék volt a jó válaszok aránya. Ha a dallam nem
változott meg, 100%-os teljesítményt nem tapasztaltak. Dombiné szerint az eredményt két
tényezı is befolyásolhatta, egyrészt a feladatok nehézségi foka, másrészt a vizsgált személy
figyelme.
A Kodály-koncepció szerinti oktatáshoz főzıdik Laczó Zoltán (1976; 1987) Seashore
teszttel folytatott zenei képességvizsgálata. A vizsgálat három budapesti iskola osztályaiban
folyt. Laczó a 450 fıs mintát az iskolák, osztálytípusok, továbbá a szocioökonómiai státusz
szempontjai szerint is vizsgálta. A vizsgálat az intelligencia mérésére is irányult, ennek részleteit
a 4. 4. 2. fejezetben ismertetjük
A zenei képességmérés eredményei alapján mind az alsó, mind a felsı tagozaton a zenei
osztályok valamennyi osztálynál jobb eredményeket értek el. A Seashore-teszt egyes faktorait
tekintve a zenei osztályosoknak a mind a nyelvi, mind az általános tagozatnál jobb eredménye,
a nyelvi tagozatosoknak pedig az általános tagozattal szembeni jobb eredménye volt
megmutatható. A zenei és a nyelvi tagozatos osztályok teljesítménye – figyelmet érdemlıen –
egyedül a hangszínvizsgálatban egyezett. A Seashore-teszt alapján megadott standardokhoz
(életkori átlagokhoz) képest a zenei alsó tagozat három-négy évvel jobb eredményeket mutatott
a hangmagasság-, intenzitás-, dallamfaktorok területén, a felsı tagozat pedig a hangmagasság-,
intenzitás-, idıtartam- és dallamfaktorok esetében. Továbbá minden osztálytípus (a
nem zenei osztályok is) kiemelkedıen jó eredményeket produkált a ritmusemlékezet feladatában.
A Seashore standardokhoz képest a nyelvi és általános tagozatos osztályok gyengébben
szerepeltek, különösképpen az idıtartam- és dallamemlékezet-faktorok vizsgálatában. Végül
az is megállapítható, hogy a vizsgálatban az alsó tagozatos zenei osztályos tanulók valamenynyi
faktor esetében fejlettebbek voltak a normál felsısöknél.
3.4. A zenei észlelés
Zenei képességvizsgálatunk a vizsgált minta életkori sajátosságaiból adódóan elsısorban a
zenei hangok hallás utáni megkülönböztetésére – a zenei észlelésre – valamint az éneklés és
tapsolás reprodukálásának képességeire irányult. A zenei képességek fejlıdésének összefoglalásakor
ezért fıként ezekre a területekre összpontosítunk.
53