értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem
értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem
értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
lálást (pozitív egész számok csökkenı és növekvı sorrendbe sorolása), a húszas számkörbeli<br />
manipulatív számolást (tárgyakkal végzett mőveletek), a tízes számkörbeli számképfelismerést<br />
és a százas számkörbeli számolvasást (a számok jelének felismerése) értjük. Az<br />
1970-ben végzett kutatások megmutatták, hogy az elemi számolási készség kialakulása évekig<br />
tartó, hosszú folyamat (Nagy, 1980). A 2002-ben történt kutatások alapján az iskolába kerülı<br />
gyermekek elemi számlálási készségét szélsıséges különbségek jellemzik. A gyermekek több<br />
mint fele biztonságosan számlál húszas számkörben, továbbá 15 %-uk a százas számkörben is<br />
otthonos. Ugyanakkor egynegyedük még a tízes számkörben is bizonytalan, amely fejlettségi<br />
szint a 3-4 éves gyermekekének felel meg. Ezek a gyermekek szinte behozhatatlan hátránnyal<br />
kezdik meg az iskolai tanulást, a matematikatanulás során kudarcok sorozatát élhetik át. A<br />
kutatások szerint az elemi számolási készség és az értelmi fejlettség között szoros kapcsolat<br />
mutatható ki (Vidákovich, 1989).<br />
Az elemi számolási készség vizsgálatához alkalmazott mérıeszköz a PREFER-ben (Preventív<br />
Fejlettségvizsgáló Rendszer; Nagy, 1986) található teszt továbbfejlesztett változata. A<br />
vizsgálat hat része közül az elsı három a számlálást, míg a további három a manipulatív mőveleteket<br />
– tárgyakkal végezhetı matematikai mőveletek, számkép-felismerés, számolvasás –<br />
vizsgálja. Ez utóbbi három Nagy József (1980, 1986) elnevezése szerint a mennyiségre vonatkozik.<br />
A 2002-ben lefolytatott vizsgálatot az 1975-ben történt vizsgálat eredményeivel összevetve<br />
azt láthatjuk, hogy a készség fejlıdésében jelenleg másfél évnyi elıny tapasztalható. A<br />
két vizsgálatban a készség összetevıinek fejlıdési íve is jelentısen eltérı. Amíg az 1975-ben<br />
történt vizsgálat a számlálás és a mennyiség azonos ütemő fejlıdését mutatta, addig a 2002-es<br />
vizsgálat már középsı csoportban a számlálási készség a mennyiségnél jelentısebb fejlettségét<br />
jelzi. A több mint negyedszázados különbséggel lefolytatott két vizsgálat eredményei közötti<br />
eltérés magyarázatául egyrészt az általános akceleráció kínálkozik. Azonban azt is nyilvánvaló,<br />
hogy az utóbbi évtizedekben – éppen a korábbi kutatásoknak köszönhetıen – jelentısen<br />
emelkedett az óvodai fejlesztı munka eredményessége. Ez egyben azt is megerısíti,<br />
hogy az elemi számolási készség – ellentétben az idegrendszeri érést megkövetelı írásmozgás-koordinációval<br />
– már három-hatéves kor között is hatékonyan fejleszthetı. A két vizsgálat<br />
eredményei megegyeznek abban, hogy az óvodában és az iskolában a számolási készség<br />
átlagos fejlıdési üteme azonos, nem gyorsul fel a formalizált matematikaoktatás megjelenésével.<br />
A két vizsgálat eredményei abban is egyezést mutatnak, hogy a település jellege szerint<br />
nincsen különbség az elemi számolási készség fejlıdésében (Józsa, 2004a).<br />
1.3.5. Tapasztalati következtetés<br />
A deduktív gondolkodás értelmezése, tanulmányozása általában szoros kapcsolatban állt a<br />
logikával, követve annak részben matematikai, részben filozófiai megközelítéseit. Az utóbbi<br />
évtizedekben azonban a deduktív gondolkodás értelmezése inkább a kognitív pszichológia<br />
keretei között történik (Vidákovich, 2008). A klasszikus kétértékő logika rendszerében a kijelentések,<br />
állítások kijelentı mondatok. Ezek az állítások vagy igazak, vagy hamisak. A kijelentésekkel<br />
különbözı mőveleteket végezhetünk. A klasszikus kétértékő logika következtetései<br />
közül az empirikus vizsgálatok elsısorban a kétpremisszás következtetésekkel foglalkoznak,<br />
melyben két egymás után felsorolt állítás felel meg a két premisszának – a feltételnek –<br />
és ezek alapján fogalmazható meg a konklúzió – a következtetés. A kétpremisszás következtetések<br />
legegyszerőbb formáiban az elsı premissza a kétváltozós mőveletek egyikével képzett<br />
kijelentés, a második premissza pedig egytagú, az összetett kijelentés elsı, vagy második állítása,<br />
esetleg tagadott formában. Ezekben a következtetésekben a konklúzió is egytagú, mindig<br />
az összetett kijelentés másik állítása, esetenként tagadott formában. A kétpremisszás követ-<br />
27