értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem
Share Embed Flag
Download ePaper

értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

edu.u.szeged.hu
from edu.u.szeged.hu More from this publisher
03.05.2013 Views

Neville, Andersson, Bagdade, Bell, Currin, Fanning, Klein, Lauinger, Pakulak, Paulsen, Sabourin, Stevens, Sundborg és Yamada (2008) kutatásukban például azt a hipotézist tesztelték, hogy a zenei képzés a kogníció több aspektusában is javulást eredményezhet, és hogy e hatások kifejtésének egyik módja a felnıttek részérıl a zenetanításon keresztül a gyermekekre irányuló figyelem lehet. Az eredmények azt sugallják, hogy a felnıttek részérıl az óvodáskorú gyermekekre irányuló figyelem, beleértve a zenei fejlesztésben részesült csoportot is, fejlıdést eredményezett a nem-verbális intelligenciával összefüggı kognitív képességek területén, valamint a numerikus mőveltség (numeracy) és térbeli gondolkodás területén, amely képességek késıbb fontosak a matematikai képességek szempontjából. Norton, Winner, Cronin, Overy, Lee és Schlaug (2005) egy nagyobb szabású longitudinális kutatás elıkészítéséül szolgáló vizsgálatban három kérdésre keresnek választ. Elsıként arra, hogy vajon azok a gyerekek, akik a zenetanulást (hegedő, vagy zongora) választották, mutatnak-e neurális eltérést azokkal a gyerekekkel összehasonlítva, akik nem tanulnak zenét. A második megválaszolandó kérdésük annak meghatározása volt, hogy a zenetanulást választó gyerekek esetében kimutathatóak-e veleszületetten jobb térbeli-idıbeli, verbális, vagy motoros képességek a kontrollcsoporttal összehasonlítva. A harmadik céljuk pedig az volt, hogy meghatározzák, hogy a zenei képesség korrelál-e – a zenei képzést megelızıen – annak kognitív, motoros vagy neurális hozadékai közül bármelyikkel (amelyekrıl egyébként kimutatott, hogy kapcsolódnak a zenetanuláshoz). A vizsgálat eredményeként elmondható, hogy egyrészt a zenetanulást választó gyerekek nem mutattak semmilyen elızetesen létezı különbséget a kontrollcsoporttal szemben. Nem találtak a zenetanulást megelızı különbséget a térbeliidıbeli, vagy a verbális képességek tekintetében sem, és szintén nem volt különbség a motoros képességek, valamint a zenei észlelés teljesítményeiben. A harmadik kérdésfeltevés eredményeként pedig nem találtak elızetesen létezı korrelációt a zenei képesség és a térbeliidıbeli tesztek között. Ez azt bizonyítja, hogy a térbeli-idıbeli képességek fejlıdése valóban a zenetanulás hozadéka. Ezzel szemben elızetes pozitív korrelációt találtak a zenei képességteszt és a Raven intelligencia teszt eredménye, valamint a hallási analízis teszt eredményei között. Norton és munkatársai véleménye szerint jelenleg nem világos, hogy a zenetanulás fejleszti a kogníciót – amelyet számos tanulmány kimutat – a figyelem, motiváció, koncentráció révén, vagy a zene maga fejleszti egyenletesen a kogníció összes területét. Norton és munkatársai szerint az a lehetıség is felmerülhet, hogy a zenetanulásnak olyan speciális hatása van, amely a tanulás más formáinak nincsen: a zenetanulásnak a kognitív fejlıdésre gyakorolt hatásai kialakulhatnak annak következtében, hogy a képességeknek bizonyos fajtáit igényli a zenetanulás. Ilyenek lehetnek például a vizuális információk motoros aktivitásba történı dekódolása, a zene kiterjedt részleteinek memorizálása, zenei struktúrák tanulása, finom hallási, hangszínbeli és idıbeli diszkrimináció, valamint a két kéz ujjainak összehangolt mozgásainak gyakorlása. A bevezetıben említett, a zenehallgatás térbeli képességekre gyakorolt pozitív transzferhatásának magyarázatára is több elképzelés körvonalazódik. A vizsgálat reprodukálása nem minden esetben volt sikeres, az effektus nagyon érzékeny a legkisebb procedurális változásra is, elfogadottsága ezért a mai napig sem teljes körő. Shaw és munkatársai a Trionmodell alapján (ld. 4. 2. 2. fejezet) direkt kapcsolatot feltételeznek a térbeli és a zenei feldolgozás között. Eszerint ugyanazon neurális mintázatok aktivációja történik Mozart hallgatása közben, mint amelyek térbeli feladatok során aktiválódnak, a zenei és térbeli feldolgozás ugyanazon kérgi területekbıl részesedik (Grandin, Peterson és Shaw, 1998; McGrann, Shaw, Silverman és Pearson, 1991). Az ún. arousal-mood hipotézis alapján azonban pozitív hangulatot indukálhat bármilyen mérsékelt arousal stimulus. Ez változatos kognitív feladatokban fejezıdhet ki, például a térbeli képességeket mérı tesztekben. A jelenség tapasztalható nemcsak Mozart, de Schubert és Albinoni zenéjével kapcsolatban is, sıt Schubert-zene és egy történet meghallgatása után is azok teljesítettek jobban, akik az adott stimulust preferálták 40

