értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

amely például az olvasás tanulásában, kutatásában nyitott új lehetıségeket (pl. Nagy, 2006a;
2006b). A megértés problémáinak tanulmányozásához is új elméleti kereteket nyújtott, például
a matematikai megértés terén (Dobi, 2002). Ugyancsak a kognitív pszichológia hatására
alakultak ki olyan új kutatási területek, mint a tudás szemantikus reprezentációja és szervezıdése,
a fogalomrendszerek kialakulása és fejlıdése, valamint az elızetes tudás szerepe a tanulásban
(B. Németh, 2002; Korom, 2002).
Csapó Benı szerint a kognitív pszichológia által közvetített legmarkánsabb hatások közé
tartozik a tudás tartalmának újraértelmezése, a konkrét tartalmi tudás szerepének újraértékelése.
Az emberi tudást a korábbi pszichológiai irányzatok elméletei alapján az oktatáselmélet
gyakran úgy jelenítette meg, hogy a tudás lényegét tartalomhoz nem köthetı, elvont általános
képességek, illetve a kiszámítás, következtetés jellegő mőveleti képességek jelentik. A kognitív
pszichológia megközelítése alapján a tudás nem ennyire racionális. A gyakorlatban bonyolult
következtetési sémák helyett inkább az adott kontextusban megszerzett ismereteket, sémákat
hasznosítjuk. A gyerekek elızetes tapasztalatok óriási halmazával, a világról kialakított
saját mentális képpel rendelkeznek, sajátos mentális modelleket alakítanak ki az egyes jelenségekrıl.
Az oktatás fontos feladata a lehetıség megteremtése, hogy az iskolán kívüli tapasztalatok
és az iskolai tanulás szerves egységként jelenjen meg a gyermekek számára (B. Németh,
2002). A kognitív pszichológia számítógépes hasonlatokkal történı megközelítésmódja
a pedagógia számára a képességek és ismeretek fogalmának pontosabb megkülönböztetését,
értelmezését is lehetıvé tette. E szemléletmód alapján a tudás ismeret jellegő komponenseit
(melyek a számítógépben tárolt programoknak feleltethetık meg) deklaratív, vagy
propozicionális tudásnak, a képesség jellegő komponenseket (számítógép felhasználói programjai)
procedurális tudásnak nevezzük. E szemléletmód a késıbbiekben tovább árnyalódott,
azonban a deklaratív és procedurális tudás közötti különbség figyelembe vétele az oktatás
szempontjából lényegesnek tekinthetı. A kognitív pszichológia elméleti keretein belül – az
információs paradigma keretében – lényegében a készségek újraértelmezésének a lehetısége
nyílt meg. „Amíg a korábbi elméletek általában a készségek fejlıdésével kapcsolatos jelenségek
leírására vállalkoztak, a kognitív modellek az információfeldolgozás és a memória ismert
sajátosságai alapján a megfigyelt jelenségek magyarázatára törekszenek.” (Csapó, 2001).
A kognitív pszichológia olyan fogalmi keretekkel rendelkezik, amelyek segítségével a
fejlıdés és tanulás problémáját kezelni lehet. Ilyen fogalom például a kognitív kompetencia
fogalma, amely a „hozzáértés, a szakértelem, az értelmes, felhasználható tudás megjelölésére
szolgál.” (Ericsson és Smith; 1991 idézi Csapó, 2002a. 28. o.). Mindkét fogalomban a tudás
szervezettsége, alkalmazhatósága hangsúlyozódik. E fogalmak a pedagógiában a „jó tudás”
szinonimájává váltak, valószínőleg azért, mert a tudásnak azokat az elemeit emelik ki, amelyek
ellentétben állnak az iskolás, életidegen, megértés nélkül, ballasztként cipelt, alkalmazhatatlan
ismeretekkel (Csapó, 2001). A kognitív pszichológia hatása alapján kialakult kompetenciafogalom
kapcsolatban áll Chomsky (1995) nyelvi kompetenciával kapcsolatosan kialakított
elméletével. A Chomsky-féle generatív grammatika alapgondolata, hogy a nyelv alapegysége,
a mondat véges számú alapelv, generatív szabály által irányított módon, elvileg végtelen
sok változatban – nyelvtanilag helyes formában – képes létrejönni; ez teszi lehetıvé, hogy
anyanyelvét mindenki természetes könnyedséggel sajátítja el, viszonylag kevés tanulási tapasztalat
alapján. A tágabb pedagógiai szóhasználatban a kompetencia kifejezés ugyancsak
egyfajta természetes könnyedséggel történı alkalmazásra utal – annak a tudásnak az alkalmazására,
amelyet (mintegy szinonimaként) a kompetencia szóval jelölünk, és amelynek elsajátítása
adekvát kontextusban, életszerő tapasztalatok megszerzése útján történik. A kognitív
kompetencia szélesebb körő szakirodalmi alkalmazása a kilencvenes évek közepére tehetı.
A korábbi faktoranalitikus kutatási elméleteket, a kognitív pszichológia szemléletmódját,
valamint a pszichológiai és pedagógiai kutatások eredményeit is szintetizáló értelmezés
lehetıségét nyújtja Nagy József (Nagy, 2002) elmélete, amelynek segítségével egy korszerő
18