értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

1. A TUDÁS ÉS KÉPESSÉG FOGALMA, FEJLİDÉSE
Kutatásunk a bevezetésben ismertetett módon képességek, alapkészségek fejlıdésére és
transzferhatások vizsgálatára irányul. A következıkben a képességre és a tudásra vonatkozó
ismereteket, fogalmi meghatározásokat tekintjük át. A képességekkel kapcsolatos kutatások
három nagy területét emeljük ki, a pszichometria, a Piaget-iskola és a kognitív pszichológia
elméleti megközelítéseit. Majd részletesen ismertetjük Nagy Józsefnek (2002) a kognitív képességek
rendszerére és fejlıdésére vonatkozó modelljét, amely kutatásunk elméleti kereteit
alkotja. Ezek után az iskolai tanuláshoz és beilleszkedéshez nélkülözhetetlen – a vizsgálatunk
tárgyát képezı – elemi alapkészségeket és azok fejlıdését tekintjük át, valamint a készségek
mérését szolgáló és fejlesztését elısegítı DIFER programcsomagot ismertetjük.
1.1. A tudás és képesség fogalmának különbözı megközelítései
A tudás és a képességek fejlesztése központi szerepet játszik az iskolai oktatásban. A tudás és
képességek, valamint az ismeretek és képességek viszonyának meghatározására számos modellel
találkozunk. Az alkalmazott és alapkutatások, elméleti munkák alapján a tudás és a képességek
fogalma idırıl idıre változik. „A képességek fejlıdésével és fejlesztésével kapcsolatban
talán a legjelentısebb szemléleti változás az, hogy a képességeket ma már nem a tárgyi
tudás ellenpólusának vagy alternatívájának tekintik, hanem a tudás megszerzésében, szervezésében
és felhasználásában központi szerepet játszó eszköznek.” (Csapó, 2001, 270. o.). A
kilencvenes évektıl megfigyelhetı az a tendencia, hogy egyre inkább az ismeretek hasznosíthatósága,
a minıségi, alkalmazható tudás kerül elıtérbe. A kontextusától megfosztott képességek
helyett a konkrét tartalommal bíró képességek jelentısége fogalmazódik meg. Csapó
Benı szerint a legjelentısebb fejlıdés a kompetencia, a szakértelem, a problémamegoldás,
mint a tudás hasznosítása, a tudás alkalmazása, a reális élethelyzetekben való tanulás és tudásfelhasználás,
valamint a transzfer vizsgálatainak terén ment végbe, jelentıs erıforrásokat
megmozgatva és a pedagógia számára értékes eredményeket nyújtva (Csapó, 2001).
A tudás és a képességek, valamint az ismeretek és képességek kapcsolatának meghatározására
számos modell ismert (Csapó, 2003). A kutatások az ismeretek és képességek viszonyát
nagyjából három kategória mentén közelítik meg. Egyrészt bizonyos modellek az ismereteket
a képességek ellentéteként kezelik, míg más modellek egymásra utaltságukra hívják
fel a figyelmet. A kutatásoknak egy harmadiknak tekinthetı hányada pedig szinonimaként
használja e két elnevezést. A képességekkel kapcsolatos kutatások három olyan területét
emeljük ki, amelyek kutatási eredményei folyamatosan fejlıdnek, és napjainkig is hatnak az
iskolai oktatással kapcsolatos képességfelfogásra is. Ezek a pszichometria, a Piaget-iskola és
a kognitív pszichológia (Csapó, 2001).
A pszichometriai kutatások elsısorban a képességek kvantitatív jellemzıivel foglalkoznak
és az egyéni különbségekre összpontosítanak. E kutatások kezdeti problémáit a képességek
mibenlétének felderítése, mérési lehetıségeinek megteremtése jelentette (Spearman,
1927; idézi Csapó, 2001), majd az értelem szerkezetének faktoranalízis technikák segítségével
történı feltárására törekedtek. Csapó Benı szerint a képességek szervezıdésének vizsgálata
lényegében mindvégig jelen volt ezekben a kutatásokban, a jelentıs szemléletbeli különbséget
az adja, hogy az általános értelmesség (az intelligencia), vagy az azt meghatározó faktorok
(a képességek) elemzése jelenti-e az alapvetı kérdést. A pszichometriai kutatások egyik
legjelentısebb munkája Carroll (1993) nevéhez főzıdik, aki a faktoranalitikus kutatások során
sok ezer kognitívnak minısített feladat elemzését végezte el. A kapott faktorokat újabb
faktoranalízisek tárgyává téve a faktorok hierarchikus, háromszintő rendszereit kapta eredményül.
Carroll e kutatások szintéziseként egy háromszintő modellt alkotott. E modellben a kog-
16