értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

nyok, szokások átvételéhez, ezeken keresztül a gyermekek a maguk használatára formálták a
szokásokat. „A játszó gyermekközösség a maga módján átéli a megismert társadalmi kapcsolatokat.”
(Kokas, in: Barkóczi és Pléh, 1977. 9. o.). Az eredeti környezetbıl kiemelt, iskolában-óvodában
tanított játék más környezetben is képes e funkciók közvetítésére. Ugyanakkor
a városi gyerekek számára különösen fontos a sokféle szerep-formálási lehetıség, a játékok
nyújtotta sok, differenciált mozgási lehetıség, és ha ezek a játékok számukra már közvetlen
viselkedésmintát nem is nyújtanak, de képzeletük gazdago-dását mindenképpen elısegítik.
Lázár szerint a mai másképpen élı és viselkedı, más jellegő közösségekbe is be kell illeszkednünk,
és a népi játékok ma is segítenek annak megtanulásában, hogy a viselkedési normákat
el kell sajátítanunk és a környezetünkhöz alkalmaz-kodnunk kell; „a feladat tehát megmaradt,
csak a körülmények változtak” (Lázár, 1997. 22. o.). A dalosjáték és többnyire a népdal
is közösségi mőfaj. Az együttesen átélt – közös produkcióból fakadó – zenei élmény sajátos
örömforrást jelent a gyermekek számára, amely szubjektív élményt az újabb kutatások alapján
esetenként áramlat, vagy „flow” élményként is azonosíthatunk (Csíkszentmihályi, 1997, 2007,
Csikszentmihalyi, Abuhamdeh és Nakamura, 2005). Az óvodás gyermek elsısorban utánzással
tanul. A felnıtt közvetítésével elsajátított dal és mozgásanyag, amelyet közvetlen utánzással
történik, rendkívül alkalmas arra, hogy a gyermek saját élményanyagává formálja át
(Kokas, 1972). A közös élmények, a közösséghez lépésben, táncban, tartásában, ritmusában,
éneklésben történı alkalmazkodás, a szabályok betartása, alkalomadtán az „én” háttérbehelyezése
a közösség, a közös játék érdekében, az önfegyelem szükségessége, a játékon keresztül
fejlıdı személyes kapcsolatok, a közös célok átvétele és sok esetben a játékok által közvetített
tartalom maga is, hozzájárul a szociális készségek fejlıdéséhez. Ehhez kapcsolódóan a
szociális készségek zeneterápiás eszközökkel történt jelentıs fejlıdésére vonatkozó eredményeket
ismertet Zsolnai és Józsa (2002, 2003). Kutatások alapján a szociális készségek iskolás
korban már alig fejlıdnek, és az is kimutatható, hogy az iskolás gyerekek jelentıs hányadánál
nem mőködnek megfelelıen (Józsa és Zsolnai, 2005). A szociális készségek fejlesztéséhez
közelebb vihet a zene.
Forrai Katalin (2000) szerint a zenei nevelés alapja az énekes játék. Általa nem csak a
gyermek zenei képességei fejlıdnek, hanem a teljes személyisége is. A hallás, az éneklési
készség és a ritmusérzék egyidejőleg fejlıdik az énekléssel, mozgással egybekötött dalosjátékok
elıadása során. Ezért csak ritkán van szükség a zenei készségeknek a játéktól tudatosan
elválasztott gyakorlására. A játék szabad, önként vállat tevékenység, amely a játékelmélet
csoportosítása szerinti gyakorló-, szerep-, szabály- és dramatizáló játék lehet. Mindezek
lényegét a dalosjáték magába foglalja, talán ezért nem is szokták a szakemberek a játékkategóriák
közé sorolni (Forrai, 2000). A játék és a dalosjáték közötti párhuzamokat és különbségeket
Forrai Katalin a következıkben jelöli meg.
– A játéknak sorrendje, folyamata, szabályai vannak. Az énekes játéknál további korlátozást
jelent maga a közösen történı éneklés, az egyszerre mozgás és a dal idıtartama
is.
– A szerepjáték mindig képzelethelyzetben történik, a gyermek is és az óvónı is pontosan
tudja, hogy a gyermek szerepet játszik, nem orvos, vagy liliomszál. Ez a kedves
„cinkosság” azonban szoros érzelmi kapcsolatot teremt közöttük. A szerepjáték
és az énekes játék közötti fontos különbség azonban az, hogy az énekes játékban a
gyermek szimbolikus szerepet vállal, amíg a szerepjátékban a valós világot játssza.
E szimbolikus szerepek vállalása a mővészetekhez, „a jelkép áttételes” képzetéhez
visz közelebb.
– Az énekes játékok drámai szerkezete is a mővészi „kompozíciós” formákhoz áll
közel. A színdarabok, regények, zenemővekhez hasonlóan a dalosjátékokban is az
egyszerő képpel induló cselekvéssor feszültséggel fokozódik, majd a végén kiteljesedik
és feloldódik. Ezek a folyamatok azonban itt a mindössze néhány másod-
110