értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem
Share Embed Flag
Download ePaper

értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

edu.u.szeged.hu
from edu.u.szeged.hu More from this publisher
03.05.2013 Views

keztetések másik típusát azok a következtetések alkotják, amelyekben mindkét premissza kéttagú (Vidákovich, 2008). A tapasztalati következtetés, mint a deduktív gondolkodás egyik formája olyan egyszerő következtetési típusok megértését és használatát jelenti, amely nem feltételez semmiféle explicit tudást a logika, illetve a következtetés sémáiról, sem alkalmazásuk módszereirıl. A mőveletvégzés a gyermek személyes tapasztalataira és a mindennapos szituációk nyelvhasználatára épül. A következtetési sémák megértését és használatát megalapozó nyelvi fordulatok használatának gyakorisága nagymértékben függ az iskolázottságtól, ennek következtében az iskolába lépı gyermekek fejlettségét e téren jelentısen befolyásolja a szülık iskolázottsága. E készségek relatív egyszerősége ellenére az elmaradásnak komoly következményei lehetnek, mivel e hiányosság a tanári magyarázat, a tankönyvi szövegek megértésének akadályává válhat. A tapasztalati következtetés esetében a spontán fejlıdés nagyobbrészt az óvodáskorra esik, középsı csoportban 50, nagycsoportban pedig 59 %p-os teljesítmény adódik. Az elsı osztályosok 75 és a harmadik osztályosok 80 %p-os átlaga egyrészt azt jelzi, hogy a fejlıdés az iskolába lépés idıszakában már jelentısen lelassul; másrészt a harmadikosok teljesítménye is további fejlesztési feladatokra hívja fel a figyelmet. Az egyes következtetési típusok fejlıdése igen eltérı fejlıdést mutat. A legjobb mind a kijelentéslogikai, mind a predikátumlogikai sémák esetében a „lépés” átlagteljesítménye volt. Nehezebb feladatot jelent mind az óvodások, mind az iskolai tanulók számára a „visszalépés” típusú séma mind a kijelentéslogikai, mind a predikátumlogikai feladatban. A „választás” típusú kijelentéslogikai következtetések közepesen nehéznek, míg a „lánc” típusú kijelentéslogikai sémák az elıbbinél nehezebbnek bizonyultak. Összességében megállapítható, hogy a predikátumlogikai következtetések általában késıbb alakulnak ki a gondolkodásban, mint az azonos típusú kijelentéslogikai sémák. A két sémacsoport teljesítményei az óvoda középsı csoportjában különülnek el leginkább (Vidákovich, 2004). 1.3.6. Tapasztalati összefüggés-megértés Az iskolai oktatás összefüggések sokaságát használja, továbbá mindennapi létezésünk során is szándékosan, vagy szándéktalanul számtalan összefüggést használunk. Az összefüggések megismerésének, megértésének, alkalmazásának készségei a tudásszerzı képesség alapvetı feltételei. Ennek következtében a tapasztalati összefüggés-megértés az iskolai eredményesség, de a mindennapi élet minıségének is fontos feltétele (Nagy, 2004f). Az összefüggések a feltétellel, annak velejárójával és a köztük lévı viszonnyal jellemezhetık. Az adott feltétel esetén létezı, vagy létrejövı velejáró a „csak akkor” feltételő öszszefüggést mutatja. Ha viszont más feltétel esetén is fennállhat, vagy elıállhat ugyanaz a velejáró, akkor az összefüggés „nemcsak-akkor”. Ha a velejáró mindig biztosan fennáll, vagy elıáll, ezt „szükségszerő” összefüggésnek nevezzük, ha nem mindig, nem biztosan ez a „valószínő” feltétel. A feltétel és velejáró közötti viszony is kétféle lehet: amikor a feltétel kiváltja a velejárót akkor „okságról”, illetve okról, illetve okozatról beszélünk. Amikor pedig a feltétel nem oka a velejárónak, akkor az összefüggést „együttjárásnak” nevezzük. Összesen nyolcfajta összefüggés létezik. Az okság esetén az ok és okozat nem fölcserélhetı, ezzel szemben az együttjárás feltétele és velejárója fölcserélhetı. További felosztás alapján, ha a feltétel és a velejáró is egy, akkor az összefüggés „elemi”. Ha több feltétel szükséges, vagy/és több velejáró lehetséges, akkor „összetett” összefüggésrıl beszélünk. Végül léteznek ennél bonyolultabb összefüggések a „komplex” összefüggé- 28

