értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

BEVEZETÉS
Az iskolai tanulás eredményességéhez segítséget nyújthat a zeneoktatás. Az utóbbi évtizedek
hazai és fıként nemzetközi, a zenetanulás transzferhatásait vizsgáló kutatások alapján a zenetanulás
hozzájárul bizonyos kognitív és motoros készségek fejlıdéséhez, a jobb tanulmányi
eredmények eléréséhez, az intelligencia fejlıdéséhez. A zenével történı foglalkozás segítséget
nyújt a szociális hátrány leküzdéséhez, valamint hozzájárul a szociális kompetencia fejlıdéséhez
is. A kutatások a zenetanulás és az olvasás közötti összefüggésre is felhívják a figyelmet.
Számos eredmény szól amellett, hogy a zenei képességek fejlesztése hozzájárulhat az olvasás
elsajátításának sikerességéhez. Azok a magyarországi transzferhatás vizsgálatok, amelyeket
Kokas (1972), Barkóczi és Pléh (1977) a Kodály ének-zenetanítási módszerrel kapcsolatosan
a hetvenes években folytattak, nemzetközi viszonylatban is a legkorábbiak közé számítottak,
és figyelemre méltó eredményeket hoztak. A nyolcvanas években Laczó Zoltán (1985) végzett
hasonló vizsgálatokat. A késıbbiekben azonban már ilyen jellegő kutatások csak elvétve
folytak.
A zenei alapképesség korszerő szemlélető meghatározására és feltárására Szegeden a József
Attila Tudományegyetemen került sor az 1990-es évek elején Nagy József vezetésével,
Erıs Istvánné, Fodor Katalin és Pethı István (Erıs, 1993) munkájának köszönhetıen. A modellt
és a vizsgálat eredményeit összegzi Erıs (1993). E munka elsısorban a 10, 14, 16 éves,
illetve a fıiskolás korosztály vizsgálatára irányult. A vizsgálat néhány elemét utólag a három-,
illetve a hatéves gyermekekre is kiterjesztették, de az ismertetett mérıeszköz és a közölt
eredmények fıként az említett felsıbb korosztályokra vonatkoznak. Egy közelmúltban lezajlott
második, a zenei képességre irányuló – longitudinális – vizsgálat (Turmezeyné és Balogh,
2009; Turmezeyné, Máth és Balogh, 2005) kiindulópontja a második évfolyamos tanulók
vizsgálata. Az óvodáskorú gyermekek, illetve az elsı évfolyamos tanulók zenei képességével
kapcsolatosan igen kevés adattal rendelkezünk, és e korosztály mérésére alkalmas mérıeszköz
sem áll rendelkezésre.
Kutatásunk célja egyrészt a zenei képességek korai – négy és nyolcéves kor – közötti fejlettségének
saját fejlesztéső mérıeszközzel, keresztmetszeti vizsgálat során történı feltérképezése.
Második célunk pedig a zenei képességek, valamint a személyiség alaprendszeréhez
tartozó néhány szociális és kognitív készség közötti összefüggések vizsgálata. Kutatásunk
során azt vizsgáljuk, milyen szerepet játszik a zenei képességek fejlettsége az iskolára való
felkészülésben és az iskolai tanulás elsı két évében. Hozzájárul-e a zenei képességek fejlettsége
az iskolai tanuláshoz nélkülözhetetlen elemi alapkészségek fejlettségéhez óvodáskorban,
illetve az általános iskola elsı és második évfolyamán. Kutatásunk harmadik céljaként pedig
egy zenei fejlesztı kísérlet megvalósítását tőztük ki, amelynek során azt vizsgáljuk, hogy egyszerő
eszközökkel milyen mértékben fejleszthetıek a zenei képességek óvodáskorban három,
illetve kilenc hónap alatt. Továbbá arra is választ keresünk, hogy milyen hatást gyakorol a
kísérlet során kialakított – az egész napot zenei tevékenységekkel átszıtt – környezet a zenei
képességek fejlıdése mellett, az iskolára történı felkészülésre, az elemi alapkészségek fejlıdésére.
Értekezésünk elsı fejezetében a tudás és képességek elméleti hátterét tekintjük át. Kitérünk
a képesség fogalmi meghatározásának szemléletbeli változásaira, a képességek szerepére
a tananyag megértésében és alkalmazni tudásában.
A második fejezetben ismertetjük a transzferhatás fogalmát, típusait, valamint a transzfer
alkalmazásának, az oktatásban betöltött jelentıségét. Végezetül a transzferhatások kutatásának
a zene lehetıségeivel összefüggı elméleti megközelítéseket foglaljuk össze és olyan tanulmányokat
is ismertetünk, amelyek a zenetanulás transzferhatásaival kapcsolatos kétségeket
fogalmaznak meg.
14