értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

gógiai programját meghatározó pedagógiai célról így írnak a szerzık: „A pedagógiai cél a
teljes ember kifejlesztésének segítése, olyan minıségi emberek nevelése, akik – akármelyik
szakma oldaláról nézzük is – képesek a világot egységes egészként értelmezni. Ezért a szők
szakmai szempontokat alárendeltük ennek az EGÉSZNEK, vagyis a Rész és az Egészre érvényes
szempontokat kerestük vissza a részben is.” (Lantos és Apagyi, 1992. 252. o.) Az iskolában
alsó és középfokú képzés is folyik, de mőködik elıkészítı tagozat az óvodások számára
is. A jelenleg mőködı tagozatok a vizuális-plasztikai tagozat, és a zenei tagozat. A zenei tagozaton
improvizációs és kompozíciós gyakorlatok sorozatán keresztül a növendékek kreatív
zenei képességeinek kifejlesztése a cél. További tervezett tagozatok még a kinesztétikai tagozat,
általános mővészeti tagozat, és szakmai idegen nyelvi tagozat.
Szintén nem az óvodás korosztályra vonatkozott a Leonardo Program nevő vizuális nevelési
kísérlet 1988–1992 között, amely egyrészt arra vállalkozott, hogy a hagyományos, a
képzımővészet technikáit és ismeretanyagát közvetítı központi rajz tanterv mellé alternatív
tananyagokat dolgozzon ki, és megvizsgálja, mennyire alkalmasak ezek az eljárások a vizuális
képességek fejlesztésére. Másrészt pedig azt tőzte ki célul, hogy feltárja a kapcsolatokat az
esztétikai nevelés és a mentális képzés között. Pszichológiai tesztekkel vizsgálták, milyen
mértékben hatnak ezek a programok a tanulók intellektuális teljesítményére, kreativitására,
vizuális memóriájára és megfigyelı képességére. Az 1–3. évfolyam számára megadott alternatív
tanterv az integratív esztétikai nevelést tőzte ki célul; olyan ismeretanyag elsajátítását,
amely az irodalom, a színjátszás, a zene és képzımővészet rokon szerkesztésmódjaira, témáira,
tartalmaira vonatkozik. A program hozzásegíti a gyerekeket a különbözı mővészeti ágak
közös vonásainak és sajátosságainak felismeréséhez, a kapcsolatok felfedezéséhez az
integratív szemlélető mőelemzés módszereinek elsajátításához (Kárpáti, 2001).
A különféle mővészeti tevékenységek szintézisét helyezi elıtérbe Nagy Jenıné (2002)
Óvodai nevelés a mővészetek eszközeivel alcímet viselı programja. A program kettıs alappillére
az érzelmi fejlesztés, valamint a gyermekek esztétikai tevékenységének, alkotó készségének
fejlesztése. A zenei foglalkozások a program keretében három részre oszlanak, a közösen
játszott énekes játékok, a zenei képességfejlesztı mikrocsoportos játék és a zenehallgatás. A
mikrocsoportos fejlesztés a zenesarokban történik. Az óvónınek törekednie kell arra, hogy a
többi tevékenységet (mese, rajz) is úgy tervezze meg, hogy a komplex hatás megvalósulása
érdekében legyen lehetıség egy-egy dal eléneklésére is. A programban évszakonkénti hangverseny
is szerepel, de már az érkezéskor is halk, finom zene fogadja a gyerekeket. Altatáskor
pedig az óvónık altatódalt énekelnek. Az óvodai zenei nevelés jelentıségére mutat rá Nagy
Jenıné következı mondata: „Sok gyermeknek csak annyi zenei élmény jut, amennyit az óvodapedagógus
kisugároz magából, amennyi rácsodálkozási „ah” élmény éri az óvodában.”
(Nagy, 2002. 90. o.).
Kokas Klára (1992, 2008) a zene felfedezésének, átélésének egy különleges módjáról
számol be. Több éven keresztül vezetett fıként óvodáskorú gyermekek számára olyan foglalkozásokat,
majd a gyerekek közremőködésével tanári továbbképzéseket is, amelynek célját
így fogalmazza meg: személyiségformálás zenével. A gyermekek számára szervezett foglalkozások
a zenére adott spontán mozgásokra, improvizációkra épülnek. A gyerekek a kezdeti,
a zene lüktetését követı mozgások mellett hamarosan ráéreztek a ritmust követı mozgások
örömére is. A programban változatos zenei anyagok szerepeltek. Énekes, majd hangszeres
zene, például középkori zenéktıl spanyol, egyiptomi, perui, mongol, tatár, japán, Fülöpszigeteki,
török stb. népzenék. A gyerekek rendkívüli lelkesedéssel adták át magukat a zenének.
Kokas szerint nehéz megmondani milyen fajta zenék indították a gyerekeket a legelmélyültebb
improvizációkra, de általában a dob, a fuvola és olyan szokatlan hangzású hangszerek,
amelyeket még nem ismertek. Elıfordult olyan eset is, hogy akadt olyan gyerek is, aki a
soha nem hallott perui zenére perui táncmozdulatokat improvizált, vagy andalúziai zene indította
tipikusan ehhez a zenéhez főzıdı mozdulatokra a gyerekeket. Érdekes volt megfigyelni
118