sek, ilyenek lehetnek például az oksági láncok. A négy-nyolcéves gyerekek csak az elemi összefüggések elsajátítására képesek. Az implicit tapasztalati szintő összefüggés-megértési készség fejlıdését az országos minta alapján az jellemzi, hogy a fejlıdés mintegy kétharmada négyéves kor végéig megvalósul. Feltételezhetıen három- és négyéves kor között rendkívül gyors fejlıdés történik. Az iskolába lépı gyermekek átlagos fejlettségének mértéke 74%p. Az iskolai tanulás elsı éveiben azonban a fejlıdés rendkívüli módon lelassul, Nagy József szerint ennek magyarázata az iskola képességfejlesztı hatásának gyengeségeiben keresendı (Nagy, 2004f). Az elsı osztály végén a településkategóriák szerint nincsenek figyelmet érdemlı különbségek, kivételt csak a budapesti gyermekek valamivel magasabb fejlettsége képez. Ez azt a feltételezést erısíti meg, hogy az implicit tapasztalati összefüggés-megértés képesség fejlıdése ebben az életkorban spontán folyamat. Összességében elmondható, hogy a „nemcsak-akkor” feltételő és a „valószínő” velejárójú összefüggések sokkal nehezebbek. A készség fejlettségének – a jelenleg csak spontán módon történı fejlıdése következtében – szélsıségesen nagy egyéni fejlettségbeli különbségei mutathatók ki. A vizsgálatok megmutatták, hogy e területen is szándékos fejlesztésre van szükség (Nagy, 2004f). 1.3.7. Szocialitás A DIFER programcsomag szocialitás tesztje a 4–8 éves korú gyerekek szociális készségeinek fejlettségét vizsgálja. A társas viselkedés esetében a személyiség biológiai alapprogramja a szociális tanulás, a társas közeggel való folyamatos kölcsönhatás, amely a nevelés által az életkor növekedésével módosul, változik, az öröklött készlet tanult elemekkel egészül ki. A normatív szabályok (értékek, jogszabályok, normák) megismerése és elfogadása teszi lehetıvé azt, hogy ezek figyelembevételével az egyén egy adott helyzetet, önmaga viselkedését, gondolatait, érzelmeit értelmezze és cselekvéskor saját, illetve mások érdekeit is figyelembe vegye. Ugyanakkor az öröklött szabályozók nemcsak a csecsemık, a kisgyermekek viselkedésében dominálnak, de szerepük meghatározó lehet még serdülıkorban vagy a felnıttkorban is az alig vagy rosszul szocializált egyének esetében (Zsolnai, 2008). A teszt a szociális kompetencia komponensei közül az óvodai és iskolai együttlét elemi feltételeit, a kapcsolatfelvételt, a társakhoz, pedagógusokhoz való viszonyulás készségét, a feladatvállalás és feladattartás készségét, továbbá az elemi szintő erkölcsi érzék fejlettségét méri. Az értékelés a gyerekek szociális aktivitásának kiváltása és megfigyelése alapján történik. A szocialitás fejlıdésére jellemzı, hogy az országos átlag már középsı csoport végén 72 %p. A nagycsoportosok szociális kompetenciája stagnál, majd elsı évfolyamon 5–6 %p-nyi a fejlıdés. Második és harmadik évfolyamon az eredmények nem változnak. A vizsgált szociális készségek fejlıdésének nagy része feltételezhetıen kis és középsı csoportban zajlik le. Az összetevık közül a legmagasabb szintet a kapcsolatfelvétel éri el, a további négy összetevı közös jellemzıjeként pedig az látható, hogy második, harmadik évfolyamon nem mutatnak fejlıdést. Az eloszlási görbék mind óvodában, mind elsı osztályban szélsıséges fejlettségbeli különbségeket jeleznek. Az elsı osztályba lépık négy %-a a háromévesek átlagos szintjén – szociálisan teljesen éretlen szinten – kezdi meg az iskolai tanulást. A vizsgálatok alapján az iskolába kerülı gyerekek további 21%-a kezdı szintet ér el, így szintén alkalmatlan az iskolai munkára. Ismert, hogy a családi háttérnek a szociális készségek fejlıdésében is kiemelt szerepe van. A szociális készségek fejlıdését is elısegítheti a zenei tevékenység, a zenélésben való aktív részvétel. A szociális készségek zeneterápiás eszközökkel történt jelentıs fejlıdésére vonatkozó eredményeket ismertet Zsolnai és Józsa (2002, 2003), valamint Konta és Zsolnai (2002). „A szociális készségek alapvetı jellemzıje, hogy tanulás (megfigyelés, modellkövetés, ismétlés és meg- 29

sek, ilyenek lehetnek például az oksági láncok. A négy-nyolcéves gyerekek csak az elemi<br />

összefüggések elsajátítására képesek.<br />

Az implicit tapasztalati szintő összefüggés-megértési készség fejlıdését az országos<br />

minta alapján az jellemzi, hogy a fejlıdés mintegy kétharmada négyéves kor végéig megvalósul.<br />