(Husain, Tompson és Schellenberg, 2002, Nantais és Shellenberg, 1999). Egy másik, neurális kapcsolatot feltételezı elképzelés szerint a zene ritmikai feldolgozásának az elemei kapcsolódnak a téri feldolgozáshoz (Parsons és Fox, 1995). Schellenberg (2006a) szerint, annak ellenére, hogy számos kutatás megerısíti a transzferhatások létezését, ha figyelembe vesszük Gardner (1983) „többszörös intelligencia” elméletét (theory of multiple intelligences), és a zenei intelligenciát a humán intelligencia más képességektıl elkülönült önálló és független területének tekintjük, azt a kérdést is fel kell tennünk, vajon a zenei képességek korrelálnak egyéb kognitív képességekkel, vagy mindössze saját magukkal mutatnak kapcsolatot. Abban az esetben, ha az emberi elme valóban moduláris (Fodor, 1983), autonóm és független mechanizmusokkal, amelyek a bemenetek speciális fajtáit kezelik (pl. nyelvi, zenei, térbeli, stb.), valószínőtlennek tőnhet az az elképzelés, hogy a zenei képességek fejlıdése hozzájárulhat más – nem zenei – területek fejlıdéséhez. Turmezeyné és Balogh értelmezése alapján „Gardner szerint a mővészetekben nincs szükség konkrét, illetve formális mőveletekre, logikai folyamatokra, azaz a fejlıdés nem függ az általános kognitív fejlıdéstıl, és nem is magyarázható annak törvényszerőségeivel. Gardner modellje azonban elméleti, és mint ilyet, nem igazolt mérésekkel.” (Turmezeyné és Balogh, 2009. 46. o.). A zenei képességek fejlıdése következtében fellépı transzferhatások vizsgálata nem mondható lezárt területnek. További kutatásokra, új megközelítési módszerek kidolgozására van szükség. 2.6. Összegzés A korszerő oktatás célja a sokoldalú és mőködıképes tudás elsajátítása. Ma az olyan tudást tekintjük hasznos tudásnak, amelynek jellemzıje, hogy sokféle helyzetben felhasználható. A transzferhatás jelentésének számos meghatározása létezik, amely Molnár szerint a következıképpen foglalható össze: „A különbözı definíciókban közös, hogy az egyik feladattal, vagy szituációval kapcsolatban megtanultak befolyásolják a késıbbi feladatok megoldását, a késıbbi szituációkban való tanulást.” (Molnár, 2006. 17. o.) A transzferhatás elméletek fejlıdése során három egymást követı generáció körvonalazódik. A korai, behaviorista megközelítés, a kognitív transzfer megközelítés, illetve a legújabb, metakognitív szintet is azonosító transzfer elképzelések. A transzfer típusai szerint a legszélesebb kategóriának a közeli és távoli transzfer tekinthetı. A zenetanulás egyéb kognitív teljesítményekre gyakorolt hatása például távoli transzfernek nevezhetı. További azonosított transzfer típusok még: a vertikális és a laterális transzfer megkülönböztetése; literális (literal) és figurális (figural) transzfer; alacsony szintő (low-road) és magas szintő (high-road) transzfer; illetve a pozitív és negatív transzfer. A zenetanulással kapcsolatos transzferhatás kutatások fontos kérdését az jelenti, milyen fejlıdési lehetıségeit nyújtja a kognitív képességeknek a zenével történı foglalkozás, hogyan transzferálhatóak a zenélés során elsajátított képességek és készségek a tanulás egyéb területein. A kutatások hátterét alkotó elméleti megfontolások elsısorban a zenetanulás komplex jellegét hangsúlyozzák. Számos vizsgálat törekszik a zenével történı foglalkozás kognitív alapjainak a feltárására, olyan tevékenységek vizsgálata során, amelyek alapvetı fogalmi struktúrákat és problémamegoldó stratégiákat testesítenek meg, és amelyek fontosak mind a zenében, mind a matematikában és a természettudományos tárgyakban is (pl. Bamberger 1991, 1996, 2000, 2003, 2005b; Portowitcz és Klein, 2007; Portowitz, Lichtenstein, Egorov és Brand, 2009;). A hetvenes években a Kodály ének-zenetanítási koncepció alapján folyó magyar énekzeneoktatás is hazai és nemzetközi vizsgálatok figyelmébe került. A Kodály-koncepció szerinti ének-zeneoktatás lehetséges transzferhatásait egy amerikai pszichológuscsoport az órá- 41

