értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

zettségő részmintát alakítottunk ki. A legalacsonyabb átlagteljesítményt az alsó fokú végzettségő,
legmagasabb teljesítményt pedig a felsıfokú iskolai végzettségő anyák gyermekei nyújtották.
A variancia-analízis alapján mindhárom részminta átlagteljesítménye között szignifikáns
különbség van. E különbségek megjelenésében nagy szerepet játszhat az otthoni környezet,
a magasabb iskolai végzettségő szülık gyermekeit érı gazdagabb, esetleg tudatosabban is
irányított zenei hatások. Ezek az eredmények az óvodai és iskolai zenei nevelés jelentıségére
hívják fel a figyelmet.
A zenei képességteszt feladatai közül – amelyek mind egy-egy zenei készséget, vagy
önmagukban egy képességet képviselnek – legmagasabb átlageredményt a hangszínmegkülönböztetés
képességét vizsgáló feladatban kaptuk; a második osztály teljesítménye
ebben a feladatban 83%p. Ez az érték szinte megegyezik Turmezeyné és Balogh (2009) vizsgálatában
a hasonló feladatban a második évfolyamon kapott értékkel. A dinamikahallás képességénél
pedig a vizsgálatunkban kapott érték mindössze 3%p-tal magasabb Turmezeyné és
Balogh vizsgálati eredményénél. Ez az egybeesés – a vizsgálatunkban alacsonyabb reliabilitás
ellenére is – hitelesebbé teszi a két iskolai osztályban hangszín- és dinamikahallásra kapott eredményeinket.
A hangszínhallást követı legmagasabb érték, 77%p a ritmusképletek megkülönböztetése
feladatainak átlagteljesítménye második évfolyamon, amely szintén csaknem megegyezik
Turmezeyné és Balogh vizsgálati eredményével (77,81). A tempó-megkülönböztetés átlagteljesítménye
vizsgálatunkban szintén 77%p, amely érték magasabb az említett vizsgálat átlageredményénél.
Erıs vizsgálatában a 10 és 14 évesek 75-80%-a oldotta meg hibátlanul a tempóváltozások
felismerésének feladatait, tehát az átlagteljesítmény ebben a vizsgálatban szintén
alacsonyabb az általunk kapott értéknél. A ritmusreprodukció átlaga szintén csaknem
megegyezı a két vizsgálat második évfolyamos mintái alapján (saját: 47%p, Turmezeyné és
Balogh: 44%p). Továbbá Turmezeyné és Balogh vizsgálati eredményeivel szinte megegyezı
átlagteljesítményt kaptunk a hangközök hallás utáni megkülönböztetésének készségénél is
(63%p, illetve 64%p). A dallam hallás utáni megkülönböztetés átlagteljesítménye azonban
vizsgálatunkban 20%p-tal alacsonyabb a Turmezeyné és Balogh által közölt értéknél, valamint
a hármashangzatok hallás utáni megkülönböztetésének átlagteljesítménye szintén alacsonyabb
10%p-tal. A hallás utáni éneklés képességének eredményeit nehéz a két vizsgálat alapján öszszehasonlítani.
Egyrészt a hallás utáni hangközéneklés Turmezeyné és Balogh vizsgálatában
mindössze három itembıl állt, míg saját vizsgálatunkban valamennyi hangköz éneklését kértük;
ennek alapján elképzelhetı, hogy a kapott átlagértékek alacsonyabbak. A dallaméneklés
feladata is kétszer több és eltérı itemet tartalmazott vizsgálatunkban. Vizsgálatunk második
évfolyamos mintája, illetve Turmezeyné és Balogh másodikos tanulók eredményeit is tartalmazó
zenei képességvizsgálata eredményeinek összehasonlításakor nyilvánvaló nehézséget
jelent, hogy ugyanazon zenei készségek vizsgálata a legtöbb esetben eltérı tartalommal és
itemszámmal történt. A harmadik rendelkezésünkre álló, azonban már tízéves tanulókra vonatkozó
vizsgálat eredményei e téren Erıs (1993) szintén a hangközhallás magasabb fejlettségét
erısítik meg a dallamhallással szemben.
A két – azonos korosztályt is tartalmazó – vizsgálat eredményeit összegezve ugyanakkor
a második évfolyamosok mindkét vizsgálatban több esetben hasonló – csaknem azonos – átlageredményt
értek el. Ilyenek a hangszín- és dinamika-megkülönböztetés, ritmusképletek
megkülönböztetése, ritmusreprodukció teljesítménye, valamint a hangközök hallás utáni
megkülönböztetése. A két vizsgálat második évfolyamra vonatkozó fontos eltérései, az összehasonlítás
nehézségeit hangsúlyozva, a dallam- és hangközéneklés, illetve a dallam- és hangközhallás
fejlettségének – a vizsgálatok által kimutatott – ellenkezı tendenciái.
264