értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

kon folyó zenei tevékenységek alapján a kognitív készségek és képességek több területén is
valószínősíti (Barkóczi és Pléh, 1977).
A zenetanulás és zenével történı foglalkozás következtében fellépı transzferhatásokat
illetıen számos bizonyítékot szolgáltató jelentıs számú empirikus kutatási eredmény ellenére
több kutató kételkedı véleményének is hangot ad. A legtöbb kritika a zenehallgatásnak a térbeli
képességek fejlıdésére irányuló kutatási eredményeket éri. Az a szempont is felmerül,
hogy a zenetanulás és ettıl igen távoli területek közötti transzfer feltételezésekor maga a
megközelítés rossz (Winner és Heatland, 2000). A késıbbiek során azonban Heatland és
Winner metaanalízisek során több zenei és nem zenei terület között is mutat ki ok-okozati
összefüggést (Heatland és Winner, 2004). Felmerül a transzfer mérési nehézségeinek a kérdése
is (Bamberger, 2005a; Hickey és Pellegrino, 2005) továbbá a transzferhatásokat vizsgáló
irányított kísérletek során a gyerekekre irányuló fokozottabb figyelem fejlıdést elıidézı hatása
is megfontolandó (pl. Neville és mtsai. 2008). Gardner (1983) „többszörös intelligencia”
elmélete pedig, amely pl. a zenei intelligenciát a humán intelligencia más képességektıl elkülönült
önálló és független területének tekinti – a számos transzferhatásokat igazoló empirikus
kutatás ellenére – szintén nem támasztja alá a transzfer kialakulásának lehetıségét
(Schellenberg, 2006a).
42