Neville, Andersson, Bagdade, Bell, Currin, Fanning, Klein, Lauinger, Pakulak, Paulsen,<br />

Sabourin, Stevens, Sundborg és Yamada (2008) kutatásukban például azt a hipotézist tesztelték,<br />

hogy a zenei képzés a kogníció több aspektusában is javulást eredményezhet, és hogy e<br />

hatások kifejtésének egyik módja a felnıttek részérıl a zenetanításon keresztül a gyermekekre<br />

irányuló figyelem lehet. Az eredmények azt sugallják, hogy a felnıttek részérıl az óvodáskorú<br />

gyermekekre irányuló figyelem, beleértve a zenei fejlesztésben részesült csoportot is, fejlıdést<br />

eredményezett a nem-verbális intelligenciával összefüggı kognitív képességek területén,<br />

valamint a numerikus mőveltség (numeracy) és térbeli gondolkodás területén, amely képességek<br />

késıbb fontosak a matematikai képességek szempontjából.<br />

Norton, Winner, Cronin, Overy, Lee és Schlaug (2005) egy nagyobb szabású longitudinális<br />

kutatás elıkészítéséül szolgáló vizsgálatban három kérdésre keresnek választ. Elsıként<br />

arra, hogy vajon azok a gyerekek, akik a zenetanulást (hegedő, vagy zongora) választották,<br />

mutatnak-e neurális eltérést azokkal a gyerekekkel összehasonlítva, akik nem tanulnak zenét.<br />

