értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

1.2.3. Kognitív kommunikációs képesség
Nagy József meghatározása szerint a „kognitív kommunikációs készség funkciója információk
közlése és vétele szimbólumok által.” (Nagy, 2002. 117. o.). A kognitív kommunikáció folyamatában
gondolkodunk is, valamint ismeretszerzés és tanulás is történhet. A kommunikációs
képesség, mint komplex speciális képesség, a közlésre és a közölt ismeretek vételére irányul.
A kognitív kommunikáció képességrendszerét a vizuális kommunikáció (ábraolvasás,
ábrázolás), a nyelvi kommunikáció (verbális ismeretközlés és -vétel), valamint a formalizált
kommunikáció (formalizált ismeretközlés és -vétel) alkotja.
A vizuális információk egyik fontos területe az ábraolvasás és ábrázolás képessége. E
képességek sokféle készség és ismeret által mőködnek. Például: méretlátás, térlátás, szerkezetlátás,
vagy a dolgok mőködésének és viselkedésének elképzelése állókép alapján. Továbbá
a formaábrázolás, méretábrázolás, térábrázolás, szerkezetábrázolás, dinamika-ábrázolás és
hasonló készségek, illetve ezekkel kapcsolatos ismeretek. A nyelvi kommunikáció, azon belül
a beszéd, a beszédértés, az olvasás képességeire a negyedik fejezetben térünk ki részletesen.
A kognitív kommunikáció képességrendszerének harmadik képessége a formális kommunikáció.
A formális kommunikáció elınye, hogy felszabadulhatunk a nyelv grammatikai szabályainak
korlátai alól. Ennek legrégibb és legismertebb változata a matematikai információk formulákként
történı használata. Azonban sok más formális közlési mód is létezik. Ilyenek például
a táblázatok, amelyek rengeteg – egyébként csak hosszú mondatokban elmondható –
anyagot tartalmaznak. Ide sorolható például a szakmai önéletrajz nemzetközileg kialakult
formális változata is, vagy részben a szótárak, lexikonok írása, nyomtatványok kitöltése stb.
Nagy József véleménye szerint a jövıben egyre nehezebb lesz boldogulni a formális kommunikáció
képessége nélkül.
1.2.4. Tanulási képesség
A tanulási képesség, mint komplex kognitív képesség szorosan összefügg a kognitív képességek
rendszerét alkotó kommunikáció, gondolkodás és tudásszerzés komplex képességeivel.
„A tanulás komplex képessége, mint komponensrendszer (szervezıdés) valamennyi kognitív
képesség átfogó rendszere. A tanulási képesség fejlettsége, hatékonysága mindenekelıtt a
kognitív képességek fejlettségétıl függ. A tanulási képesség fejlesztése leginkább a kognitív
képességek fejlesztése által segíthetı (különös tekintettel a tanulási célú tudásszerzı képesség
készségeire).” (Nagy, 2002. 119. o.). A szándékos tanulás hatékonysága attól függ, hogy
mennyire sikerül azt optimálisan élményszerővé tenni, illetve a megerısítés eszközeit optimálisan
mőködtetni. A tanítás módszertana sokféle technikát ismer e hatékonyságot növelı lehetıségek
mőködtetésére. A meglévı technikák hatékonyságának értékelése és fejlesztése pedagógiai
szempontból a kutatás legfontosabb feladatai közé sorolható.
Nagy József a tanulást tartós, pszichikus módosulásként értelmezi. Funkcióját tekintve a
módosulás fajtái a következık lehetnek:
1. Adaptáció: a változásokhoz történı folyamatos alkalmazkodás.
2. Rendszerképzıdés: véges számú komponensfajtával mőködı komponensrendszerek
elemeinek folyamatos elsajátítását jelenti. (Például az íráskészség mőködtetése,
a mőködtetés lehetıségének elsajátítása.)
3. Optimalizálódás: a már kiépült, mőködı rendszer hatékonyságának növekedését
jelenti a kapcsolatok átrendezıdése, minimalizálódása, bejáratódása által.
(Megint csak az íráskészség példájával élve, a rendszerré vált íráskészség elsı
szintjét az ún. rajzoló íráskészség jelenti, amely sok hibával percenként négy-hat
23