Feltételezhetıen három- és négyéves kor között rendkívül gyors fejlıdés történik. Az iskolába<br />

lépı gyermekek átlagos fejlettségének mértéke 74%p. Az iskolai tanulás elsı éveiben<br />

azonban a fejlıdés rendkívüli módon lelassul, Nagy József szerint ennek magyarázata az iskola<br />

képességfejlesztı hatásának gyengeségeiben keresendı (Nagy, 2004f). Az elsı osztály végén<br />

a településkategóriák szerint nincsenek figyelmet érdemlı különbségek, kivételt csak a<br />

budapesti gyermekek valamivel magasabb fejlettsége képez. Ez azt a feltételezést erısíti meg,<br />

hogy az implicit tapasztalati összefüggés-megértés képesség fejlıdése ebben az életkorban<br />

spontán folyamat.<br />

Összességében elmondható, hogy a „nemcsak-akkor” feltételő és a „valószínő” velejárójú<br />

összefüggések sokkal nehezebbek. A készség fejlettségének – a jelenleg csak spontán módon<br />

történı fejlıdése következtében – szélsıségesen nagy egyéni fejlettségbeli különbségei<br />

mutathatók ki. A vizsgálatok megmutatták, hogy e területen is szándékos fejlesztésre van<br />

szükség (Nagy, 2004f).<br />

1.3.7. Szocialitás<br />

A DIFER programcsomag szocialitás tesztje a 4–8 éves korú gyerekek szociális készségeinek<br />

fejlettségét vizsgálja. A társas viselkedés esetében a személyiség biológiai alapprogramja a<br />

szociális tanulás, a társas közeggel való folyamatos kölcsönhatás, amely a nevelés által az<br />

életkor növekedésével módosul, változik, az öröklött készlet tanult elemekkel egészül ki. A<br />

normatív szabályok (értékek, jogszabályok, normák) megismerése és elfogadása teszi lehetıvé<br />

azt, hogy ezek figyelembevételével az egyén egy adott helyzetet, önmaga viselkedését,<br />

gondolatait, érzelmeit értelmezze és cselekvéskor saját, illetve mások érdekeit is figyelembe<br />

vegye. Ugyanakkor az öröklött szabályozók nemcsak a csecsemık, a kisgyermekek viselkedésében<br />

dominálnak, de szerepük meghatározó lehet még serdülıkorban vagy a felnıttkorban<br />

is az alig vagy rosszul szocializált egyének esetében (Zsolnai, 2008). A teszt a szociális kompetencia<br />

komponensei közül az óvodai és iskolai együttlét elemi feltételeit, a kapcsolatfelvételt,<br />

a társakhoz, pedagógusokhoz való viszonyulás készségét, a feladatvállalás és feladattartás<br />

készségét, továbbá az elemi szintő erkölcsi érzék fejlettségét méri. Az értékelés a gyerekek<br />

szociális aktivitásának kiváltása és megfigyelése alapján történik. A szocialitás fejlıdésére<br />

jellemzı, hogy az országos átlag már középsı csoport végén 72 %p. A nagycsoportosok szociális<br />

kompetenciája stagnál, majd elsı évfolyamon 5–6 %p-nyi a fejlıdés. Második és harmadik<br />

évfolyamon az eredmények nem változnak. A vizsgált szociális készségek fejlıdésének<br />

nagy része feltételezhetıen kis és középsı csoportban zajlik le. Az összetevık közül a legmagasabb<br />

szintet a kapcsolatfelvétel éri el, a további négy összetevı közös jellemzıjeként pedig<br />

az látható, hogy második, harmadik évfolyamon nem mutatnak fejlıdést. Az eloszlási görbék<br />

mind óvodában, mind elsı osztályban szélsıséges fejlettségbeli különbségeket jeleznek. Az<br />

elsı osztályba lépık négy %-a a háromévesek átlagos szintjén – szociálisan teljesen éretlen<br />

szinten – kezdi meg az iskolai tanulást. A vizsgálatok alapján az iskolába kerülı gyerekek<br />

további 21%-a kezdı szintet ér el, így szintén alkalmatlan az iskolai munkára. Ismert, hogy a<br />

családi háttérnek a szociális készségek fejlıdésében is kiemelt szerepe van. A szociális készségek<br />

fejlıdését is elısegítheti a zenei tevékenység, a zenélésben való aktív részvétel. A szociális<br />

készségek zeneterápiás eszközökkel történt jelentıs fejlıdésére vonatkozó eredményeket<br />

ismertet Zsolnai és Józsa (2002, 2003), valamint Konta és Zsolnai (2002). „A szociális<br />

készségek alapvetı jellemzıje, hogy tanulás (megfigyelés, modellkövetés, ismétlés és meg-<br />

29

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!