A második megválaszolandó kérdésük annak meghatározása volt, hogy a zenetanulást választó<br />

gyerekek esetében kimutathatóak-e veleszületetten jobb térbeli-idıbeli, verbális, vagy motoros<br />

képességek a kontrollcsoporttal összehasonlítva. A harmadik céljuk pedig az volt, hogy<br />

meghatározzák, hogy a zenei képesség korrelál-e – a zenei képzést megelızıen – annak kognitív,<br />

motoros vagy neurális hozadékai közül bármelyikkel (amelyekrıl egyébként kimutatott,<br />

hogy kapcsolódnak a zenetanuláshoz). A vizsgálat eredményeként elmondható, hogy egyrészt<br />

a zenetanulást választó gyerekek nem mutattak semmilyen elızetesen létezı különbséget a<br />

kontrollcsoporttal szemben. Nem találtak a zenetanulást megelızı különbséget a térbeliidıbeli,<br />

vagy a verbális képességek tekintetében sem, és szintén nem volt különbség a motoros<br />

képességek, valamint a zenei észlelés teljesítményeiben. A harmadik kérdésfeltevés eredményeként<br />

pedig nem találtak elızetesen létezı korrelációt a zenei képesség és a térbeliidıbeli<br />

tesztek között. Ez azt bizonyítja, hogy a térbeli-idıbeli képességek fejlıdése valóban a<br />

zenetanulás hozadéka. Ezzel szemben elızetes pozitív korrelációt találtak a zenei képességteszt<br />

és a Raven intelligencia teszt eredménye, valamint a hallási analízis teszt eredményei<br />

között. Norton és munkatársai véleménye szerint jelenleg nem világos, hogy a zenetanulás<br />

fejleszti a kogníciót – amelyet számos tanulmány kimutat – a figyelem, motiváció, koncentráció<br />

révén, vagy a zene maga fejleszti egyenletesen a kogníció összes területét. Norton és<br />

munkatársai szerint az a lehetıség is felmerülhet, hogy a zenetanulásnak olyan speciális hatása<br />

van, amely a tanulás más formáinak nincsen: a zenetanulásnak a kognitív fejlıdésre gyakorolt<br />

hatásai kialakulhatnak annak következtében, hogy a képességeknek bizonyos fajtáit<br />

igényli a zenetanulás. Ilyenek lehetnek például a vizuális információk motoros aktivitásba<br />

történı dekódolása, a zene kiterjedt részleteinek memorizálása, zenei struktúrák tanulása, finom<br />

hallási, hangszínbeli és idıbeli diszkrimináció, valamint a két kéz ujjainak összehangolt<br />

mozgásainak gyakorlása.<br />

A bevezetıben említett, a zenehallgatás térbeli képességekre gyakorolt pozitív transzferhatásának<br />

magyarázatára is több elképzelés körvonalazódik. A vizsgálat reprodukálása<br />

nem minden esetben volt sikeres, az effektus nagyon érzékeny a legkisebb procedurális változásra<br />

is, elfogadottsága ezért a mai napig sem teljes körő. Shaw és munkatársai a Trionmodell<br />

alapján (ld. 4. 2. 2. fejezet) direkt kapcsolatot feltételeznek a térbeli és a zenei feldolgozás<br />

között. Eszerint ugyanazon neurális mintázatok aktivációja történik Mozart hallgatása<br />

közben, mint amelyek térbeli feladatok során aktiválódnak, a zenei és térbeli feldolgozás<br />

ugyanazon kérgi területekbıl részesedik (Grandin, Peterson és Shaw, 1998; McGrann, Shaw,<br />

Silverman és Pearson, 1991). Az ún. arousal-mood hipotézis alapján azonban pozitív hangulatot<br />

indukálhat bármilyen mérsékelt arousal stimulus. Ez változatos kognitív feladatokban<br />

fejezıdhet ki, például a térbeli képességeket mérı tesztekben. A jelenség tapasztalható nemcsak<br />

Mozart, de Schubert és Albinoni zenéjével kapcsolatban is, sıt Schubert-zene és egy<br />

történet meghallgatása után is azok teljesítettek jobban, akik az adott stimulust preferálták<br />

40

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!