értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

azonban, hogy amíg a hangköz-megkülönböztetés átlagteljesítménye középsı csoport és második
évfolyam között szignifikáns fejlıdést mutat, addig a dallam-megkülönböztetés készségénél
négy év viszonylatában nem mutatható ki szignifikáns fejlıdés. A dallam-megkülönböztetés
átlaga mind elsı, mind második évfolyamon szignifikáns mértékben elmarad a
hangköz-megkülönböztetés átlagteljesítményétıl. Ez az eredmény ellentmond Turmezeyné és
Balogh (2009) közölt vizsgálati eredményeinek, amely szerint második évfolyamon – longitudinális
vizsgálatuk kezdı pontján – fordított eredmények születtek. Ebben a vizsgálatban a
hangközök összehasonlításában nyújtottak alacsonyabb teljesítményt a második évfolyamos
tanulók. Véleményük szerint ez az eredmény alátámasztja azt az elképzelést, hogy a dallam
felfogása kezdetben egészleges, a hangmagasság-különbség megfigyelés a zenei folyamatban
könnyebb és csak késıbb alakul ki a dallam alkotóelemeinek, a hangközök szerinti analizálása.
Erıs vizsgálatában, vizsgálati eredményeinkhez hasonlóan, a hangközhallás nagyobb fejlettsége
volt kimutatható a dallamhallással szemben. Ezek a vizsgálati eredmények azonban
már tízéves tanulókra vonatkoznak, tehát Erıs eredményei alapján még ebben az életkorban is
megmutatkozott a vizsgálatunk által jelzett különbség. Erıs (1993) kutatásában a tízéveseknek
több mint a fele kialakult hangközhallással rendelkezett, amíg dallamhallásukban csak a
fejlettség középsı szakasza dominált.
Zenei képességtesztünkben a dallam-megkülönböztetés feladata énekhangon szólal meg,
a hangköz-megkülönböztetés feladata azonban zongorán. Feltevésünk szerint a négy-nyolcéves
gyerekek számára természetesebb az énekhangon hallott zenei hangok feldolgozása,
ezért nagyobb nehézséget jelentett a zongorán bemutatott hangköz-megkülönböztetés feladat.
Az eredmények alapján azonban a zongora hangzása nem befolyásolta hátrányosan az eredményeket,
a valószínőleg nehezítı körülmények ellenére is a hangközök megkülönböztetésében
születtek jobb eredmények. Véleményünk szerint az egymás után felhangzó hangközöket
is rövid dallamoknak fogták fel a gyerekek, és a hosszabb terjedelmő dallamokkal szemben
ezeket könnyebben össze tudták hasonlítani. A felmerült ellentmondások tisztázásához további
vizsgálatokra van szükség.
A dallamhallás explicit szintjét jelentı hallás utáni reprodukciót vizsgáló feladatok teljesítménye
jelentısen elmarad a felismerés és megkülönböztetés implicit szintjétıl. Vizsgálati
eredményeink alapján óvodáskorban a hallás utáni reprodukció szintjén érvényesül inkább a
dallamok egészleges felfogása. A hangközök visszaéneklésének teljesítménye elmarad a dallaméneklés
átlagától. A dallaméneklés-feladatok magasabb átlageredményei azt jelzik, hogy
az óvodások egy része számára nehezebb a dallami összefüggésekbıl, tonalitásból kiragadott
hangközök reprodukálása. A dallam- és hangközéneklés teljesítménye a második évfolyam
végére kerül összhangba. Amíg középsı csoportban a dallaméneklés-feladat 7%p-tal, szignifikáns
mértékben haladja meg a hangközéneklés teljesítményét, addig a dallam reprodukálásának
második évfolyamon kapott értéke csaknem megegyezik a második osztályosok hangköz
reprodukcióban nyújtott teljesítményével. Ez az eredményünk ugyancsak nem támasztja
alá Turmezeyné és Balogh (2009) vizsgálatának eredményeit. Második évfolyamtól induló
longitudinális vizsgálatukban a hallás utáni hangközéneklés teljesítménye magasabb volt a
dallaméneklésnél. Ezzel szemben vizsgálatunk azt mutatja, hogy a középsı, nagycsoportosok
és elsı évfolyamosok számára a hangközök hallás utáni visszaéneklés feladatai közül könynyebb
feladatot jelent a dallamok hallás utáni reprodukciója. A második évfolyamosok átlagteljesítménye
azonban, – amely korosztály megegyezik Turmezeyné és Balogh vizsgálatának
elsı mérési pontjával – már mindkét készségnél azonos.
Az általános iskola elsı osztályában több területen – hangközéneklés, dallam-összehasonlítás
– sem mutatható ki fejlıdés, a dallaméneklésben pedig a teljesítmények szignifikáns
mértékő visszaesése következik be. E jelenség lehetséges magyarázatára a késıbbiekben
térünk ki.
262