értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

fejlettséggel kapcsolatosan Magyarországon Józsa Krisztián végzett széles körő kutatásokat
(Józsa, 2002, 2005, 2007).
Nagy Balázsné Szarka Júlia szintén az Óvodai nevelés alapprogramja változásai által a
zenei nevelés számára kiaknázható lehetıségekre hívja fel a figyelmet, Az óvodai nevelés
országos alapprogramjának „megzenésítése” címmel (Nagy B., 2008a). Az ONOAP V. fejezetében
tárgyalt, az „óvodai élet tevékenységi formái és az óvodapedagógus feladatai” felsorolásban
a következı területek szerepelnek:
Játék: vers, mese; ének, zene, énekes játék; rajzolás, mintázás, kézimunka. Mozgás: a
külsı világ tevékeny megismerése; munka jellegő tevékenységek; tanulás. Nagy szerint e területek
leírásai között a legrövidebb részt a zenei nevelés területe képezi, és úgy tőnik, mintha
nem kapna a rangjának megfelelı helyet. Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy „énekes”
szemmel olvasva a sorok között rengeteg lehetıség nyílik a különbözı jellegő tevékenységek
gyakorlásának, elsajátíttatásának a zene lehetıségeivel nyújtott segítésére. Röviden összefoglalva
a tanulmány szerzıje a következı területeken látja (és fejti ki részletesen) a zenei fejlesztés
– a tevékenység „megzenésítése” – adódó lehetıségeket:
– A gyermeki személyiség elfogadásának, kibontakoztatásának és a tevékenységekben
a megfelelı mőveltségtartalmak közvetítésének feladata.
– Gyermeki közösségben végezhetı sokszínő tevékenység, különös tekintettel, a mással
nem helyettesíthetı játékra.
– A gyermek testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése, vagy a harmonikus,
összerendezett mozgás fejlıdésének elısegítése.
– Érzelmi nevelés és szocializáció biztosítása.
– Érzelmi biztonság, otthonosság, derős, szeretetteli légkör; az óvodapedagógus és a
gyermek kapcsolatát jellemzı pozitív töltés; közös élményekre épülı közös tevékenységek
gyakorlása.
– Az értelmi fejlesztés megvalósítása.
– Rendszeresség, jó napirend.
Az óvó- és tanítóképzı fıiskolák 1998. szeptember elsején tekintélyes óvoda- és zenepedagógusok
részvételével megtartott országos ének-zenetanári értekezlete – szintén az
ONOAP zenei területet érintı szőkszavúsága nyomán – ajánlásokat fogalmazott meg arra
vonatkozóan, milyen zenei feladatok, színvonal, zenei fejlettségi szint elérése, megvalósítása
ajánlatos, illetve mutatható fel célként a jövı és a jelenlegi óvodapedagógusok számára (Róbert,
2008). Az ajánlás hangsúlyozza a rendszeres, pedagógiailag és szakmódszertanilag átgondolt,
lehetıleg mindennapos hosszabb-rövidebb mondókás, énekes tevékenységgel kiegészülı,
legalább heti egy-két alkalommal megtartott énekes foglalkozásokat. A mondókák,
énekes játékok, dalok tanításában ne a mennyiség, hanem örömteliség, élmény-szerőség, azok
változatos formákban történı elıadása legyen a pedagógus meghatározó törekvése. Továbbá
az ajánlás azt is hangsúlyozza, hogy óvodáskorban minden zenei készség és képességfejlesztés
az éneklésen alapul, és a legkedvezıbb lehetıséget erre az énekes játékok nyújtják. A továbbiakban
azt a tartalmi jellegő tudást és zenei készségeket, képességeket ismertetjük, amelyekkel
az ajánlás szerint az óvodát elhagyó gyermeknek rendelkeznie kell, és amelyeket saját
vizsgálatunk, illetve kísérletünk megtervezése során is figyelembe vettünk (Róbert, 2008.
109. o.).
Az óvodát elhagyó, iskolába lépı gyermek:
• ismer kb. 10-15 mondókát, 20-25 – nagy hatod hangterjedelmet meg nem haladó
hangkészlető és szöveghosszúságú – népi gyermekjátékdalt, néhány alkalmi dalt,
mődalt;
• a mondókák és dalok kb. felét csoportosan és egyénileg is biztosan, jó hangmagasságban,
érthetı szövegmondással, tagoltan, a magyar beszéd ritmusának,
106