értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

tást gyakorolt. Az intelligencia-kutatástól átvett többtényezıs és az általános faktor modell a
zenei képességek modellezése során is megjelenik. Amíg a többtényezıs modellt a zenei képesség
különbözı, egymástól független részképességek alkotják, addig az általános faktor
modell a zenei képességet egységes, zárt képességnek tekinti. A többtényezıs modell alkalmazására
példának tekinthetı Seashore (1919) korábban említett modellje. Seashore hat különbözı
összetevıre bontva vizsgálja a zenei képességeket és az egyes képességekre kapott
eredményeket nem összegzi. Az egyes altesztek közötti korreláció értékek nagyban hasonlítanak
az intelligenciatesztek altesztjei esetében kapott korrelációkra, minden esetben r=0,30
érték körül vannak. A zárt, általános faktor modellek a muzikalitást egységes, zárt képességként
tekintik, amely nem bontható további részképességekre. A zárt modellek alapján készült
tesztek hasonlóan épülnek fel, és feladattípusaikban sem különböznek a többtényezıs modelleken
alapuló tesztektıl. Az eredményeket azonban nem vizsgálják területekre bontva. Az
egyes területeket a muzikalitásnak, mint általános faktornak egyes aspektusaiként fogják fel.
E szemléletet vallja Révész (1946), valamint Bentley (1968) is. Felfogásuk szerint a muzikalitás
„a teljes személyiségnek egy karakterisztikus vonása” (Turmezeyné és Balogh, 2009. 44.
o.).
E két szemlélet között helyezhetı el Edwin Gordon (1965) modellje. Gordon a zenei
adottságoknak 20 különbözı összetevıjét különíti el. Ezek közül azonban hetet ítél a legfontosabbnak
és ezeket méri az általa kidolgozott teszt altesztjeiben. A legfontosabbnak ítélt
részképességek a hang-, harmónia-, tempó-, metrum-elképzelés, valamint a „zenei érzékenységre”
utaló három terület. E képességek vizsgálatakor kétféle frazeálásról, kétféle zárlatról,
illetve kétféle tempóról kell eldönteni, hogy melyik tetszik jobban. Gordon szerint az egyes
területek fejlettsége kiegyenlítetlen lehet, és az esetleges gyengébb területeket pótolhatják,
kiegészíthetik az erısebb területek. Az egyes területek eredményeit külön is kiszámolja, majd
ezek összegét tekinti a zenei képességek szintjének.
3.2. A zenei képességtesztek
Seashore munkássága a 20. sz. elsı felében nagy lendületet adott a további vizsgálatokhoz.
Az akusztikus észlelıképesség izolált faktorait vizsgáló tesztjét 20 év kutatómunka után,
1939-ben átdolgozták és standardizálták, hazai revideált bemutatása Dombi Józsefné nevéhez
főzıdik (Dombi, 1982). Az évek során számos zenei teszt készült el, melyek elkészüléséhez
és elterjedéséhez nagymértékben hozzájárult a hangrögzítés technikájának fejlıdése.
A standard teszteket a kutatók nagyrészt két csoportba sorolják: aptitude (adottság), és
achievement (teljesítmény) vizsgáló tesztek. Füller (1974) nyomán megadható egy másik
felosztás is:
1. Zenei képesség / adottságtesztek
2. Zenei teljesítménytesztek
3. Énekes és hangszeres tesztek
4. Zenei ízlés és beleélési képesség vizsgálata teszt segítségével.
Sloboda szerint mindenképpen szükséges a zenei képesség és a teljesítmény közötti
megkülönböztetés. A zenei képesség (aptitude) egy olyan szakkifejezés, amely a zenetanuláshoz
rendelkezésre álló potenciált, a zenei képességek fejlıdési lehetıségeit jelzi. Azonban a
képességteszt bizonyos mértékig kiterjed a teljesítménytesztekre is, ahhoz a tudásunkhoz járul
hozzá, hogy milyen zenei képességeket hoz magával az egyén a tanulási szituációba. Az
eredmény azonban nemcsak a zenei képességektıl, hanem egyéb tényezıktıl, például a tanári
hozzájárulástól, a gyermek érdeklıdésétıl és a tanulásra való hajlandóságától is függ. Magas
zenei teljesítmény a zenében szigorú és intenzív gyakorlást követel (Sloboda, 1994).
45