értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

1.3.9. Összegzés
A tudás és a képességek fogalmáról alkotott kép idırıl idıre változik. A legjelentısebb változást
az jelenti, hogy ma a képességeknek a tudás megszerzésében, szervezésében és felhasználásában
központi szerepet tulajdonítunk, nem pedig a tárgyi tudás ellenpólusaként tekintünk
rájuk. A kilencvenes évektıl kezdıdıen inkább elıtérbe kerül az ismeretek hasznosíthatósága,
a minıségi, hasznosítható tudás kialakulása. A képességekkel kapcsolatos kutatások három
nagy területét emeltük ki, a pszichometria, a Piaget-iskola, valamint a kognitív pszichológia
elméleti megközelítéseit.
A pszichometriai kutatásoknak a pedagógia szempontjából is fontos eredménye a különbözı
faktorok feltárása: a térbeli-numerikus és verbális képességek; a fluid és a kristályos
intelligencia megkülönböztetése, a konvergens és divergens gondolkodás – a kreativitás –
megkülönböztetése, a képességek állandóságával és változékonyságával kapcsolatos eredmények,
egyes képességek, pl. az induktív gondolkodás centrális szerepének kimutatása (Csapó,
2001). Piaget elmélete sok olyan jelentıs eredményt tartalmaz, amelyek következtében ma is
a pedagógiai, pszichológiai gondolkodás fı vonulatához tartozik. Elmélete nagymértékben
hozzájárult a matematikatanítás reformjához, de szerepe volt a természettudományos tárgyak
tanítását megújítását célzó törekvésekben is. A kognitív pszichológia az emberi értelem öszszes
aspektusának megismerésére törekszik, ennek következtében szemléletmódja az oktatás
területén is markáns változások elindítója, az érzékelés és észlelés folyamatainak leírásához, a
megértés tanulmányozásához szükséges elméleti keretek megteremtésével. Nagy szerepe van
az olyan kutatási területek kialakulásában, amelyek a tudás szemantikus reprezentációjára és
szervezıdésére, a fogalomrendszerek kialakulására, fejlıdésére, valamint az elızetes tudásnak
a tanulásban betöltött szerepére irányulnak. A kognitív pszichológia fogalmi kereteinek segítségével
kezelhetıvé válnak a tanulás, fejlıdés problémái. Ilyen fogalom például a kognitív
kompetencia fogalma, amely a tudás szemantikus reprezentációja és szervezıdése, vagy a
fogalomrendszerek kialakulása és fejlıdése, valamint az elızetes tudás szerepe a tanulásban.
Nagy József modellje, amely alapján saját kutatásunk elméleti kereteit értelmezzük, a
korábbi faktoranalitikus kutatási elméletek, a kognitív pszichológia szemléletmódja, és a pszichológiai
és pedagógiai kutatások eredményeinek szintetizáló értelmezési lehetıségét nyújtja
(Nagy, 2002), amelynek alapján a készségek és képességeknek a tudás megszerzésében játszott
szerepére nyerünk korszerő értelmezést. Nagy József modelljében a legátfogóbb rendszer
a kognitív kompetencia (az értelemnek is nevezhetı rendszer) amelyet hierarchikus komponensrendszernek
tekint. A kognitív kompetencia a személyiség egyik pszichikus rendszere.
A szociális, személyes, valamint a specifikus kompetenciák feltételét jelenti, e kompetenciák
mőködését támogatja. Nagy József a faktoranalitikus kutatások eredményeként a kognitív
kompetencia komponenseiként négy alapvetı komplex képességet különít el. Ezek a gondolkodási
képesség, tudásszerzı képesség, kognitív kommunikációs képesség, valamint a tanulási
képesség. A képességeknek sajátos funkciója, szervezıdése van, amelyet sajátos mőködés,
viselkedés, önmódosulás, önfejlıdés jellemez.
A fejezet második részében a kritériumorientált fejlesztés lehetıségeit és módszereit tekintettük
át. Részletesen ismertettük a vizsgálatunk során felhasznált DIFER program-csomag
által vizsgált és fejlesztendı, az iskolai tanuláshoz nélkülözhetetlen egyes elemi alapkészségeket
és néhány szociális készséget, továbbá fejlıdésük átlagos jellemzıirıl is képet alkottunk.
31