értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

hanglejtésének, illetve a dal karakterének megfelelıen, tisztán tudja játék közben
mondani, illetve énekelni;
• általában szívesen és örömmel vesz részt mondókás, énekes játékokban, kezdeményezésekben;
• ismeri a zenei fogalompárok jelentését: képes mondókákat, dalokat – pedagógusi
segítséggel – magasabb és mélyebb kezdıhanggal, különbözı tempókban és eltérı
hangerıvel megszólaltatni, jellegzetes dallamfordulatok irányát kézmozgással
kifejezni;
• tudja az egyszerő szerkezető ritmusok és mondókák, illetve dalok megszólaltatásához
az egyenletes lüktetést, a motívumhangsúlyokat és a ritmust különbözı
mozgásformákkal, pl. játékos utánzó mozgással, tapssal, járással kifejezni, hangoztatni;
• fel tudja ismerni a tanult dalokat dúdolásról, hangszerjátékról, jellegzetes részleteikrıl;
• ismeri tágabb és szőkebb környezetének fıbb hangjelenségeit, képes azokat egymástól
megkülönböztetni;
• képes rövid – négylüktetésnyi (kétütemes) – szöveges ritmus-, illetve dallammotívumokat
bemutatás után megismételni, visszahangozni;
• képes mondókát, egyszerő dalt – folyamatos ismétlés közben – hangosan és magában
is mondani, illetve énekelni, a kétféle megszólaltatást (jelre) cserélgetni
(bújtatást végezni);
• képes (oldott) zenei légkörben elsajátított mondókák és dalok összetevıit (játékot,
szöveget, ritmust, dallamot) önállóan variálni, az egyes elemekhez új összetevıket
kitalálni (játékot, szöveget, ritmust, dallamfordulatot improvizálni;
• képes rövid, élményt adó élı zenei bemutatásokat – énekelt, hangszeres játszott
dalokat, zenedarabokat – figyelemmel, türelemmel, érdeklıdéssel végighallgatni.
A zenével történı foglalkozásnak, óvodáskorban változatos lehetıségei vannak. Kiss
Jenıné külföldi szakirodalmi környezetbe ágyazva ismerteti a környezetünk zenei módon
történı megfigyeltetésében rejlı rengeteg lehetıséget (Kiss, 2008). A „Mindenütt zene” ennek
a módszereit kínálja olyan formában, hogy a pedagógus csak a témát közli, ez azonban érdekességénél
fogva egy szabad asszociációs folyamatot indít el, szabad zenei rögtönzésekre
nyújt lehetıséget, és a gyermeki fantáziavilág megmozgatását segíti elı. A következı példákat
ajánlja egy ilyen jellegő foglalkozásokhoz:
– Hogyan menjünk iskolába? – Ismerjük fel a zajokat! – Útkeresztezıdésben. – Játék a
hangokkal. – Melyik állat hangját hallod? – Figyeljük a hangerıt! – Mindenfélével lehet zenélni.
– Milyen idıjárás jön? – Reggel a baromfiudvarban. – Mit mondanak a hangszerek?
Munkájának egy további fejezetében játékos légzı és hangképzı gyakorlatokhoz ajánl
sokoldalú megvalósítási lehetıségeket.
Szarka Júlia (2007) egy 3-10 éves gyermekek, de fıként óvodás gyermekek számára ajánlott
zenei fejlesztési program tervezetét, feladatait ismerteti napi, heti, hónapos és éves szinten.
Az óvodai nevelés alapvetı célja az, hogy a gyerekek az iskolai tanuláshoz elengedhetetlenül
szükséges készségek és képességek birtokában hagyják el az óvodát. A zenei nevelés
szerepének jelentıségét és lehetıségeit elemzi az iskolára való felkészítésben Nagy Balázsné
Szarka Júlia (2008b). Nagy szerint az iskolára elıkészítésnek a nevelés egész folyamatában
érvényesülnie kell, amelynek során a gyerekek sokoldalú, testi, értelmi és szociális nevelésének
komplex feladatait kell megoldani. A következı speciális képességek és tulajdonságok
kialakulása szükséges az óvodáskor végére (Nagy B., 2008b):
107