értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

á az elemi alapkészségeket, valamint a zenei képességteszt összes feladatát független változóként,
a beszédhanghallást pedig függı változóként szerepeltetı regressziós modell alapján a
beszédhanghallás készségéhez a lányoknál középsı csoportban mindössze két független változó
szignifikáns hozzájárulása, a dallaméneklés 12%-os, valamint a tapasztalati következtetés
17%-os hozzájárulása mutatható ki. A modellben a független változók által megmagyarázott
variancia 45%.
Lamb és Gregory (1993) a fonématudatosság és zenei képességek összefüggéseire elsıként
rámutató tanulmányában a zenei képességek közül csak a hangmagaság- és hangszín
megkülönböztetést vizsgálta. Anvary, Trainor, Woodside és Levy (2002) fonológiai tudatossághoz
kapcsolódó tanulmányában megjelenik a ritmikai készségek jelentısége is. Ebben a
vizsgálatban csak négyéves korban jelentkezett a ritmikai készségek kapcsolata a fonológiai
tudatossággal a teljes zenei képesség részeként. Ötéves korban azonban már csak a hangmagasság-diszkrimináció
szignifikáns hatása látható. Az éneklés készségének vizsgálata nem
volt része ennek a kutatásnak sem. Beszédhanghallással kapcsolatos eredményeink négyéves
korban a teljes mintára vonatkozóan a magyar nyelv esetében inkább az éneklés és ritmustapsolás
készségeinek jelentıségét mutatják. A lányoknál azonban, ahol ötéves korban is kimutatható
szignifikáns hozzájárulás, Anvary és mtsai. vizsgálati eredményeihez hasonlóan a
diszkriminációval összefüggı készségek és képességek hatása látható. Az említett korábbi
tanulmányok a nemekre vonatkozó vizsgálati eredményekrıl nem számolnak be.
A vizsgálatunkban alkalmazott mérıeszköz az egyszerőbb készségre, a beszédhangok
felismerésének vizsgálatára vonatkozott. A beszédhanghallás elsajátítottságának mértéke a
magyar gyerekek körében ötéves korban már igen magas, a kritériumorientált tesztek országos
átlageredményei alapján 84%. Elképzelhetı, hogy a nehezebb feladatot jelentı beszédhangokkal
történı manipuláció, a fonológiai tudatosság vizsgálata, a teljes mintára vonatkozóan
az ötéves korosztályban is igazolná az angol és török nyelv esetében bizonyított hatást.
Empirikus kutatások iskolás tanulókra vonatkozóan, az olvasás és a zenei képességek
összefüggéseivel kapcsolatos eredményeket is közölnek. Atterbury (1985, idézi Anvary és
mtsai., 2002) vizsgálatában például hét- és kilencéves kor közötti, olvasásban sérült gyermekek
hátrányát mutatta ki mind a tonális diszkrimináció, mind a ritmusprodukció területén.
Overy és mtsai. (2003) diszlexiás gyermekekkel folytatott vizsgálatban a ritmikai készségek
hátránya mutatható ki. David, Wade-Woolley, Kirby és Smithrim (2007) öt éven keresztül
folytatott longitudinális vizsgálata a ritmusprodukció jelentıségét hangsúlyozza az olvasási
képességgel összefüggésben. Elsıtıl ötödik évfolyamig terjedı – iskolai tanulókkal folytatott
– vizsgálatában a ritmus szignifikánsan korrelált a fonológiai tudatossággal és az olvasással.
A regresszió analízis alapján a ritmikai képességek hozzájárulása az olvasási képességhez
szignifikáns mind az öt év folyamán, a fonológiai tudatosság esetében azonban a ritmus csak
az ötödik évben volt szignifikáns elırejelzı.
Vizsgálatunkban második évfolyamon a zenei hallási képességek – a zenei képességek
összevont mutatójának – 10%-os hozzájárulása mutatható ki a szövegérı olvasáskészséghez.
Ha a regressziós modellben a hallás utáni megkülönböztetést szerepeltetjük független változóként,
ebben az esetben a hatás 13%. A zenei hallás reprodukciós szintje az olvasáshoz nem
mutat hozzájárulást. A szövegértı olvasást függı változóként, valamint a zenei hallás képességeit
független változóként tartalmazó regressziós modell alapján két zenei képességnek, a
ritmushallásnak 13%-os, a harmóniahallásnak pedig 10%-os magyarázóereje látható. Elsı
évfolyamon az összevont szóolvasás hasonlóképpen megalkotott regressziós modellje alapján
szintén a ritmushallás (10%) és a harmóniahallás (5%) szignifikáns magyarázóereje mutatható
ki. Továbbá az összevont szóolvasás függı változóként, valamint a helyesírás-, íráskészség és
a zenei hallás képességeinek független változóként képezett regressziós modellje alapján kapott
eredmények szintén a ritmus- és harmóniahallás hozzájárulását erısítik meg az olvasáskészség
eredményességéhez. Vizsgálatunkban tehát David, Wade-Woolley, Kirby és Smithrim
274