értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

értelmezést nyerünk a képességekre és a képességeknek a tudás megszerzésében játszott szerepére.
Vizsgálatainkat Nagy József modelljére alapozzuk. Ezért a kognitív képességek rendszerének
és fejlıdésének Nagy József által alkotott elméletét részletesebben ismertetjük.
1.2. A kognitív képességek rendszere és fejlıdése Nagy József modellje
alapján
Nagy József szerint a 20. sz. második felében kibontakozó kognitív pszichológiai kísérletek
eredményei a kognitív képességekkel kapcsolatos faktoranalitikus kutatásokétól eltérı szemléletmódra
adnak lehetıséget. A pedagógiai kutatásokhoz további hozzájárulások remélhetık
a kognitív tudomány eredményeinek figyelembevételétıl, illetve a klasszikus általános pszichológia
és fejlıdéspszichológia kognícióval kapcsolatos kutatási eredményeitıl. Az értelem
eredményesebb kimővelése érdekében szükséges az eddigi alapvetı kutatási irányoknak, integrációs
törekvéseknek a pedagógia számára történı hasznosítása (Nagy, 2002). Nagy József
szerint a faktoranalitikus kutatásoknak azt az eredményét célszerő a pedagógiai értelmezések
számára megtartani, miszerint az értelem „háromrétegő”. Nagy József rendszerében a legátfogóbb
rendszer a kognitív kompetencia (az értelemnek is nevezhetı rendszer) amelyet hierarchikus
komponensrendszernek minısített. A kognitív kompetencia a személyiség egyik pszichikus
rendszere. A szociális, személyes, valamint a specifikus kompetenciák feltételét jelenti,
e kompetenciák mőködését támogatja. Nagy József véleménye szerint a faktoranalitikus
kutatás lényegét tekintve – a kognitív kompetenciával párhuzamba állítva – tulajdonképpen a
kognitív kompetencia, mint hierarchikus komponensrendszer szervezıdését, specifikus komponenseit
törekedett feltárni. Nagy József elmélete alapján „a komponensrendszerek meghatározott
funkciójú, szervezıdéső, mőködéső, viselkedéső önmódosuló, önfejlıdı rendszerek.”
(Nagy, 2002. 108. o.). E komponensrendszereket specifikus komponensrendszerek és komponensek
alkotják. Továbbá a komponensek maguk is önmódosuló, önfejlıdı rendszerek. A
komponensrendszer végsı, önmódosulásra képtelen elemeit „építıköveknek” nevezi.
Nagy József értelmezésében a kognitív kompetencia – mint legátfogóbb rendszer – specifikus
komponensrendszerei a kognitív képességek, amelyek meghatározott funkciókat szolgálnak.
E képességeket sajátos szervezıdés, mőködés, viselkedés és önmódosulás és önfejlıdés
jellemzi. A faktoranalitikus kutatások alapján az értelem (vagy kognitív kompetencia)
komplex és egyszerő képességek rendszereiként írható le. Nagy József a faktoranalitikus kutatások
alapján négy komplex – átfogó, másodlagos – képességet emelt ki. A fluid intelligenciát
gondolkodási képességnek, a kristályos intelligenciát pedig kognitív kommunikatív képességként
azonosítja. A „memória és tanulás” nevet viselı Carroll által meghatározott faktort tanulási
képességnek nevezi. Az eredetiség és kreativitás képességeit lefedı faktort tudásszerzı
képességként azonosítja. Nagy József szerint a Carroll által meghatározott másik négy faktorból
kettı a gyorsaság faktora, ami igen fontos, de nem nevezhetı képességnek. Továbbá kettı
pedig a vizuális és auditív percepció faktora, amelyek a kogníciónak nem funkciói, hanem
eszközei.
Nagy József a faktoranalitikus kutatások eredményeinek összegzéseként tehát négy alapvetı
komplex képességet különít el. Ezek: gondolkodási képesség; tudásszerzı képesség; kognitív
kommunikációs képesség; tanulási képesség. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a kutatási
beszámolók hangsúlyozzák, hogy a faktorok átfedik egymást, tehát ugyanazok a feladatok
különbözı faktorokban is jelen lehetnek. Ha ezeket a faktorokat Nagy József elmélete alapján
komponensrendszereknek tekintjük, akkor az átfedések természetessé válnak. Az átfedéseket
a következı halmazábrával szemlélteti. Az 1. ábrán szereplı megjelölések elsısorban a kognitív
aktivitásra, tehát a folyamatra utalnak, ugyanakkor az aktivitást megvalósító képességet
is jelölhetik.
19